Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-12-19 / 16. szám
csak a történelem kiemelkedő alakja, nemcsak a végidők ítélő bírája, hanem az emberisége megváltója. Ehhez természetesen személyes hitvallásra van szükség. Ez Jézus Krisztus misztikus születése az emberi lélekben. A személyes születés legalább any- nyira jelentős, mint a történelmi visszatekintés, és a végidők Krisztusára való várakozás. A karácsony késői ünnep, a római pogány kultuszból, a legyőzhetetlen nap ünnepéből alakult ki, és a hozzákapcsolt várakozási, felkészülési idő is késői. A legfontosabb ünnep ugyanis a feltámadás, a húsvét ünnepe, hiszen az az emberi egzisztencia legfontosabb kérdésére, az élet folytatására adja meg a választ, így a karácsony a születés igazi súlypontja is a húsvét fényében érthető. Azért van születés, megtestesülés, hogy legyen feltámadás. Ezért van, hogy az olvasmányokban, a liturgiában, az énekekben, népszokásokban a húsvéthoz hasonló elemek is megjelennek. A Szűzanya emlékét is feleleveníti az egyház karácsonykor. Szeretettel várt Jézus születésére. Ez az édesanyák személyes érzése. Emellett gondolunk Izaiás prófétára is. Az összetett prófétai munka nehéz időkben keletkezett, a próféta azonban nem hagyja elaludni a népben a reményt, hogy lesz majd messiás. A reményre nem csak akkor, hanem minden korban élő embernek szüksége van. Végül Keresztelő János, aki helyes felismerést tesz Jézusról, mikor azt mondja: O az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Helyes önértékelés, helyes isten és emberismeret, amely kell Jézus Krisztus misztikus lélekben való születéséhez. Dr. Újházi Lóránd Plébániai kormányzó Budapest, Rákoskeresztúr, Szentkereszt Plébánia Jézus Krisztus hármas születése: történelmi, végidőbeli és misztikus van vége. Aminek van alfája, annak van ómegája. Az egyes embernek éppúgy, mint a meghatározó politikai szereplőknek el kell fogadni, hogy van számonkérés. Nem lehet mindent büntetlenül megtenni. A világ végén Krisztus újra eljön, és megítéli a világot. A korai egyház Jézus második eljövetelét koránra várta. Mikor tapasztalták, hogy a második eljövetel késik, a történelmi eljövetel mellé a végidők, ítélő királyának érkezését is hozzákapcsolták a megtestesülés gondolatához. Szépek azok az őskeresztény ábrázolások, ahol Krisztust, mint Pantokrátort - ítélő bírót - ábrázolják, aki megítéli a világot második eljövetelekor. De harmadsorban karácsonykor a szívekben megszülető Krisztusra is gondol az egyház. A keresztények számára Jézus nemA vállasos emberekre alapvetően igaz, hogy szeretnek a jövőben élni. A vallás üzenetének egy része a jövőre, a túlvilágra van kihegyezve. így a jelen szenvedéseinek, megpróbáltatásainak megoldását a közeli, vagy a távoli jövőbe helyezik. A vallásban az isten vagy istenség világba való direkt beavatkozása jelenti a megoldást a földi megpróbáltatásokra. Az Ószövetség világában ez konkrétan az ún. „föld az útja” elgondolásban jelent meg, mely szerint az Isten elérkezésével megváltozik a társadalmi rend és a szegényeket a gazdagok fogják szolgálni, az elnyomottak pedig felemelkednek. Ebbe a várakozásba illeszkedett messiásvárásuk is, amely a királyi, papi és prófétai messi- ásképet elevenítette meg. A pap, aki áldozatot mutat be a népért, a próféta, aki az Isten küldötte, a király, aki felszabadít. A keresztény hitvallás szerint Jézusban mindhárom várakozás eminens módon valósult meg: ő a király, a próféta, a pap, akinek különös módon gondja van azokra, akik a társadalom perifériájára jutottak. Karácsonykor a kereszténység Jézus érkezésére gondol. Először visszatekint a múltba. A keresztény világ számára Jézus Krisztus történelmi valóság. Ezt ma újra hangsúlyozni kell. Nyugati, liberális szerzők figyelmen kívül hagyva minden történelmi és régészeti bizonyítékot, Jézust a mesék és a mondák szereplőjének tekintik. Ezért az egyház minden karácsonykor megerősíti, hogy Jézus a történelem valóságos alakja. Az egyház azonban Jézus második érkezésére is gondol karácsonykor. A világ egyszer véget ér. Aminek van kezdete, annak 201 6. december 1 9.
