Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)

2014-11-14 / 14. szám

|^j| ÖNKORMÁNYZAT A Szabadság napja Rákosmentén Rákosmente Önkormány­zata az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. év­fordulóján, október 23-án tartott megemlékezést a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban. Az ünnepi eseményen részt vett Du­nai Mónika országgyűlési képviselő, Riz Levente pol­gármester, Szilágyi György országgyűlési képviselő, a lengyelországi Krosnoi Járás testvérvárosi küldöttsége Jan Juszczak elöljáró és a horvát­országi Lovran delegációja Eduard Primozsity vezetésé­vel, valamint Dimény Zol­tán, a székelyföldi Bereck település polgármestere. Közreműködött Miller Zol­tán színművész, a RáZene Városi Fúvószenekar Dely Csaba, illetve a MISSIO CANTORUM Vegyeskar Bartal Lajos vezényletével. Ünnepi beszédében Riz Levente mindenek előtt Mindszenty József bíboros­hercegprímásra emlékezett, aki egy hajlíthatatlan, erköl­cseiben tiszta és szilárd em­ber volt. A náci és a kom­munista zsarnokság ellen is felemelte a szavát. 1948-ban a Budapesti Népbíróság élet­fogytig tartó fegyházra ítélte, a börtönből 1956-ban sza­badult a forradalmi napok alatt, majd a forradalom bukását követően az ameri­kai követségen kapott me­nedéket. A ’70-es években Ausztriában élt, 1975-ben halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában, holttestét vég­akarata szerint Mariazellben helyezték el. Temetésénél egy megemlékező úgy fogal­mazott: holtában is beszél. A polgármester erre utalva hangsúlyozta: az 1956-os forradalom hősei holtukban is beszélnek, hangjuk most tisztán hallható. Nemcsak a "nagyok" hangja, hanem a sokezer munkásé is, akik legelsőként mentek az ut­cára, kimondva: elég volt az igazságtalanságból. Bátran szembementek elnyomó­ikkal abban a rendszerben, amely jelszavaiban a mun­kásság képviseletét han­goztatta. „1956 hősei ma is üzennek számunkra: el­mondják, hogy milyen volt a magyar szabadság csodálatos tizenhárom napja, amikor lerántották a leplet a kom­munizmus bűneiről. Amikor mindenki számára világossá és egyértelművé vált, hogy milyen velejéig bűnös rend­szer a kommunista diktatú­ra. 1956-ban ismét az egész világ megtudta, hogy a ma­gyar nemzet egy rendkívül szabadságszerető nép. Sajnos az is egyértelművé vált, hogy a nyugat passzív, Magyar- ország érdekében nem tesz semmit. Talán mindennél többet mond, hogy míg 1956-ban az amerikai Time magazin a magyar szabad­ságharcost választotta az év emberének, egy évvel ké­sőbb már Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárt, aki a forradalom leverésében ak­tív szerepet vállalt. 1956. október 23-a és nov­ember 4-e között egy szovjet tartományból független or­szággá váltunk, többpárti kormánykoalíció jött létre, kiléptünk a Varsói Szerző­désből. Győzött a józanság, az összefogás, a magyarság ennek jegyében kezdte újra élni a szabad életét. Nem a gyűlölet és a féktelen bosszú­vágy vezette a népet, hanem megteremtették az ország stabil működésének feltét­eleit a társadalom minden szintjén. A forradalmi tettek azt üzenik a mának, hogy közös cselekvésre, összefo­gásra van szükség. Ma már nem a hódítók lánctalpas tankjaival kell szembe nézni, a pénzügyi világ eszközeivel próbálják az országot rabigá­ba hajtani. Az ’56-os hősök azt kérik tőlünk, hogy le­gyünk hajlíthatatlanok, erő­sek és kitartóak céljainkban, minden külső hatás ellenére is álljunk ki a magyar nem­zet szabadsága és független­sége mellett.” — fogalmazott a polgármester. Riz Levente beszéde után Rákosmente Önkormányza­ta, a testvérvárosok képvise­lői, pártok, civil szervezetek, iskolák rótták le kegyeletü­ket és helyezték el koszorúi­kat a fekete gránitból készült emlékmű talapzatán, főhaj­tással tisztelegve mindazok előtt, akik 1956-ban, majd a megtorlás éveiben életüket áldozták egy szabad Magyar- országért. Kili Tamás 2014. november 14. 7

Next

/
Thumbnails
Contents