Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-08-19 / 14-15. szám
História - mindenkinek A pusztától a városig A városháza épülete 1900-ban épült. Metszetünket arról az újpesti képeslapról kölcsönöztük, melyet Szunyoghy András grafikusművész tervezett A IV. kerület lakosságának túlnyomó része csak az utóbbi években került Újpestre, így nem csoda, bogy csekély, vagy semmilyen településtörténeti ismerettel nem rendelkezik. A régi lakosok emlékezetében inkább azok az események rögződtek, amelyeket Újpesten átéltek. A bőséges helytörténeti forrásanyag csak szűk körben ismert, a korábban kiadott munkák alig hozzáférhetőek. A közelmúltban reményt keltő előrelépések történtek ezen a téren, melyek közül a helytörténeti vetélkedőket emelem ki. Az Újpesti Városnapok rendezvénysorozatának igazi célja az, hogy a művészeti és szórakoztató rendezvények keretében azokra is emlékezzünk, akik a település kialakulásáért és fejlődéséért igen sokat tettek... Újpest településtörténetét a mai IV. kerület közigazgatási határain belül kell vizsgálnunk, annak ellenére, hogy a történeti korokban a határok többször változtak, sőt egyidejűleg több település is kialakulhatott ezen a területen. Az alábbi időrendi beosztás meghatározó, de más változatban is tárgyalható. 1. Újpest földje és népei az őskortól a honfoglalásig. 2. A honfoglalástól 1831-ig (Megyer, Ká- posztásmegyer falu története). 3. Új-Megyer majd Új-Pest néven község (1840), nagyközség (1868) története a várossá alakulásig (1831-1907). 4. Újpest rendezett tanácsú város (1907-1929). 5. Újpest megyei jogú város (1929-1950). 6. Újpest Budapest IV. kerülete (1950-től napjainkig). Anonymus is említi Kerületünk településre alkalmas helyeit - a vízrajz és domborzat alapján - már a kora bronzkori ember felismerte, majd vaskori, római kori és népvándorlás kori leletek is tanúsítják az életet. A Megyeri csárdánál talált római őrtorony maradványai a dunai átkelőhely védelmére és ellenőrzésére utalnak. Az átkelő a hunok és avarok idejében is használatban lehetett, s a mindkét parton talált IX-X. századi leletek alátámasztják Anonymus azon leírását, miszerint a hét vezér itt kelt át a Dunán, s azóta e helyet Magyar-révnek nevezik. Az oklevelek 1148-tól kezdve említik Megyer néven, s a kialakult falu helyét XIII. századi leletek is bizonyítják. A XV. századtól Káposztásmegyer néven említett falunak temploma is volt. A falu a XVII. század végén - a török idők harcai miatt - elnéptelenedett, pusztává vált. A XVIII. században a Fekete, majd a Csekonics család birtoklása után 1808-ban a Károlyiak vették meg a Fóti uradalmat, melynek része volt Káposztásmegyer egykori területe is. E nagy múltú családban a grófi rangot Károlyi Sándor az 1711. évi szatmári béke megkötésével érdemelte ki (Rákóczi-szabad- ságharc vége), mely cím az utódokat is megillette. A több megyében már meglévő birtok nemcsak ekkor, hanem a későbbi családtagok házasságkötéseivel is gyarapodott, s a férfiak magas katonai, vagy polgári tisztségekben tevékenykedtek itthon és külföldön. Külhoni tartózkodásuk jelentős mértékben elősegítette a feudális gazdálkodás hazai maradiságának és a céhes ipar gyengeségének a felismerését. Ebből okulva, korszerűbb módszerekkel próbálták birtokaik jövedelmét gyarapítani. Az első polgár... Gróf Károlyi István (1797-1881) nemcsak Fótot tette családi központtá (a pompás kastély és templom építtetője), hanem a körülötte levő birtok művelési adottságait is figyelembe véve úgy döntött, hogy a káposztásmegyeri pusztát fokozatosan felparcellázza és bérbe adja. 1830-ban itt már csak néhány uradalmi épület állt a Fóti út környékén. A Duna mentén húzódott a váci országút, mely mellett északon a káposztásmegyeri fogadó, délen pedig a Határkocsma (Pest és Megyer határánál, a Gyáli-patak torkolatánál feküdt, bár ezt a sávot a gróf 1815-ben Palotához csatolta: ma a Váci úti öreg villamosremiz környéke) állott, ahol földút ágazott el Palota felé (a mai Árpád út őse). Az utóbbi részen kapott Mildenberger Márton, budafoki szőlőbirtokos 1831-ben építési engedélyt serfőzdére, kocsmára és házra, ezért „Újpest” első lakosának tekinthető. A szőlőművelésre felparcellázott részt a mai Váci út-Megyeri út-Fóti út és Attila utca által határolt terület képezte, mely az 1833-ban épített kápolnáról az István-hegy elnevezést (a gróf keresztneve - védőszent neve) kapta. A szőlőbérlők Mil- denberger vezetésével hegyközséget alapítottak, bár többségük nem itt lakott. 1835-36- ban két felvidéki zsidó család bőrfeldolgozó üzemet és fatelepet létesített a mai Váci út és Árpád út találkozásánál. Közülük Lővy Izsákot tartják az Új-Pest név megalkotójának, aki először levelezésében próbálta elfogadtatni, nyilván azon céllal, hogy a Pest szó eleve megnövelheti az üzleti esélyeket. Károlyi István alapító oklevele Károlyi István 1840-ben kelt alapítási oklevelében a község neve Új-Megyer lett. A szerződés részletesen és egyértelműen meghatározta az uradalom és a telepesek (bérlők) közötti jogviszonyt és rendszeressé tette az adózást. A szerződés pontjai közül a legfontosabbak: vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül lehet telepes bárki a község elöljárói az uraság jelöltjei közül valók; minden megkötés nélkül lehet bármilyen gyárat alapítani és mesterséget gyakorolni, de céhek nem jöhetnek létre; szabad kikötőhasználat; kocsmajog átengedése; egy személy több háztelket is bérelhet, de felosztásuk a nagyságtól függően korlátozott stb. „A bérelt telek nem vehető meg” - ez a kikötés sem riasztotta vissza az újabb „gyarmatosokat”, akik főleg osztrák és cseh kézművesek, valamint felvidéki zsidó családok voltak. 1840-ben Lővy Izsák lett Új-Megyer első bírája. A községi pecséten is ez az évszám szerepelt, de Új-Pest felirattal. Az Újpest név mégis csak 1844 után vált elfogadottá, de külön határozat erről nem készült. 1845-46- ban Újpesten 39 házban 650 lakos élt. 1846- ban nyitották meg Pest és Vác között az első hazai vasútvonalat, ahol Palota megállóhelyet kapott. Sokat tettek Újpestért Az 1848^49. évi események a községet is érintették. Csapatátvonulásokról, táborozásokról és kisebb harcokról van tudomásunk, Újpestet is kötelezték újoncállításra, bár a jelöltek helyett az önkéntesek pénzért átvállalták a katonáskodást. Felszerelésre és zászlóra is adakoztak a módosabbak. István grófot az úgynevezett Károlyi huszárezred felállítása miatt 1849-ben elfogták és a kufsteini várbörtönbe zárták, de a család 1850-ben 100 ezer Ft-ért kiváltotta. Fia, gróf Károlyi Sándor (1831-1906) részt vett a szabadságharcban. A bukás után 1849-1967 között külföldi emigrációban élt, s csak aztán tért haza. A két Károlyi sokat tett Újpestért. A temető, templom, iskola, községház, kórház területeit a község adományként kapta, s az építkezéseket anyagilag is támogatták. Sok esetben névtelenül is segítettek a rászorultakon. Újpest 1850-1867 között lassabban fejlődött, de lakossága így is nőtt. A község főképp a Fő út (ma Árpád út) két oldalán és a Váci út Duna felé eső részén terjeszkedett, s szinte körbefogta az István-hegy szőlőit. 1865-ben - kincstári kárpótlás után - megépült a téli kikötő, de zsilip nélkül. 1866-ban a községhez csatolták Rákospalota átnyúló területeit. Ekkor nyitották meg a pesti Kálvin tértől Újpestig közlekedő lóvasutat, de ez nem szorította ki a bérkocsisokat. Újpest a pestiek kedvelt kirándulóhelye is volt, 'amiről a korabeli sajtóban színes beszámolókat olvashatunk. (folytatás a 4. oldalon) . .* - *» *«4Í 3
