Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-06-07 / 7. szám

KULTÚRA RÁKOSMENTE „A film erkölcsi tett Beszélgetés Lugossy László rendezővel ♦♦•♦♦♦♦♦♦ 1. oldalról Miért ezt a pályát választotta? Ho­gyan lett filmrendező?- A filmezéshez szépen lassan kerültem közel. Gyerekkorom­ban opera- és színházrajongó voltam, kamaszkoromban pedig a filmek érdekeltek igazán. Egy alkalommal, amikor a Balaton­nál jártam, szemtanúja lettem, amint Makk Károly a Liliomfit forgatja. Már akkor ámulattal néztem az „irányítót”, a rende­zőt. De felkeltette figyelmemet az operatőr is, aki akkoriban még egy fekete lepel mögül fo- tografált. Aztán elkezdem szak­könyveket olvasni, és jelentkez­tem a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahova később fel is vettek Illés György osztályába.- Nehéz volt akkoriban is beke­rülni a filmművészetire?- Bekerülni és bent maradni is nagyon nehéz volt. Én meg voltam róla győződve, hogy az első év végén elküldenek. Te­hetségtelennek éreztem ugyan­is magam. Aztán a második év közepe táján jött egy sorsdöntő pillanat egy műtermi vizsga­gyakorlat során. Külső és belső anyagokat is kellett készíteni. A beltéri képek lényege a vilá­gítás volt, hiszen akkoriban még fekete-fehéren forgattunk. Bár úgy maradt volna!- Hogyhogy? Így zárójelben megkérdezve. Az érzelmi kifejezés miatt?- Magasabb rendűnek tartom. Elvonatkoztat. A sorsdöntő pillanathoz visszatérve pedig: bevilágítottam, helyeztem a kamerát ide-oda, amikor észre­vettem a többiek tekintetén, hogy mesterem, Illés György a hátam mögött áll, és engem néz. Odajött hozzám és azt mondta: „Lugossykám, tudja magából mi­kor lesz operatőr? Amikor nem csak azt fogja látni, ami a képke­reten belül van, hanem az egész jelenetet.” Ez óriási hatással volt rám. Az év végére e tárgyból már jelest is kaptam.- Hogyan lett mégis az „irányí­tó” , a rendező'? Esetleg a személyi­ségjegyeiből adódóan?- Amikor kijártam forgatni, egyre csak azt éreztem, hogy a legjobban az a szerep érdekel, aki mindenre rálát, mindent irá­nyít. Ezt találtam a legizgalma­sabbnak.- Milyen érzésekkel gondol visz- sza az első' rendezésére?-. Az első rendezésem Karin­thy: Cirkusz című novellájának rövid filmes változata volt, amit Lőrincz Józseffel készítettünk közösen. Sajnos őt is elvesztet­tük. De akkoriban már többször jártam kint a Szovjetunióban, ahol Grigorij Csuhraj rendező­vel dolgoztam együtt. A szárnyai alá vett, és rengeteg mindent tanított nekem. Mindenkinek ilyen jó mestert kívánok, mint Ö. Még forgatás közben is lehe­tett tőle kérdezni, sőt az ötlete­imet is meghallgatta, és ha úgy találta beépítette a filmbe.- Átvette ezt a nézetet? Elfogad­ta a tanácsokat, ötleteket a rende­zés alatt?- Igen, átvettem. De persze számít, hogy ki az illető, aki az ötletet adja. Általában színé­szektől kaptam jó tanácsokat. Ha úgy éreztem, hogy beleillik, sőt gazdagítja a produkciót, ak­kor alkalmaztam. De operatő­röktől is fogadtam tanácsokat, pl. Ragályi Elemértől, akivel na­gyon szerettem együtt dolgozni.- Milyen volt a közös munka Ragályi Elemérrel, akár a Szir­mok, virágok, koszorúk című film­ben?- Élmény volt vele dolgozni. Lelkiismeretes, alapos. Minden részletet világosan lát. Amikor Kardos Istvánnal, aki sajnos szintén elhunyt, befejeztük a forgatókönyvet, megbeszéltük, hogy a „Szirmok” inkább az áb­rándok világát festi le, mint a valóságot. Ez nem kötődik any- nyira a valósághoz, inkább a káprázat világa. Máshogy kellett tehát fotografálni. így kerestük meg Ragályi Elemért, aki egyéb­ként azt mondta, pont egy „szép filmet” szeretett volna készíteni. Ez teljesült is.- Milyen érzésekkel gondol ma vissza erre a filmre? Milyen vi­szony fűzi a „Szirmokhoz”?- Régen volt már..., de jó érzéssel gondolok vissza erre a filmre. Túl fog élni engem. Meg fog maradni. Ha a nemzeti ün­nepek megmaradnak, akkor ez az alkotás is. Üzenetei ma is érvényesek, megérinti az em­bereket. A film nemrég jelent meg DVD-n. A bemutatóra el­jött Cserhalmi György is, aki azt mondta: néhány film van, ami igazán emlékezetes volt a számá­ra. A „Szirmokra” a mai napig emlékezik. Ez nagyon jól eső ér­zés volt.- Amikor elkészül egy alkotás, egy film, az alkotók talán úgy érez­hetik, hogy mindig van rajta vala­mi, amin lehetne változtatni, de valamikor le kell tenni. Ön erró'l hogyan vélekedik?- Ez így van! Eljön ugyanis a pillanat, amikor már csak ront­hat rajta az ember. Mert ti ket­ten, „Te és a Film” elvégeztétek egymással, ami a dolgotok volt.- A rendezés során rengeteg min­denre kell koncentrálni. Ezt Önnek hogyan sikerült megoldania?- Arra kell figyelni, mi a je­lenet, nem arra, amit a lyukon látunk. Tudni kell, hogy mik azok a kérdések, amikre keres­sük a választ. És ha meg tudjuk válaszolni őket, akkor jó úton járunk.- Mit tanácsolna azoknak a fia­taloknak, akik most a filmrendezést szeretnék hivatásuknak választani?- Nem adnék tanácsot, mert az egy másik világ volt. Amikor mi filmet készítettünk, a többség által elfogadott elv az volt, hogy a film egyben tett is, erkölcsi tett. Egy komoly dolog, és sem­miképpen sem fogyasztási cikk. Szepesi Nikoletta ^ 2016. június 7. ! 9

Next

/
Thumbnails
Contents