Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-12-18 / 16. szám
1 1 ' é‘ RÁKOSMENTE INTERJÚ Minden feladat megtalál, én meg befogadom Interjú Lambert Krisztinával Civil Díjat kapott Lambert Krisztina a megyei PRIMA Díj ünnepségsorozat regionális díjátadóján, amelyre november 28-án került sor a Gödöllői Királyi Kastélyban. A díj alapítója, a Vállalkozók Országos Szövetsége Közép-magyarországi Regionális Szervezete 2014-ben három főt talált érdemesnek a díjra, köztük Lambert Krisztinát, Rákosmente Önkormányzatának munkatársát. Az elismerést szociális munkájáért és a kulturált ebtartással kapcsolatos oktató tevékenységéért vehette át. Lambert Krisztina köztisztviselőként szociális ügyekkel foglalkozik, nem nagyon van olyan helyi szociális rendezvény , ahol ne találkozhatnánk vele.- Nekem a ruha- és étel- osztás szabadidős tevékenység. Ha úgy tetszik, ez a hobbim, minden ellenszolgáltatás nélkül - igaz, nem is várom el, nekem ez így tökéletesen megfelel. A legtöbb időt, immár negyedik éve, a Rákosmenti Adományház Egyesületnél töltöm, ahol a szigorúan vett karitatív tevékenység mellett sok minden mással is foglalkoznom kell - akciók szervezése, logisztikai feladatok, stb. -, de szívesen csinálom. Szerencsére sokan segítenek, péntekenként a Katolikus Karitász aktivistái, valamint civilek — anyukámmal az élen - segítik az adomány- ház munkáját, természetesen szintén önkéntes alapon.- Hány olyan ember él a kerületben, akik teljesen a társadalom perifériájára szorulva szinte nélkülöznek, és igénybe veszik az adományház által nyújtott lehetőségeket?- Körülbelül 150 fő keresi fel rendszeresen az adományházat, zömmel idős, egyedülálló emberek, akiknek vagy nincs senkijük, vagy nem számíthatnak a családjukra. Tudom, egy 80 ezres lelket számláló kerületben ez nem magas arány, sőt! Viszont egyénekre lebontva az elesettek számára e szerény kimutatás nem túl nagy vigasz. Éppen ezért nekünk az a vállalt feladatunk, hogy enyhítsük a nehéz sorsukat annál is inkább, mivel ők azok, akik nem adják fel a méltóságukat, és nem kérnek semmiféle segélyt az ön- kormányzattól.- Mi késztet valakit arra, hogy a közjó érdekében tevékenykedjen még a szabadidejének nagyobbik részében is? — Nem nagyon tudom megmagyarázni, valahogy minden feladat megtalál, én meg befogadom. A Gödöllői Közgazdasági Főiskolán szereztem diplomát humánerőforrás szakon, közigazgatási szakirányon, tehát a végzettség már eleve meghatározta az irányt. 1996-ban kerültem az ön- kormányzathoz szociális területre, é's tovább keresve a lehetőségeket Ménesi József parancsnoknál jelentkeztem önkéntes munkára a kerületi polgári védelemnél, ahol a mai napig állományban vagyok. Ezzel párhuzamosan kezdtem el kutyakiképzéssel is foglalkozni. A hivatalban kisebb kitérőkkel a közfoglalkoztatási szakterületen végeztem a munkámat, és miután itt kerültem igazán a legközvetlenebb kapcsolatba az emberekkel, ezt a munkát nagyon szerettem. Ott tudatosult bennem, hogy munkaidő után is a szociális területen kell magamat hasznossá tenni.- A Civil Díj hivatalos méltatása szerint Lambert Krisztina érzékenyítési programokkal, a kutyák és gazdák közti szocializáció fejlesztésével is foglalkozik. Ezek szerint a kutyákat is csatasorba állította a nemes célok érdekében?- 30 évvel ezelőtt kezdtem a „kutyázást”, amikor kutyakiképző lettem a Rákosmenti Kutyakiképző Iskolában. Negyedszázad eltelte után rájöttem, rendelkezem azzal a képességgel, hogy kutya és gazdája közt megteremtsek egy olyan kapcsolatot, amiből nem csak az állat és az ember profitálhat, hanem jótékony hatással van a gazda családi kapcsolatára is. Ma már saját civil szervezetemnél a L.E.T. Alapítványnál foglalkozom a kutyákkal, ember és állat közti szocializációval, kutya- kiképzéssel, és persze élek azzal a lehetőséggel, hogy saját kutyámmal, Frodóval terápiás érzékenyítési programokban vegyünk részt sérült, kapcsolati problémás gyermekek és idős emberek körében. Kili Tamás 2014. december 18. 13
