Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)

2014-02-27 / 3. szám

[38 OKTATÁS A szolidaritás nagykövete volt a vendég Orsós Zsolt, a szolidaritás nagykövete, vak sporto­ló, volt paralimpikon or­szágjáró útja során febru­ár 14-én a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimná­ziumba látogatott, hogy a Nemzeti Együttműködés Programja keretében egy kötetlen beszélgetés során bemutassa az iskola végzős hallgatóinak a fogyaték­kal élő emberek örömeit, nehézségeit. Előadásainak részét képezi egy játékos mozgásélmény is, amely se­gítségével a diákok rövid időre megtapasztalhatják, milyen nehézségekkel küz­denek látássérült ember­társaik, ezáltal közelebb kerülhetek a fogyatékkal élők mindennapjaihoz. Az eseményen részt vett Du­nai Mónika, a Rákosmenti Erőforrás Bizottság elnöke, valamint Farkas György, az iskola igazgatója. Orsós Zsolt, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Családügyért Felelős Államtitkárságának munkatársa a szolidaritás erősítése érdekében keresi fel az ország középiskoláit. A programot Soltész Miklós szociális államtitkár hívta életre annak érdekében, hogy már az iskolai nevelés során erősítsék a társadalmi szolidaritást, hogy megvál­tozzon a fogyatékkal élőkről kialakult kép. Az úgyneve­zett „érzékenyítő” előadáson Orsós Zsolt saját életéből mesélt humoros és megrázó történeteket. Többek között beszélt arról is, hogy fontos ugyan a jó szándék, de nem mindig van rá szükség. El­mesélte, hogy egyszer az ut­casarkon várt a barátnőjére, és egy idős hölgy határozot­tan belekarolt, mindenáron át akarta tuszkolni az utca túloldalára. Hiába mond­ta, hogy nem akar menni, a néni nem tágított. Végül engedett a szelíd erőszaknak, aztán visszasétált. Megje­gyezte, hogy a mindennapok során a legnagyobb kihívá­sokat az olyan jelentékte­lennek tűnő dolgok jelentik, mint például egy kancsó- ból vizet önteni a pohárba, vagy megkülönböztetni a póló elejét a hátuljától. Bár a Braille-írást képes elol­vasni, mégsem szereti, mert nagyon körülményes, ráadá­sul kevés könyv létezik eb­ben a formában. A modern technikának köszönhetően viszont tud internetezni, mi­vel a számítógép felolvassa a szöveget. A paralimpikon a tornateremben bemutatta a csörgőlabdázás fortélyait, a bátrabbak kipróbálták, hogy milyen vakon játszani: vagy­is szemfedővel csörgőlabdáz­ni. Előtte azonban elmond­ta, ötéves korában veszítette el a látását, és a Vakok és Gyengénlátók Intézetében találkozott a csörgőlabda sporttal 1986-ban. 2011- ben lett Európa-bajnok, Vi­lágkupa-győztes, 2002-ben a világ három legjobb dobója közé választották. Sajtótájékoztatón Orsós Zsolt elmondta, a program lényege, hogy a legnyitot­tabb fiatal korosztály szemé­lyesen is találkozhasson egy fogyatékkal élő emberrel, megtapasztalhassa, hogy a sérült ember is ember, nem kell idegenkedni tőlük, bát­ran közeledhetnek feléjük. Ha pedig felnőnek, az sem jelent majd gondot, hogy ilyen emberrel együtt dol­gozzanak, vagy akár munkát adjanak nekik. Bár az epilep­sziás betegségben szenvedő Simonfai Péter bölcsészhall­gató nem fogyatékkal élő - tekintettel az epilepszia vi­lágnapjára -, ez alkalommal elkísérte Orsós Zsoltot, hogy beszámoljon a sokak által félelmetesnek hitt betegsé­géről, és arra biztatta sorstár­sait, hogy merjék vállalni a betegségüket. Dunai Móni­ka hangsúlyozta, az Orbán- kabinet igyekszik pótolni a korábbi kormányok mulasz­tásait, amikor a fogyatékkal élők gondjait kiemelten ke­zeli és erősíti társadalmi elfo­gadottságukat. Ezért jelentős a Nemzeti Együttműködés Programja, amely érzékeny- nyé teszi a gyermekeket a fogyatékkal élők minden­napjai iránt. Kili Tamás JS$ HHHi 13 2014. február 27.

Next

/
Thumbnails
Contents