Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-10-29 / 13. szám
KULTÚRA A V RÁKOSMENTE (Ny)elvi kérdések: javul, romlik? Kirándulások a nyelvészet világába-Horváth Péter Iván nyelvész, tanár, fordító, tolmács előadás-sorozata elgondolkodtató, módon járja körbe a helyesírásnak, a nyelvi változásoknak és a nyelv- rokonságnak az embereket legjobban foglalkoztató kérdéseit. A sorozat októberi része a nyelv esetleges javulásával, illetve romlásával foglalkozott a Vigyázó Fórum termében. Az előadó elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyelvészet is egy tudományág, amihez sokan úgy viszonyulnak, mint a focihoz, magyarán mindenki ért hozzá. „A nyelv javulása vagy romlása vélekedés függvénye, alapvetően a szubjektív tartományban helyezkedik. A nyelvészet csak a változás kifejezést használja sine ira et studio. Az átlagember a nyelvi' változásokhoz szinte mindig fűz értékítéletet. Nekünk kutatóknak viszont jó okunk van rá, hogy ne így közelítsünk a nyelvészeti kérdésekhez. Sokszor a képünkbe is vágják a liberális jelzőt.” - jegyezte meg Horváth Péter Iván. Holott a nyelvészek dolga a változások tudományos igényű rögzítése, ami nem köny- nyű feladat. A nyelvészet ugyanúgy a valóságot akarja megismerni, mint a csillagászat. Ennek része az is, hogy a menni igénknek például több mint ezer szinonimája van a magyar nyelvben. Minden ember elsőként az ún. alapnyelvet sajátítja el a közvetlen környezetétől. Ezt a nyelvet ösztönösen használjuk, mindenféle erőfeszítés nélkül. A másodlagos szocializáció folyamán megismerkedünk a standard nyelvváltozattal, azaz a művelt köznyelvvel. A nyelv vízszintes tagolódása a földrajzi különbségeket jelenti (tájnyelvek, dialektusok). A függőleges tagolódás társadalmi nyelvváltozatokat, szociolektusokat takar, aminek vannak szakmák és korcsoportok szerinti nyelv- változatai. Ennek a rendszernek a csúcsán helyezkedik el az irodalmi nyelv, amely főként írásos formában létezik. Ezt követi a művelt köznyelv, ami az irodalmi életből kapja a munícióját. A harmadik szinten a köznyelv van, amelyet a hétköznapokban beszélünk. A nyelvhelyességi szabályok száma akkora, hogy tulajdonképpen megtanul- hatatlanok egyetlen ember számára. Persze a kézikönyvek nem is arra szolgálnak, hogy teljes egészében memorizáljuk őket. A nyelvész szót ejtett a sokak fülét sértő terpeszkedő szerkezetről is: „Az új szabály bevezetésre került.” Vannak, akik szerint ez a hazug emberek személytelen nyelvhasználata, de ennek mi köze a nyelvészethez? Semmi. Ahogy annak sincs, hogy a túl sok idegen kifejezést használókat nemegyszer idegenszívű- nek, mi több hazaárulónak titulálják, holott utóbbi már bűncselekménynek számít. „Az anyanyelvűnk iránti felelősség annyit jelent, hogy beszéljük tisztán a nyelvet. Hogy ki mennyi idegen eredetű szót használ, az biztosan nem a hazaszeretet mérőfoka. A nyelvészet alapállása, hogy nincsenek hasznos és káros változások a nyelvben, hiszen a gyakorlati használatát nem fenyegetik ezek a folyamatok. Őseink például nem ismerték a névelőt, mégis jól tudtak egymással kommunikálni. Ezért nincsenek fejlett és kevésbé fejlett nyelvek, hiszen mindegyik kiszolgálja az őt használó közösséget. A nyelvhasználat nem erkölcsi kérdés, a nyelv pedig nem önérték, hanem a kommunikáció eszköze. A nyelvészet dolga nem az eszmék hajkurászása, hanem a kézzelfogható valóság kutatása. Fontos alapelv, hogy a nyelv elsősorban beszéd és csak másodsorban írás. Minden ember előbb tanul meg beszélni, mint írni. A tudomány jó esetben független a tekintélyérvektől és az ízléstől. Magánemberként ettől még lehet véleményem, de ez nem találkozik a diszciplínával.” — összegzett Horváth Péter Iván. A következő előadás témája a nyelvrokonság lesz november 13-án. Horváth Tibor JSS 2015. október 29. 25
