Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-01-23 / 1. szám
KULTÚRA Emlékezés a málenkij robotra elhurcoltakra A deportálások 70. évfordulója alkalmából a volt Szovjetunió Gulag táboraiba elhurcolt és málenkij robotra kényszerített honfitársainkra emlékeztek Rákoskeresztúron január 9-én. A mintegy félszáz emlékező fáklyásmenete az Újlak utcai Általános Iskolától indult a Pesti útl07. szám alatti Bulyovszky-ház falán elhelyezett emléktáblához, amelyet a XVII. kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat emeltetett a II. világháborúban hősi halált halt katonák, valamint a Szovjetunióba német származásuk miatt elhurcoltak emlékére. A helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat által rendezett megemlékezésen részt vett Fohsz Tivadar alpolgármester, Hammer József, a rákoskeresztúri elhurcoltak utolsó túlélője, német nemzetiségi képviselők, közreműködött az Újlak Utcai Általános Iskola német nemzetiségi tagozatának énekkara. A II. világháború során a Szovjetunió és Magyar- ország között egy kényszeregyezség arra kötelezte hazánkat, hogy jóvátételi munkára többszázezer embert biztosítson szovjet területen a német hadsereg által okozott károk helyreállítására. Összesen 600 ezer magyart vagon íroztak be magyarországi, vagy romániai gyűjtőtáborokban, és vittek el hazájuktól több ezer kilométerre, a győztes nagyhatalmak hallgatólagos beleegyezésével. A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben meghaltak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehető, porhüvelyeik valahol Oroszországban, vagy Ukrajnában nyugszanak jeltelen sírokban. A kerület egykori elődtelepüléseiből összesen 300 embert vittek el kényszermunkára a Donyeck-medence szénbányáihoz. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség hetvennégy gyülekezeti tagját is munkatáborokba hurcolták, közülük tizen- ketten nem tértek haza. Fohsz Tivadar arról beszélt, hogy napra pontosan 70 évvel ezelőtt vitték el Rákoskeresztúrról azt a 74embert, akik vagy német nemzetiségűek voltak, vagy csak németes hangzású nevük volt. Lényegében a háború borzalmaiért ártatlan civilek százezreit büntették faji, vagy vallási hovatartozásuk alapján. A nemzetközi egyezmények tiltása ellenére alkalmazták a kollektív bűnösség elvét, amelyre nem csupán a magyar történelemben akad számos példa, de a XXI. század világpolitikai eseményei során is. Altziebler Károly megemlékezett Kosa Pálról, aki negyven éven át (1934—1974) volt a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközösség paróchusa, és aki a magyar történelem embert formáló időszakában szolgálta az urat. A deportálásokat követően az ő kezdeményezése nyomán gyűltek össze, és hetente könyörögtek Istenhez az elhurcoltak hozzátartozói a rákoskeresztúri új templomban. Az emléktáblát - Babusa János szobrászművész alkotása —felszentelte, illetve megáldotta Ujházy Lo- ránd római katolikus plébános és Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész. - Amikor a katolikus egyház megáld valamit, az azt jelenti, hogy kiveszi a profán használatból, amivel egy jelentéstöbbletet akar neki adni - mondta Ujházy Loránd. Ezek az emléktáblák nem csupán emlékeztetnek, de irányt is mutatnak a jövőre nézve. Ne fordulhasson elő többé, hogy valakinek szenvednie kelljen csupán azért, mert valamelyik etnikai, vagy vallási csoporthoz tartozik. Nagyné Szeker Éva hangsúlyozta, a hétköznapok rohanásában talán észre sem vesszük ezt az emléktáblát, nem állunk meg előtte. Pedig nagy szükség lenne rá, mert mi, az utódok sem átélni, sem elképzelni nem tudjuk, hogy ezek a szerencsétlen emberek milyen szenvedésen mentek keresztül. Éppen ezért muszáj emlékezni, mert ez nem egy-egy ember, vagy család, hanem a magyar népnek a története, amiből merítenünk kell. Végül Halász Ingrid, a kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője olvasta fel á mártírok neveit, majd a megemlékezők elhelyezték a kegyelet koszorúit. Hammer József a Hírhozónak elmesélte, tévedésből, édesapja helyett vitték el tizenhét évesen. Az első 33 fős transzportot 1945. január 9-én az Újlak utcától szállították teherautóval Kál-Kápolnáig, onnan marhavagonokban vitték tovább őket Ukrajnába, Makijevka szénbányáihoz. A felrobbantott Trudovszkaja bányaüzem helyreállításánál dolgozott egy éven át 300 méteres mélységben a vízzel teli tárnákban, ahonnan csak 32 hónapnyi megpróbáltatás után térhetett haza. Kili Tamás 10 HÍRHOZÓ
