Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-10-12 / 12. szám
A hétköznapok hőse Interjú Balás Zsuzsannával, a Holdsugár Gondozási Központ klubvezetőjével KULTÚRA Balás Zsuzsanna, a Holdsugár Gondozási Központ klubvezetője érdemelte ki az idei Rákoshegyi Hétköznapok Hőse díjat, amit Szabó Tiborné ön- kormányzati képviselő adott át neki a Rákoshegyi Napok alkalmával rendezett ünnepségen. A fiatal klubvezetőt munkahelyén, az Árpád fejedelem utcában lévő intézményben kerestem fel, hogy megosz- sza olvasóinkkal, miért jó Rákoshegyen nyugdíjasnak lenni. Sok éven át dolgoztam a versenyszférában is, de egy idő után azt éreztem, ez nem az én világom, és meg kell keresnem a saját utamat. Visszamentem az egészségügybe dolgozni, közben nagyon sok mindent tanultam, voltam rekreáció edző, aerobik oktató, túravezető. A közös az volt bennük, hogy mindig az emberekkel foglalkoztam.- Középiskolás korában mi akart lenni?- Azt nem tudom, de pont a napokban néztem, hogy én mindig a közösségért végzett munkámért kaptam könyvjutalmat, soha nem a tanulmányi eredményeimért, pedig nem voltam rossz tanuló. Talán már akkor kezdődött az, ahol ma tartok. A kerületben több mint tíz éven át tartottam női tornát, túrát vezettem, majd elvégeztem a szociális asszisztensi tanfolyamot, hogy értsem a szociálpszichológiát is.- Kötődése Rákoshegyhez csak a munkahely miatt van?- Én vidéki születésű vagyok, a kerületbe férjhez jöttem. Most viszont Pé- celen lakunk, de itt élek Rákoshegyen, hisz itt találtam meg azt a munkát, azt a közösséget, ahol adni és kapni is tudok. A rákoshegyi gondozási központban szociális asszisztensként kezdtem el dolgozni, most pedig klubvezető vagyok. Százhúsz tagnak szervezem a programokat, ötféle tornát tartok. Az országban elsőként nekem volt szenior mozgás programvezetői képesítésem.- Ki lehet a klub tagja?- Minden nyugdíjas. Tagjaink igen fiatalosak, az átlagéletkor 65, 67 év, amihez remek fizikai és mentális állapot járul a rendszeres mozgásnak köszönhetően.- A rákoshegyi idős embe- rek miért kapcsolódnak be a Holdsugár Klub életébe?- Hogy ne legyenek egyedül miután nyugdíjba mentek. Ne váljon céltalanná az életük, amikor már a természetes támaszok nem működnek. Ilyenkor jön a szociális háló. Vagyis, ha valaki úgy érzi, már nincs sehol szükség rá, nincs mit tennie, a gyerekek, az unokák élik a saját életüket, akkor szerencsés esetben, nem a magány lesz úrrá rajtuk, hanem valamelyik ismerős javaslatára, biztatására felkeresnek bennünket. Ha bekerül egy jó közösségbe, kap még egy esélyt, végre önmagáért is tegyen. Volt, akit a lánya hozott el hozzánk, mivel ők napközben dolgoztak, a gyerekek iskolába jártak, a nagymama pedig egyedül volt otthon. Nálunk társaságot, jó programokat talált, megoldódott a család problémája.- Miként működik a rendszer? — Százhúsz klubtagunk van. Minden hónap elején tartunk klubdélutánt, ahol megbeszéljük az elmúlt és a soron következő programokat. Rendszeresek nálunk a különböző egészségügyi szűrések, van intimtorna, paraffinos kézápolás, filmklub és sok-sok kirándulás. A kerületi rendőrök előadásokon hívják fel az időseket fenyegető veszélyekre a figyelmet. Kulturális programok iránt is nagy az igény, színházba járunk. Nyáron voltunk a nógrádi várban, gyógyfürdőben, múlt hónapban pedig ellátogattunk a gyermelyi túsz- tagyárba, utána Zsámbékra, a Lámpamúzeumba, onnan pedig a sváb tájházba. Októberben a Zeneakadémiára megyünk, közös sétát tervezünk a Farkasréti temetőben, de részt veszünk teke- és dartsversenyeken is.- Végezetül megkérdezhetem, miért az idős emberekkel való foglalkozást választotta?- Egyszer Prém János azt mondta, az idősekkel való foglalkozás az igazi népművelés. Én is így érzem, ráadásul az idős kornak számtalan erénye van, amit nem baj, ha már fiatalon megtapasztalunk. Ilyen a higgadtság, amely türelmesebbé tesz másokkal és önmagunkkal szemben. Kevesebb indulattal viseltetünk a szokatlan jelenségek iránt és több tárgyilagossággal ítélünk. De biztos az is közrejátszott a választásomban, hogy én sajnos nem ismertem a nagyszüleimet... Szakács Zsuzsa ^ 14 HÍRHOZÓ
