Hírhozó, 2015 (25. évfolyam, 1-16. szám)
2015-05-14 / 6. szám
Eperjes Károly verses estje „Nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: imádni az Istent, s egymást szeretni” ö KULTÚRA Április 25-én teljesen megtelt a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum terme. Nyolc esztendő után tért vissza Kossuth-díjas színművészünk, Eperjes Károly rendhagyó irodalmi estjével kerületünkbe: Az igazat mondd, ne csak a valódit. A műsor, ami József Attila egyik verssoráról kapta címét, a XX. századi magyar istenkereső költészet tolmácsolása volt sajátos interpretációban. Gordonkán Négyessy Katalint kísért. A tiszta gondolatok letisztult szerkezetet követelnek, ez jellemezte az előadást is. Három rész, három egymást kiegészítő vezérmotívum: a tudat (szabad akarat), a lélek (megtérés) és a szellem (a lét végső értelmét kereső, „hazatérő” versek). Eperjes többször is hangsúlyozta a legfontosabb célt, a szív és az agy harmonikus együttműködését. A teljesség felé nyitott személyiséggé csakis így válhatunk. Ha csupán az agyunk él, azzal modern értelmiségiek, egoista egyéniségek lehetünk, de sokra nem juthatunk. Közel két tucat remekművet hallhattunk többek között Ady, Babits, József Attila és Pilinszky tollából. Ezek egytől-egyik Eperjes kedvenc versei, amelyek az évek alatt megértek benne, s amelyek sokat segítettek neki előrébb jutni a keresztény emberi lét rögös útján. Minden verset kimerítően elemzett és értelmezett a művész, hiszen azok már másfél évtizede szerves részei életének. Segítségül a „könyvek könyvéhez”, a Bibliához fordult ő is, akárcsak Ady Endre, József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc és Babits Mihály. „Isten rajtad végtelen könny, Isten benned végtelen mosoly” - írta Weöres. Eperjes értelmezésében is így áll szemben egymással az öntörvényű ember az Isten-törvényű emberrel. Az est célja, hogy ráirányítsa a figyelmet korunk legnagyobb problémájára: az emberiség elszakadt az isteni mércétől, ettől szenved Magyarország, Európa és a világ is. Ebben az elszakadásban persze felmerül az értelmiség súlyos felelőssége is, hiszen ha ők a szívükre építenék a bölcseletet, akkor jöhetne csak létre a felelősségteljes értelmi-érzelmi harmónia. Szamóca ostorozott mindenféle modernkori ideológiát, így a liberalizmust, a bol- sevizmust, a nacionalizmust és a globalizmust is. A nemzetet egybe kell fogni, mutatott rá, ám ez liberális vagy materialista módon nem fog sikerülni, csak ekképpen: „Nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: imádni az Istent, s egymást szeretni” - ahogy Ady írja a Karácsony című gyöngyszemében. Ennek kapcsán utalt a 2004. december 5-i népszavazásra, „lelki Trianonunkra”, és a mindössze másfél milliónyi nemzettudatában ép, anyaországi magyarra. Négyessy Katalin gordonkajátéka kötőszövetként kapcsolta egybe a részeket, és zárta le az emlékezetes előadást Babits Eucharisztia című versével egyetemben. Horváth Tibor & Szerelem és humor a zenében? Tavaszköszöntő zongoraest várta a Rákoshegyi Bartók Béla Zeneház látogatóit, amelyen Homor Zsuzsanna zongoraművész volt a vendég. A művésznő 2000-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Jelenleg az egyetem kinevezett oktatója. Sikeresen szerepelt számos hazai és nemzetközi versenyen, kurzuson és fesztiválon. 1988- ban a Földes Andor-zongo- raverseny első helyezettje volt. 1999-ben elnyerte a „Prag-Wien-Budapest” Fesztivál Bartók-díját. 2003-ban a Fischer Annie zenei előadóművészi ösztöndíjjal tüntették ki. Rendszeresen koncertezik itthon és külföldön is. Kamaraművészként és szólistaként is sikereket ért el. Fellépett Európa számos városában, valamint 2007- ben és 2009-ben az Egyesült Államokban is szerepelt. A koncert a „Szerelem és humor a zenében” címet kapta. Schumann: 3 Románc Op. 28-cal kezdődött. Zaklatottság és simogatóan kellemes nyugalom váltakozott a darabokban. A következő Schumann: Humoreszk Op. 20 darabot andalítóan lágy, bársonyos hangvitel jellemezte. Az ellentétek sokasága, finomság, szépség, düh és harag is érezhető volt, ahogy a művész átszellemülten játszott. Dinamikai különbségek váltakozásai fokozták az est hangulatát. Fent és lent, mélyen és magasan. A szünet után Csajkovszkij-darabokat hallhatott a közönség. Kopogós, kiegyenlített játékmód és vidám dal- lamvezetés váltakozott. Sajnos a koncert nem Rachmaninov: Humoresque Op. 10 Nr. 5 darabjával zárult. Szerelem volt, de a humor a zenében kissé elmaradt. Viszont a koncert csodás hangulata és a művésznő kedvessége és profizmusa kárpótolta a közönséget. Szőke Csaba & 16 HIRHOZO
