Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1993-09-18 / 17. szám

A Gyémánt-képek Nekünk „muzsikálnak” Egyetetemista koromban egy megnyitásával egyidejűleg betiltott kiállítás kapcsán tanultam meg Gyémánt László festőművész nevét. A beat- korszak nagy generációja nem csupán az elektro­mos gitárokkal írta be nevét az emlékezet köny­vébe, de pompásan megírt verseivel, prózáival és nagyszerűen megfestett képeivel is. A szellemi pezsgés egyik centruma az ELTE Eötvös Klubja volt, ahol egy fiatal képzőművész olyan művekkel hívta fel magára a figyelmet, amilyeneket akkor nemigen láthattunk idehaza: ő ugyanis dzsesszké- peket festett. Furcsa foltok nonfiguratív kavargásából dzsesszvilágsztárok szinte hiperrealista módon megfestett ihletett portréi néztek miránk, muzsikáltak ne­künk hangtalan is hangosan. Hatásuk ka- tartikusan gyönyörű volt... Fotó: Horváth Dávid teremtődött a Gyémánt-vi­lág. Az a világ, amelynek gyűjteményes tárlatát hely­ben is megcsodálhatja szep­tember 30-áig az újpesti tár­latkedvelő: az Árpád út 66- ban, az Újpest Galériában. # pont volt az i-betűn. Akit itt ismernek, legyen bár si­keres külhonban, annak itt a helye... Hazajött. Pedig sokan nem örültek visszatértének. Sem a „magas vezetésben”, sem a főiskolán, ahol fö­lényes mesterségbeli tudása és magas szakmai elis­mertsége ellenére sem hívták meg tanárnak. Magyar jelenség ez is. Csak a közönség örült maradéktalanul. Az isme­rős és ismeretlen tisztelők és barátok, akik viszont­láthatták a régi, és megcsodálhatták az újabb alkotá­sokat, akiknek szívéből nem halt ki, vagy újból meg­Gyémánt László festőművész a gyűjteményes tárlatának megnyitóján. A kiállítás az Újpesti Városnapok rendezvénysorozatának kiemelkedő eseménye volt. A „Támogatjuk”-„Tűrjük”-„Tiltjuk” hármas tör­vénye azonban csak az utolsó T-t ítélte Gyémántnak, és a folyamatos támadások leparancsolták festmé­nyeit a falakról, őt magát pedig külföldre száműzték. „A visszatérés megtagadása” a börtön árnyékát ve­tette a disszidens festőre, aki csak jóval később tér­hetett haza. Visszalátogatott, és miközben a Vörös­marty tér galambjait etette, szíven ütötte a szobor vé- sete: „.. Itt élned, hallnod kell!" Egy arra járó, is­meretlen nő döbbent rácsodálkozása: „Te jó isten! Csak nem maga az, Gyémánt László?” már csak- Mi váltotta ki az akkori kultúrpolitikai vezetés ellenérzését az Ön személyével, képeivel kapcsolat­ban? — kérdezem gyűjteményes kiállításának meg­előző időszakában az interjúra kért mestert.- Ezt részben sejtem, részben egy Aczél Györggyel folytatott beszélgetés után már tudom is. Aczél ugyanis kifejezetten utálta a dzsesszt. „A dzsessz nem művészet” - mondja Ilja Ehrenburg, és erre hivatkozott ő is, amikor leparancsolta képeimet a falakról. Márpedig nekem ez volt az egyik legfon­tosabb ihlető világom. Persze voltak nekem más mű­A művészeti vezető: Székhelyi József Székhelyi József színművész személyében új művészeti vezetője van az Újpest Színház társulatának. A művészeti vezető az első társulati ülést lapunk nyomdai megjelenésének idejére, szeptember 14-ére hívta össze. Az Újpest Színház első bemutatóján a „Jöjjön el egy kávéra hozzánk” című nagy sikerű darabot tűzik műsorra, amelyet októbertől láthat a közönség a színháznak otthont adó Ady Endre Művelődési Központban. Az október 2., 5., 6., 7, 19. és 20-ai előadásokra jegyek már kaphatók a pénztárban 10-17 óráig, vagy a közönség­. szervezőknél. J A kamara­teremben „Villon az igazi" címmel a Kábel Színpad közreműködői: Beiké Er­zsébet, Donogán Kitti, Forgács Eperke, Komjáti Natália, Ladocsy Judit, Detty, Mészöly Dezső és Ho­bo, kétszer lépnek színre szeptem­berben az Ady Endre Művelődési Központ kamaratermében. A szep­tember 25-i előadásra, már minden jegy elkelt, a szeptember 30-i mű­sorra jegyek 200 forintos egységáron kaphatók a helyszínen 10-17 óráig. (Ady Endre Művelődési Központ, Bp. IV., Tavasz u. 4.) veim is, amikre az odafigyelő hatalom nemet inthe­tett. Egy főiskolás képemen (Építkezés - 1960) pél­dául látni nagy állványerdőt meg nyüzsgést, de épít­mény alig volt. Aki megértette, joggal nehezmé­nyezhette. Meg aztán a nonfiguratív festészetet is so­kan gyanús kóklerségnek bélyegezték. Amikor azokat a dzsesszképeket festettem, előbb volt meg a nonfiguratív képi világa, de nem bíztam meg eléggé magamban. Azért festettem rájuk a rea­lista portrékat, hogy megmutassam: nem a mester­ségbeli tudás hiánya festet velem úgy, ahogy festeni szeretnék. Mára már megjött ez irányú önbizalmam, és merek így alkotni.- Mesélne erről részletesebben is?- Sokszor volt, hogy dzsesszkoncerteken, a kö­zönség előtt, a pillanatnyi ihlet által improvizálva született meg a kép. Ez az ösztönösség, ez a szabad­ság nagyon a kedvemre való, szeretem csinálni. És tanítok. No, nem a főiskolán, hanem létrehoztam az Óbudai Festőiskolát, mintegy éppen a főiskola elle­nében. Nemrégiben újpesti lakos lettem, - ez a kiál­lításom tekinthető itthoni bemutatkozásomnak is ezen szűkebb pátriában. Szóba került az is, hogy a Festőiskolát Óbudáról áttelepítem Újpestre.- Milyennek látja a képzőművészet társadalmi megítélését?- A rangja igazából nincs meg semminek. Régen a szabadság iránti vágy volt a motiváló, ma a kézzel fogható hiányok kötik le az emberek gondolkodását. A kultúra „joggal” lett másodlagos, hiszen nem lehet vele megoldani a gondokat, amik a gazdaságban je­lentkeznek. Egy mai tőkésnek pénzre van szüksége, amit újból befektethet, de még nem engedheti meg magának azt a felhalmozható, később értékét növelő tőkét, amit például műalkotásokba fektethet. Nincs „szabad tőke”. A galériák régi hálózata jól-rosszul „életben tartott” minden művészt, az értékeset is, meg a maga-kiáltotta féltehetséget is, - de arra is vi­gyázott, hogy senki ne gazdagodhasson meg túlságo­san. Napjainkban már egy új galériahálózatnak kéne kialakulnia, amelynek két-három évre előre tervezett programmal kéne dolgoznia, és esetleg a két-három éves deficitet is kéne tudnia vállalni. Aztán, majd ha felnő egy fiatal, gazdag generáció, amely a tőkét már így is képes lekötni, akkor igazából megindulhat a művészek olyan elismerése, ami nyugaton már nem ismeretlen... Muzsay András Újpestiek, figyelem! Az Újpesti Szociális Foglalkoztató új lakossági szolgáltatása: TIPP-TOPP Ruhaüzletünkben (Bp. IV., Viola u. 6-8.) vállaljuk gyermek-, női-férfi ruházati termékek méretre igazítását, átalakítását, javítását, húzózár cseréjét, gomb pótlását a helyszínen történő megbeszélés alapján. Nyitva tartás: héttőtől péntekig: 10-18 óráig. Várjuk érdeklődésüket!

Next

/
Thumbnails
Contents