Hírhozó, 2016 (26. évfolyam, 1-16. szám)

2016-04-21 / 5. szám

5 KULTÚRA beszélgetések Rákoshegyi Április 1-jén Ballonyi Pál Mar­git festőművésszel folytatódott a Rákoshegyi beszélgetések — portrék, pillanatfelvételek, kérdések és válaszok... - című interjúsorozat, akit Ilosfai Krisz­tián képzőművész kérdezett éle­tének legfontosabb állomásairól a zsúfolásig megtelt Rákoshegyi Közösségi Házban. Erdélyben, Berecen szület­tem. Visszafogott, halk, befelé forduló gyerek voltam. Nem jeleskedtem semmiben, csak a rajzban. Gyerekként ebben éreztem otthon magam - kezd­te élete történetét Ballonyi Pál Margit. Székely származású édesapja Brassóban dolgozott, majd a negyvenes években Bu­dapestre szólította a munkája, így került Manyika gyerekként Rákoshegyre. Ballonyi Lászlóval húszévesen ismerkedett meg. Negyvenhá­rom évig éltek együtt rákoshegyi házukban, ami egyben együtt dolgozást is jelentett, hisz a mű­termük is közös volt. Ballonyi kollázsokat festett, Manyika olaj­jal dolgozott. Mindig kikérték egymás véleményét. Úgy tartja, a hosszan tartó házasság magával hordozza a jót és a rosszat egy­aránt. Férjének elvesztése beteg­gé tette. Gyászmunkának nevezi A gyümölcsfák elballagnak című könyv megírását. Őszintén ír szerelmük kialakulásáról, házas­ságuk átmeneti válságáról és az elmúlás feldolgozhatatlan, fájó élményéről. Családjáról tömö­ren annyit mond, jó szülőket, jó testvéreket, jó gyerekeket, jó unokákat kapott az élettől, en­nél nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna. Festészetét először az expresz- szionista művészet, majd a re­alista festészet jellemezte. Ma szakrális témájú képeket készít, vegyes technikával, érdes, rusz­tikus felületre. Tervei között szerepel, hogy 20-25 táblaképen megörökíti Krisztus életét, ezzel hirdetve az evangéliumot. Büszkén meséli, „keddista” ba­rátaival (ezen a napon szoktak találkozni) kimenekítették ked­venc festőművészét, Derkovits Gyulát a munkásmozgalmi pan­teonból. Ma már méltó helyen, a Fiumei sírkertben, a művész­parcellában nyugszik. Szakács Zsuzsa „így volt jó minden!" Széplaky Miklóst 95. születésnapján borral és Orbán Viktor minisz­terelnök által aláírt emléklappal köszöntötte Fohsz Tivadar alpolgár­mester és Mód Kristóf aljegyző március 24-én. A házaspár harminc éve él a rákoshegyi szülői házban. Egy gyermekük és egy unokájuk van, idén ünneplik 66. házassági évfordulójukat. Mindketten vegyész végzettségűek. A fiatal Széplaky Miklós a ku­tató munkát - többek között a Biopon, és sok más jó minőségű, olcsó mosópor „szülőatyja” - választotta élethivatásaként, Irén asszony a tanítást. Közös életük során sokat utaztak, bejárták a világot. Fohsz Tivadar kérdésére, hogy mi a hosszú élet titka, Miklós bácsi az egymás iránti szeretetet, az alkalmazkodást és az egymásról való gondoskodást sorolta fel. Végezetül ezzel a mondattal összegezte a mögötte lévő 95 eszten­dőt: „így volt jó minden!”. Szakács Zsuzsa JgS Anna nénit köszöntötték Fohsz Tivadar alpolgármes­ter és dr. Rúzsa Ágnes jegyző virágcsokorral és Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt okle­véllel köszöntötték Kovács Sán- dorné Lendvai Annát 95. szüle­tésnapja alkalmából a Pesti úti Idősek otthonában. Anna néni 1921. április 7-én született, Nagykátán. Hatéve­sen került Rákoscsabára, ahol nagynénje nevelte fel az árván maradt kislányt. Varrónőnek tanult, majd 1940-ben férjhez ment. Két gyermekük született, akik négy unokával és 9 déd­unokával ajándékozták meg a házaspárt. Lánya most is ott ült Anna néni mellett. 2004-ben, 64 évnyi boldog házasság után veszítette el férjét, majd ötévnyi egyedüllét után arra az elhatáro­zásra jutott, hátralévő éveit egy biztonságos otthonban szeretné eltölteni. A rákoscsabai szomszé­dok még ma is látogatják. Anna néni szerint a hosszú élet titka a hosszú házasságban rejlik, s nem szabad tépelődni a bajokon, hisz minden rossznak vége szakad egyszer. Anna néni azzal búcsú­zott tőlünk, mindenkit szívesen lát a 100. születésnapján. Szakács Zsuzsa JgS 16 T T * HÍRHOZÓ > T

Next

/
Thumbnails
Contents