Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-10-29 / 13. szám
ÖNKORMÁNYZAT TAS RÁKOSMENTE Emlékezés ’56 hőseire Rákosmente Önkormányzata nemzeti ünnepünk alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 59. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen részt vett Dunai Mónika, Szilágyi György, Varjú László országgyűlési képviselő, Riz Levente polgármester, a testvérvárosok küldöttségei, Rákosmente díszpolgárai és önkormányzati képviselői. Ünnepi beszédet Dunai Mónika, Rákosmente országgyűlési képviselője mondott. A mai nap a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a magyar nép szabadságszeretetére és kiapadhatatlan szabadságvágyára emlékeztet minket. Azoknak, akik fellázadtak 1956-ban, volt egy álmuk a szabad, biztonságos és önálló Magyarországról. Ma, amikor hosszú évtizedek után már büntetlenül, szabadon emlékezhetünk az 56-os forradalomra, méltó módon, hazugság és félelem nélkül kell felidéznünk az akkori eseményeket. Olvasnunk kell üzeneteiből, és tanulnunk kell példáiból, emlékeztetett Dunai Mónika. 1956. október 23-án a hosszú, csendes félelemben és béketűrésben töltött idő után ősi erővel szakadt fel az életösztön a magyar népből. Olyan erősen tört fel, hogy a világ is beleremegett, és a népek sora nézte néma csodálattal a magyarok bátorságát. Egy kis ország nekitámadt a világ egyik legnagyobb hadseregének, hogy megvédje a hazáját. A kommunisták azt hitték, hogy egy nemzet múltját végképp el lehet törölni. Azt hitték, hogy egy nemzet — kényszer hatására - feladja szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, határait, történelmét és hitét. Tévedtek. A magyar nemzet ezer év alatt megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni. A magyarok ösztönei mindig jól működtek. Talán azért is, mert az elmúlt ötszáz évünk nem szólt másról, mint a szabadságért való küzdelemről. Ezért küzdött Bethlen Gábor és Rákóczi. Ezért emelte a magasba a zászlót Kossuth és Széchenyi, és ezért mentek a pesti srácok puszta kézzel az akkori világ egyik legnagyobb hadserege ellen. Számunkra a szabadság nem magától értetődő, nem a szüléinktől kapott örökség. A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kellett küzdenie. Európa szerencsésebb részén ezt gyakran nem értik, mert nekik több száz éve eleve adott a szabadság. Ez a szerencsés időszak most véget ért. Az európai nemzeteket, az európai létformát, a biztonságot, a kultúrát, a hitet ma olyan veszély fenyegeti, ami veszedelmesebb minden eddigi erőnél, amivel Európa valaha találkozott. A világtörténelem eddigi legintenzívebb népvándorlása és Európa szervezett megszállása zajlik. Mi magyarok 1956 óta tudjuk, nemcsak az idegen megszállók és a gyilkosok okozhatják egy nemzet vesztét, hanem a tehetetlen és az alkalmatlan vezetők is, akik saját gyengeségük miatt képesek voltak eladni a saját nemzetük szabadságát. Október 23-a a magyar nép szívének és lelkének darabja. Büszkék vagyunk arra, hogy ki mertünk állni önmagunkért, hittünk a nemzet erejében és mertünk harcolni céljainkért. Ugyanakkor gyász és fájdalom van bennünk a külvilág akkori értetlensége és a megtorlás áldozatai miatt. 1956 a diktatúrák és az elnyomás elleni szabadságharc örök szimbóluma nemzetünk és a világ történetében egyaránt. Mi, magyarok, őrizzük meg örökre szívünkben, lelkűnkben 1956 fényét, igazságát, világosságát, és azzal mutassuk az utat embertársainknak! Ne feledjük: ’56 hősei értünk adták életüket, hogy szabadok legyünk: szívünkben és elménkben őrizzük emléküket. Legyünk méltóak áldozatvállalásukhoz! Közös múltunk és közös jövőnk tartson egyben minket, Rákosmentét és az országot! - zárta beszédét Dunai Mónika. Az ünnepi megemlékezés koszorúzással, majd a Szózat és a Székely himnusz elének- lésével zárult a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban lévő 1956-os emlékműnél. Szakács Zsuzsa j&Z 2015. október 29. 11
