Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)
2016-06-23 / 8. szám
Rákoshegyi beszélgetés Szabó Katival, a nyughatatlan nyugdíjassal Idén indult, de máris igen népszerű a Rákoshegyi beszélgetések című programsorozat a helyi közösségi házban. A tavaszi évadzáró eseményére különösen sokan voltak kíváncsiak. A vendég ezúttal az a nyughatatlan nyugdíjas volt, akinek köszönhető a Rákoshegyi Közösségi Ház létrejötte és 1 9 éven át történő fenntartása. Szabó Tiborné népművelő, önkormányzati képviselő volt májusban Rudas Attila színművész, népművelő beszélgetőpártnere, aki jelenleg megpróbálja folytatni azt a hagyományt, amit Katika ebben a rákoshegyi házban sikeresen megteremtett. A beszélgetés egy igen egyszerű kérdéssel - hogy vagy? - indult, amit mostanában nem igen teszünk fel egymásnak, vagy ha igen, már a választ nincs időnk megvárni. Ez most nem így történt. — Örömmel mondom, hogy a lehető legjobban. Két nappal ezelőtt érkeztem meg a Csíksom- lyói búcsúból. Én oda hazamegyek. Nyolc napon át a Jóisten a tenyerén hordott bennünket. Gyönyörű idő volt, csodálatos dolgokat nézhettünk meg, és úgy gondolom, jövő májusig ez ad majd erőt nekem. Jó érzés volt visszatérni a gyökerekhez, hisz az apai dédnagymamám Erdélyben, Uzsolán született. Szabó Kati rákoshegyi születésű. Kis kitérő után ma is a szülői házban él. Gyermekkorában vonzotta a színpad, de igazából agrármérnök szeretett volna lenni. A sikertelen felvételi után a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett üzemgazdász diplomát. Férjhez ment, megszülettek a gyerekek és ő húsz évig főállású feleség és anya volt. Azt vallja, minden családnak kell egy biztos háttér, ezt a feladatot ő szívesen vállalta. A kilencvenes években Keszthelyi Attila megalakította a Rákoshegyi Polgári Kört. Kati is beállt a csapatba. Gyerekei már középiskolások voltak, amikor Orosz Márta, a Dózsa Művelődési Ház igazgatója keresett valakit Rákoshegyre. Rá esett a választás.- A régi világban az épületben pártház működött, majd később az általános iskola napközije. A kerületben Rákoshegy volt az egyetlen település, ahol semmi lehetőség nem volt, hogy az emberek összejöjjenek beszélgetni. Edelényi Ákos akkori alpolgármesternek sikerült elérnie, hogy az önkormányzat ne adja el a házat, és így létrejöhetett a rákoshegyiek közösségi tere. 1996. december 31-től működik a Rákoshegyi Közösségi Ház. A polgári körösök becsábították a házba a különböző civil szervezeteket, klubokat. Az első öt év nagyon nehéz volt. A házat működőképes állapotba kellett hozni. Egyszer hétvégén nekiálltunk kifesteni a szobákat, amikor előbukkant a múlt Sztálin elvtárs profilképében, ami a 70. születésnapjára készült az egykori pártházba. Később aztán elkezdtünk pályázatokat írni, és ma már elmondhatjuk, hogy a kerületben a miénk az egyik legjobban felszerelt közösségi ház. Az udvar sem így nézett ki. Aszfalt volt mindenütt. Ma már szép zöld és virágos minden, ez mind- mind a családom, a polgári kör, a barátaim és a saját kezem munkája. A ház egyéves évfordulóján- az első Rákoshegyi Napokon- Orosz Márti, akitől rengeteg tanultam, és aki rengeteg segített, azt mondta, most elengedi a kezem, mert felnőttem a feladathoz, ráadásul a rávalót is mindig elő tudom teremteni, majd hozzátette, én egy igen önfejű ember vagyok, aki nem igazán hagy beleszólni a dolgaiba. Szabó Kati azt vallja, a nagy rendezvények tudnak igazán közösséget teremteni, ami itt a Rákoshegyi Művészeti Napokat jelentette. Akkor adták át az első településért díjat a kerületben. Ma Rákoshegyi Napoknak ismerjük a programot. Népszerű a Rákoshegyi sokadalom, ami szintén kerületi programmá nőtte ki magát. Amikor elkezdett benépesülni a Helikopter-lakópark, tavaszköszöntővel, gyereknapi programmal, Mikulással szólították meg az új lakókat, a játszótér átadása óta minden év szeptember első hétvégéjén Helikopter napot tartanak. Kati viszont komoly problémának tartja, hogy az elmúlt 19 év is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy bizonyos korosztályt meg tudjon szólítani. Az óvodások, iskolások (amíg valamilyen közösséghez tartoznak) még hajlandóak egy- egy programra bejönni, segíteni, de azután már csak a hatvan év felettiek hadra foghatóak. A sok próbálkozás ellenére ez a köztes generáció nem hajlandó bemenni a házba, de ez ma már országos probléma. Mivel híresen jó kapcsolatépítő, jól képviseli mások érdekeit, egyenesen adódott, hogy előbb- utóbb képviselő válik belőle.- 2002-ben elegem lett abból, hogy semmi nem történt Rákoshegyen, és függetlenként elindultam a képviselői választáson. Mindenki segített, de akkor még nem lettem képviselő. 2006-ban Fejér Gyuszit támogattuk, majd 2010-ben felkértek, induljak én a választáson. Akkor sikerült is elnyernem a lakosság bizalmát. Arra ä kérdésre, hogy milyen az otthoni Szabó Kati, kiderült, hogy eléggé zárkózott, nem szívesen beszél a magánéletéről, nagyon pedáns, zenehallgató, kertészkedő, heves természetű, azonnal a problémák végére jár, ha kell, még tányért is tör. Túl tudja magát tenni, le tud zárni dolgokat, még ha fáj is, ezért sokan szívtelennek tartják, amit visszautasít. Nagyon büszke a Rákoshegyért-díj kitüntetésére, amit egykori barátja, a nemrég elhunyt Kiss György képzőművész készített. A cseszneki és a gyulai művésztelep nem működött volna az ő mindenre odafigyelése nélkül állítják, és reménykedik abban, hogy még az ő életében felépül a víztorony melletti telken az új. közösségi ház. Karitatív tevékenysége ke- rületszerte elismert, alapítója az Adományház Egyesületnek, fő szervezője a négy éve elindult pénteki főzéseknek, manapság pedig a víztoronynál kitett zöld dobozt próbálja meg népszerűsíteni, amelynek jelszava: „Enni adok, enni kapok”. Kati tényleg egy nyughatatlan nyugdíjas, aki mindent megtesz a családjáért és a közösségért. Szakács Zs. iEí 22 / í HÍRHOZÓ
