Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-07-09 / 8. szám
Játékkiállítás az Erdős Renée Házban Az Erdős Renée Házban Játékvilág anno címmel nyílt kiállítás. A tárlatot Ádám Ferenc történész-muzeoló- gus, gyűjteményvezető nyi- tóttá meg. A sok szép játék megtekintése során a fiatalok, a kevésbé és még kevésbé fiatalok egyaránt megpihenhettek egy kicsit saját gyermekkoruknál. Ki-ki találhatott olyat, amivel nagyszülei, szülei vagy maga is játszott vagy játszhatott volna egykoron. A fából faragott apró szobabútorok, konyhai edények, babák, kézzel varrt babaruhák, mackók, autók, kártyák, társasjátékok bizonyára sokakban felidéztek valamennyit a gyermekként megélt időkből. A kiállítást megtekintő gyermekek az élmények alapján lerajzolhatják, lefesthetik, hogyan játszottak nagyszüleik kiskorukban. Az elkészült „alkotások” a falra kerülnek, a kiállítás részévé válnak és pályázaton vesznek részt, amelynek eredményhirdetése július 17-én lesz. Az Erdős Renée Ház saját gyűjteményét kiegészítve, régi játékok kölcsönzésével segítették a kiállítás megrendezését: Rán Mária, Bánháziné Bálint Zsuzsanna, Baranyai Mihályné, Birtalan Sándor, Csekovszky Árpádné, Csekovszky Balázs, Domonkos László, Fábián Mónika, Ferenczi Zsuzsa, Gulyás Sándor, Hódos Mátyás, Kiss Emília, Kutasi József- né, Lebovits Lászlőné, Lingl Zoltán, Méry Ágnes Viktória, Nagy Ildikó, Németh Lajosné, Németh Lászlóm Paulikné Kiss Ildikó, Pozsár Katalin, Rózsa Györgyné, Salamon György, Sztancsik Ferencné, Tarnói Veronika, Tóth Péter. Közreműködött Balogh Lázár orgonaművész. Szakács Zsuzsa J8$ Emlékezés a holokauszt rákosmenti áldozataira 1944-ben kezdődött meg a gettósítás Eszakkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Néhány hét alatt, május közepe és július eleje között a vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. Csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat. A többszázezres zsidóságából, mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk, közösségük elvesztése miatt, sokan úgy döntöttek, hogy nem tudnak új életet kezdeni régi lakóhelyükön. A fővárosban, nagyobb városokban, vagy külföldre emigrálva próbáltak békében tovább élni. Az első megemlékezés tíz éve volt Rákosmentén. Június 8-án újból ösz- szegyűltek a holokauszt áldozataira emlékezők az erőltetett menet című bronz dombormű előtt, a Fuchs-kas22 tély parkjában. József Attila Eszmélet című versének drámai szavai lebegték be a teret. Hódos Mária kifejtette: a túlélők sorsa tovább él bennünk. Tovább akarjuk adni gyermekeinknek, majd unokáinknak, keressük-kutatjuk gyökereinket, múltunkat. Dr. Sághy Vilmosné Kertész Ágnes elmondta: ma nem éhezem, nem viselek sárga csillagot, bármelyik boltban vásárolhatok, és bevallom, mégis félek, hogy régmúlt szavak, tettek ismétlődnek meg. Félek, utódaink sem érzik meg azt, hogy még időben összefoghatnánk, megálljt mondhatnánk az irigységnek, a bűnbakkeresésnek, a leselkedő, de könnyen felülkerekedő előítéleteknek, a felsőbbrendűségnek. Szőke Csaba JS$ HÍRHOZÓ
