Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-11-23 / 14. szám
Mazalin Natália kiállítása az Erdős Renée Házban November 7-én Mazalin Natália festőművész kiállítását tekinthették meg az Erdős Renée Házban. A művésznő Kijevben született 1963-ban, a Magyar Ipar- művészeti Főiskolán 1990- ben diplomázott. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Kispesti Helikon Kulturális Egyesületnek, Magyar Festők Társaságának és a XVIII. kerületi Művészeti Egyesületnek is. Első látásra képei többrétegű, málladozó vakolatrétegeket idéznek. Túlnyomóan fehér, tojáshéj színű hátterek jellemzik. Kevés színnel és látszatra kevés formával dolgozik. Miután többször végignézi őket az ember, akkor kezdi felfedezni a többrétegű felületek egymáshoz való kapcsolódását, vagy taszítását. Natália több villanó pillanatfelvételt ragad ki a világból. Képei megörökített időt, tradíciót, át- hangolódást, térbeli utazást, keresést és némi fájdalmat is hordoznak. Azt vallja: Munkáimat a kaotikus világunkból kiemelt külső információtöredékek, érzelmi visszahatások alakítják. Nem ábrázolok konkrét jelenségeket, hagyok teret a szemlélődőnek a szabad asszociációra. A művésznő egyszerre használja fel a divatmárkák reklámanyagait és saját életének jelentéktelennek tűnő tárgyait. Plakátdarabokat, szöveggel nyomott selyempapírt, megégett sütőpapír darabját, reklámszatyor betűtípusait, tükörfóliát és egyéb talált tárgyakat. Vakolat színeket, régi dohos, penészízű sárgásbarnákat, feketéket halmoz. Az idő vasfogát hipóval fehéríti, és belemar, beletép alkotásaiba, felhívva a figyelmet az elfolyó időre, az elmúlásra. Az olajfestékek mellett kollázstechnikát használ. A kollázs, a francia coller (ragaszt) szóból ered. A népművészetben több évszázados múltra tekint visz- sza. A művészettörténetben Pablo Picasso 1912-ben készült Csendélet nádszövettel című festményét tartják számon, mint első kubista kollázst. Picasso itt applikált egy ecsettörlő rongydarabkát művébe. Elsőként a kubisták építettek be képeikbe a festészettől idegen anyagokat. A megfestett tárgyak mellé valódi tárgyakat: újságpapírt, gyufaszálat, bélyeget is használtak. A valóságos világ egy-egy kész darabkájával, az egymásra helyezett síkokkal növelték a kép érszerűségét és ezzel bonyolították is a művet. Szőke Csaba JlZ Töklámpások éjszakája Vörös fény, gyertyák, hideg és pislákoló rémisztő tökfejek várták a látogatókat október utolsó napján a Csabaházban. Iskolák, diákok és családok is neveztek a tökfaragó versenyre. Jobbnál jobb félelmetes fa- ragványok készültek. A leg- jobbakra az egyik közösségi portálon lehetett szavazni. Sok a félreértés a Mindenszentek ünnepe, a Halottak napja és a Halloween között. A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, ez az egész világon elterjedt. A pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a Samhaim volt október 31-én, ezt az óév utolsó napjának is tekintették. Ez az ünnep egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom Cruach kultuszában gyökerezik. A druidák hite szerint a gonosz szellemek ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később Halloween napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét. A kelták úgy hitték, hogy a napisten Crom Cruach ekkor a halál és a sötétség istenének fogságába kerül. Október 31-én, az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, akik különböző formákban jelentek meg: rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak, majd termény- és állatáldozatokat mutattak be a tűz körül táncolva. Reggel minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, amelyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. A Halloween-ünnepben idővel összemosódott a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepével, a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nappal és a Lemuralia ünneppel. A római vallásban olyan ünnepek voltak, amelyek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból. Szőke Cs. 2015. november 23. 13
