Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-12-01 / 15. szám
♦♦♦♦♦♦♦♦♦ 1. oldalról Garda Krisztina Európa-bajnok vízilabdázó- Miért ezt a sportágat választót- tad? Hogyan lettél vízilabdázót- Eredetileg karatézni jártam, ám szereztem egy térdsérülést. Déry Árpád, az akkor még Kép utcai, ma Czimra iskola testnevelője ezt követően azt tanácsolta, próbáljam meg a vízilabdát, hiszen egészen kicsi korom óta úszók és a labdaérzékem is megfelelő. Édesanyám ekkor felhívta a tudakozót és utánanézett, melyik vízilabda szakosztályhoz tudnék csatlakozni. így kerültem a Honvédhoz, ahol hét évig játszottam. Most pedig ez a negyedik évem Dunaújvárosban.- Nagyon kévésén múlt az érem Rióban. A bronzmérkőzés végén az oroszok ötméteresekkel nyertek, így a negyedik helyen végzett a női vízilabda-válogatott. Hogy tekintesz vissza most az olimpiára?- Az egyik szemem sír, a másik nevet. 11 évvel ezelőtt az volt az álmom, hogy kijussak az olimpiára. A szüleimnek is mindig mondtam, hogy „én, márpedig ott leszek.” Ok persze mindenben támogattak, és ez az álom valóra vált. Szomorú, hogy így alakult a bronzmeccs. De azért a negyedik hely sem rossz. Tény, hogy többet szerettünk volna és többre is vagyunk képesek.- A 2016-os év azért összességében nagyszerű volt a válogatott számára. A belgrádi Európa-baj- nokságról arannyal tértetek haza. Mennyit edzel most? Hogyan tovább?- Nekem három hét pihenőm volt, most már a 2017-es hazai vízilabda világbajnokságra készülök. Kevesebb, mint fél év van hátra, úgyhogy minden nap edzek, hogy bekerüljek a keretbe, és aztán, hogy a csapat a legjobb négy közé jusson. Bár a legelégedettebbek az éremmel lennénk. Azért is nagyon fontos nekem ez, mert két éve az itthoni Európa- bajnokságot egy vállsérülés miatt ki kellett hagynom. Márpedig egy ilyen versenyen fantasztikus a hangulat. Késely Ajna junior Európa-bajnok úszó- Egerszegi Krisztina, illetve Hosz- szú Katinka utódjaként tekintenek rád. Miért ezt a sportágat választottad? Hogyan lett belőled úszó?- Apukám tanácsára kezdtem el úszni ötévesen. Azt vallja, hogy minden gyereknek meg kell tanulnia úszni, és ezzel egyetértek. Az Újhegyi Uszodába kezdetem járni, ahol az oktatóm mondta, hogy érdemes lenne versenyszerűen úsznom. így kerültem be a versenycsoportba, illetve a Kőbányai Sportklub csapatába, aztán egyre jobb és jobb csoportok közé is sikerült bejutnom.- Rióban te voltál a legfiatalabb versenyző, 14 évesen lettél olimpikon. A 4X200 méteres gyorsváltóban aztán a hatodik helyezést értétek el. Hogy emlékszel vissza most az .ötkarikás játékokra? Milyen érzés volt kint lenni?- Tényleg én voltam a legfiatalabb, és az olimpia előtt nagyon izgultam, mert azt éreztem, hogy emiatt még nagyobb a nyomás rajtam. Rióban már megvolt a kellő önbizalmam a versenyhez. Igazából nem az olimpián voltam csúcsformámban, hanem inkább előtte. Ez még nem az én olimpiám volt, de a következő már biztosan az lesz. Persze ehhez rengeteget kell dolgozni.- Mi a következő állomás?- A rövidpályás világbajnokságra készülünk, hamarosan indulunk. Utána Győrben lesz versenyünk, ahol már 50-es medencében fogunk úszni. Januárban lesz egy kis pihenő, aztán jöhet a 2017-es vizes vb. * Hajmást Éva tőrvívó, paralimpikon- Kitartásoddal mindnyájunknak példát mutatsz- Mikor kezdtél el versenyszerűen vívni?- 2008-ban külföldön egy közúti balesetben vesztettem el a bal lábam, azóta műlábat viselek. A baleset előtt is sportoltam, és a rehabilitáción azon gondolkoztunk, hogy ezt valamilyen módon folytatni kell. Először azt hittem, hogy a sport így nem lesz olyan érdekes számomra, hogy a testemből nem tudom kihozni a maximumot, de nem így lett. Megtaláltuk a legmegfelelőbbet.- Rióban nagyszerű eredményt értetek el Dani Gyöngyivel és Kranyák Zsuzsannával. A női tőr- vívó csapat ezüsttel térhetett haza. Milyen érzések töltenek el, ha visz- szagondolsz most az olimpiára?- Nekem ez volt az első paralimpiám. Mindenki mondta, hogy életem egyik legnagyobb élmény lesz, és így is volt. Négy éven át készültünk rá, és hogy már az első alkalommal a csapatommal ezüstérmet szereztünk, nagy büszkeséggel tölt el. Köszönettel tartozom Gyöngyinek, Zsuzsinak, az edzőtársaimnak, illetve Beliczay Sándornak, az edzőmnek is.- És most hogyan tovább? Mi lesz a következő verseny, amin részt veszel?- Volt egy bő hónap, amíg pihentünk, de most már gőzerővel készülünk Tokióra. Addig még persze lesz sok lépcsőfok, Európa- és világbajnokságok, de ez az egyik fő cél. Nagyon sokat kell edzeni, hogy én legyek a legjobb. A terv az, hogy nagyon tudatosan, 100%-kal szeretnék készülni. RAK.OSMENTE k SPORT Büszkeségeink — Rákosmente olimpikonjait díjazták Józsa Gábor maratoni futó- Hogyan lett belőled maratonista?- Mozgékony gyerek voltam, a futáshoz pedig kiskorom óta vonzódok. Általános iskolába a Körösibe jártam. Sokat köszönhetek akkori testnevelő tanáromnak, Altziebler Lászlónak. O vitt el az első futóversenyemre, a Kékes Csúcsfutásra. 15-16 évesen kezdtem el komolyabban futni. Tájfutó voltam, az atlétika irányába pedig 2009-ben fordultam végérvényesen. A maratonra egyébként egyszerűbb is felkészülni, ami nem hátrány, mivel a versenyek mellett dolgozok.- A olimpiára is a munka mellett készültél fel. Nem kis teljesítmény! Milyen volt kint Rióban?- Az időjárás alaposan próbára tett mindenkit. Egy nagy végső hajrát követően végül a 87. helyen végeztem. Sajnálom, hogy nem sikerült 3-4 perccel jobbat futnom, de az olimpia így is fantasztikus élmény volt. Olyan sportolókkal lehettem együtt, akikre nagyon felnézek.- Hogyan tovább?- Egy picit pihentem csupán, aztán már indultam is a Budapest Maratonon, ahol sikerült a leggyorsabbnak lennem. Nincs megállás, folytatom a munkát és újabb versenyeken indulok majd. Szepesi Nikoletta 1 2016. december 1. 2
