Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-01-21 / 1. szám

ÍJ KULTÚRA es Interjú Domonkos László képzőművésszel „Bármit készítettem, Szinte Gábor mindig megnézte és tanácsot adott” A Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusával, Do­monkos László képzőművész­szel beszélgettünk rákosligeti otthonában egykori mesteréről, barátjáról Szinte Gábor festő­művészről, a pusztaszabolcsi templom festett üvegablakai­ról, a rákosligeti kálváriáról, a Maros moziról, a katonai vi- seletek, jelvények, kitüntetések iránti érdeklődéséről. Kezdjük a beszélgetést Szinte Gá­bor festőművészhez fűzött barát­ságával.- Szinte Gábor tanszékvezető mesterem volt a képzőművé­szeti főiskolán. O alapította a látványtervező tanszéket, ahol első tanítványai közé tartoztam. Nem igen voltunk valami jó viszonyban hallgató koromban. Ötödéves koromban azonban ez megváltozott. Készítettem egy tervet Szomori Dezső II. Lajos darabjához, ahogy kérte, fil­mes felfogásban. Üvegablakot terveztem, és ez nagyon meg­tetszett a mesternek, innentől kezdve valahogy jóba lettünk. Tartottuk egymással a kapcso­latot, ha adódott valami mun­ka, megkerestük egymást, sokat segítettem neki filmek díszlet- és helyszínkeresésében is. Amikor Rákoshegyre költö­zött, sokszor átjártam hozzá, na­gyon jó baráti viszony alakult ki közöttünk. Amikor a franciaor­szági Saint Simon-templom 120 négyzetméteres falfestményso­rozatát készítette, én voltam az első modellje, de én feszítet­tem a vásznakat is. Ezekből a munkákból nyílt egy kiállítás a Várban, ahol bejelentette, én megyek vele Franciaország­ba. A Saint Simon-templom Aurillac környékén áll, itt szü­letett II. Szilveszter pápa, aki a krónikák szerint a koronát küldte első szent királyunknak. Ennek az emlékére készültek Szinte Gábor egyedülálló pan- nói a település templomába. 2005 áprilisában elutaztunk. Már beteg volt, így csak három napot töltött ott velünk, aztán kijelentette, ő haza megy.- És tényleg haza ment?- Igen. De előtte még meg­kérdeztem tőle, ki fogja a ku­polában a szentélyt kifesteni. Határozottan felelte, hogy majd én, ő meg otthonról telefonon fog irányítani. így is volt, min­den este megbeszéltük, hogy mit, milyen színnel festettem. Volt, hogy nem stimmelt a fa­liképek mérete a hajó részben, akkor kiegészítettem a képe­ket. Ettől kezdve folyamatosan együtt dolgoztunk.- Ekkor már ön is elismert kép­zőművész volt, a Képzőművészeti Egyetem adjunktusa, egyáltalán szüksége volt még egykori meste­rének a véleményére?-Bármit készítettem, szobrot, vagy festményt, mindig eljött, megnézte, és tanácsot adott. De én is sok időt töltöttem nála.- Mi volt az utolsó közös mun­kájuk?- A pusztaszabolcsi templom üvegablakainak megfestése. Szinte Gábor kisméretű kar­tonlapra készítette a vázlatokat. Az üveget egy új technikával festette. Nem színnel festett az üvegre, hanem vasoxiddal, így a tónusok csak feketék voltak. Különleges volt az is, hogy a szentekre nem tett glóriát. Szin­te Gábor 2012 őszén halt meg. Végakarata szerint én folytat­tam a munkáját, a templom tíz ablakából így nyolcat én festet­tem meg.- Volt tervező a Magyar Film­gyártó Vállalatnál, dolgozott, dolgozik színházi és film látvány- tervezőként, stílus- és kortörténeti szakértőként, nem ismeretlen ön előtt a címertan, jelképtan, mű­tárgyak kormeghatározása, értel­mezése viseletek alapján. Előadá­sai mellett jelvények, kitüntetések, plakettek tervezésével, illusztrá­ciók, tudományos rekonstrukciós rajzok készítésével foglalkozik.- A középiskolában Mészáros Mihály szobrászművész volt a tanárom, rá akart beszélni, hogy szobrász legyek. Darabos Iván szobrászművész egyszerűen lehü- lyézett, azt mondta, mit akarok én a filmmel, az nem szakma, de én nem hallgattam senkire, meg voltam vadulva akkoriban a filmért. Mielőtt felvételiztem a Képzőművészeti Egyetem Lát­ványtervezői szakára Bódi Gá­borral dolgoztam, még gimnazis­taként. Szakértettem a filmjeiben katonai dolgokat, játszottam is, kaszkadőrt is helyettesítettem.- Vagyis senki nem tudta eltérí­teni a látványtervezői szaktól?- Olyannyira nem, hogy a diploma kézhezvétele óta a látványtervezői szakon taní­tok viselet- és kortörténetet, díszlettervezést. De közben a honvédségnek készítettem ki­tüntető Szent László érmet, pla­kettet, megmintáztam kisplasz­tikában Görgey Artúrt.- A katonasággal kapcsolatos vonzalma honnan fakad?- Én ebben nőttem fel. Apám dolgozott a Hadtörténeti múze­umban, ő írta az első könyvet az 1848-49-es szabadságharc egyenruháiról. Ez alapján ké­szült a Feltámadott a tenger és a Kőszívű ember fiai című film is.- Dolgozott a Koltay-féle Hon­foglalás című filmben is, mégis azt tartja, hogy a honfoglalás, mint olyan, nem létezett...- Tényleg így gondolom, de ezen kívül a hamis irodalmi emlékek is érdekelnek. Példá­ul a Halotti beszéd. Tudjuk, hogy Pozsonyban került elő, egy Ágoston rendi szerzetes ál­tal, akinek az volt a dolga, hogy kiszolgálja az egyházát. A szöveg és a betű is hibázik. A másik az Ömagyar Mária Siralom, amit egy budapesti kereskedő Rómá­ban vásárolt 1910-ben. Itt sem stimmelnek a betűk, a perga­menből ki van kaparva a hasáb egyik fele, a betűk megfakultak, és még sorolhatnám. Szerintem ezek egyértelmű hamisítványok.- Mikor adják át a Fach Károly téren, a régi temetőkertben készü­lő kálváriát?- Három évvel ezelőtt, a Rákosligeti Polgári Kör kezdemé­nyezésére indult el a kálvária elké­szítésének gondolata. Az átadást pünkösd környékére tervezzük.- Az interjú nem lenne teljes, ha nem beszélnénk a Maros mozi újjászületéséről.- 2006 táján indítottam el a mozi épületének felélesztését. Hivatalosan 2010-ben, mint a MAT elnöke vettem át az épü­letet. Jelenleg a polgári kör ren­delkezik vele. Üjból van film­vetítés, hamarosan népzenei találkozót tartanak itt, műszaki kiállítás nyílik az első emeleten. Szakács Zsuzsa HÍRHOZÓ \ w ß m 14

Next

/
Thumbnails
Contents