Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-11-14 / 14. szám
KULTÚRA Little G koncertje a Csekóban Kétórásáéit házas örömkoncertet adott a 29th International Blues Challenge győztese, Little G, azaz Szűcs Gábor, az Amerikában élő magyar bluesgitáros-énekes november 5-én a Csekovszky Művelődési Házban. Vendégzenészként fellépett Pribojszki Mátyás, nemzetközileg elismert szájharmonikás. Little G a koncert előtt adott interjút a Hírhozónak. Milyen emlékek jutottak eszé- be, amikor hosszú évek után ismét ellátogatott tini korának egykori színhelyére? — Rákoshegyen éltünk, de Ligetre, a Hősök terei általános iskolába jártam. Itt volt zenei oktatás. Elég hamar kirúgtak az énekkarból a magaviseletem miatt. Most, amikor odajött hozzám, pont a volt osztálytársaimmal beszélgettem. Elárulták, itt van Mara néni is, az egykori osztályfőnököm. Ez óriási, hisz nemigen tartoztam a kedvencei közé, mégis eljött, hogy meghallgassa a koncertet. Az X-faktor mentoraként most itthon töltök egy kis időt, így szívesen tettem eleget a meghívásnak, hogy a mi időnkben még Kisdózsa nevet viselő művelődési házban, ifjú korom bulijainak színhelyén adjak koncertet. — Szűcs Gáborból hogyan lett Little G? — Egykori dobtanárom, Gerdesics Ferenc, a Quimby zenésze adta ezt a becenevet. Amikor Angliába, majd Amerikába költöztem angolra fordítva megtartottam.-Mikor kezdett el gitározni?-Először dobolni tanultam, de tizenhét évesen már tudtam, hogy bluesgitáros akarok lenni. Akkoriban sokat hallgattam John Lee Hooker amerikai bluesénekest, az ő hatására cseréltem le a dobot a gitárra. Sok-sok gyakorlás után aztán megalakítottam az első zenekaromat, a Pure Bluest. 1997 óta koncertezem, itthon és külföldön egyaránt, ekkor már a zenélésből éltem.- Hogy került az Egyesült Államokba?- 2000 körül nemigen volt fellépési lehetőség. De az is motivált, hogy tanulni akartam. Szinte csak fekete blueszenét hallgattam akkoriban. Nagyon érdekelt ennek a műfajnak a kultúrája, ezért úgy döntöttem, hogy el kell utaznom a blueszene szülőföldjére, Amerikába. 2004-ben kiutaztam Memphisbe.- Hogy kezdődött az ame- rikai élete?- Az első három nap még a kocsimban aludtam, aztán mosogatóként, takarítóként is dolgoztam két-három hónapig. Tipikus újrakezdési munkahelyek voltak ezek. Egy alkalommal felmehet- tem a színpadra zenélni, és miután kiderült, hogy tudok gitározni, elhívtak koncertezni. Egyéves szerződést ajánlottak fel a legendás Beale Streeten, én voltam az első európai blueszenész, aki fellépett ezen a helyen. Ezután rövid időre Londonba költöztem, 2009 óta viszont ismét Amerikában élek. Most már biztosan tudom, hogy a bluest, ezt a tradicionális amerikai műfajt, igazán csak ott lehet megismerni, művelni, és a közönség is itt érti igazán, mit is akarok zenémmel kifejezni.- Majd megnyerte a világ legnagyobb bluesver senyét, a Blues Challengert, azon kívül önnek ítélték a legjobb gitárosnak járó címet is. Kik indulhatnak ezen a versenyen?- Világszerte léteznek bluesegyesületek, akik házi versenyeket rendeznek, és a regionális verseny győztese indulhat az International Blues Challengen. Itt minden induló profi zenész. — Ön miért indult? — A kihívás miatt, meg kíváncsi is voltam, de az is motivált, hogy minél többen megismerjék a zenémet. Elhatároztam, ha nem jelölnek a Blues Music Awardson, akkor elindulok ezen a versenyen, hátha így felfigyelnek rám. Tizenhét országból több mint kétszázötven előadó és zenekar nevezett. Engem magyarként az Atlanta Blues Society nevezett be a versenyre.-Ami olyan jól sikerült, hogy 2013-ban magyarként megnyerte a világ egyik legrangosabb bluesversenyének szólói duó kategóriáját. Mivel járt ez a győzelem?-Nyertem 2000 dollárt, egy sajtó promóciós csomagot és több nemzetközi blues fesztiválon való fellépést. A kategória legjobb gitárosaként pedig egy Saint Blues Cigar Boksz gitárral lettem gazdagabb. Ez egy nagy lehetőség, de az biztos, hogy ezentúl is folyamatosan és igen keményen kell dolgoznom, mert csakis ez a tartós siker titka. Álmodozni persze lehet, de dolgozni kell közben. A blues egy őszinte műfaj, az egyszerű emberek zenéje. Ami a magyarnak a népzene, az az amerikaiaknak a blues. Ha ezt jól csinálod, szívből-lélekből, és ez átjön az embereknek, akkor valaki úgy is felfedez magának. Ebben a műfajban nem lehet azonban olyat tervezni, hogy most igenis sikeres leszel. Az én célom teljesen egyszerű. Szeretnék kényelmesen élni blueszenészként és szeretném minél több helyszínre elvinni a zenémet.- Magyarországon mikor lép fel legközelebb? —Az év végén, december 27-én a Trafóban hat ország zenészeivel fogok koncertet adni, ahová most minden rákosmentit szeretettel meghívok. Szakács Zsuzsa JS*í 16 HÍRHOZÓ