Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-07-21 / 9. szám
Rubindiplomás lett Palojtay Béla ; KULTÚRA A rákoshegyi ház kapujában érkezésemet Palojtay Béla ötéves Maja nevű dédunokája és Sári kutya jelezte a család felé. Azzal a szándékkal indultam el Béla bácsihoz, hogy gratuláljak a napokban átvett Rubindiplomához. Örömmel fogadott, nyomát sem találom a mögötte lévő kilencvenhá- rom évnek, bár a mozgása már nem az igazi, jegyzi meg mosolyogva, botjába kapaszkodva. Szobájában, ahogy az asztal mellett helyet foglalunk, mindjárt szembeötlik feleségének, Ágnes asszonynak a fényképe, öt gyermeket neveltek fel az együtt töltött ötvenkilenc év alatt. Az aprósütemény mellett ott látom kikészítve az 1944- január 28-i dátummal ellátott Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági gépész diplomát. Béla bácsinak az elmúlt hetven év visszaemlékezése nem esik nehezére, szívesen mesél. Amikor megdicsérem ma is kristálytiszta memóriáját, csak legyint, azt mondja anyai örökség. De azért a szobájában lévő több száz könyv arról mesél, Béla bácsi a mai napig sokat tesz, hogy ez a memória ilyen ragyogóan működjön. Hetven évvel ezelőtt, harmincán vették át a diplomát, emlékezik vissza, ma már csak hárman élnek közülük, sorolja hibátlanul a neveket. A tizennyolc éves Palojtay Béla 1940- ben érettségizett az egykori Verbőczy István Gimnáziumban, majd a Budakeszi Puskin utcába kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol nem volt ritka, hogy tíz, tizennégy évvel idősebb társakkal tanult együtt. Mindez anyagi okok miatt. Sokan a gimnázium után dolgozni mentek, majd a tandíj összegyűjtése után kezdték el az egyetemet. Béla bácsi tan- díjmentes végezte el az iskolát, mivel minden szigorlata jelesre sikerült. - Pedig higy- gye el, lusta diák voltam. De akkoriban az egyetemisták nem csak a vizsgákra, hanem az előadásokra is rendszeresen bejártak, és engem a memóriám soha nem hagyott cserben. Akkoriban minden naposok voltak a riadók, a rohantunk a pincébe, de az igazsághoz tartozik az is, hogy olyan is előfordult olykor-olykor, hogy az utunk a „Gellért-tanszékbe” vezetett - meséli nevetve a majd hetven évvel ezelőtti történeteket. Nemigen kedvelte a társaságot, talán ezért is szerette meg a komolyzenét, hisz ahhoz nem kellettek társak. Már középiskolás korában, tizenöt évesen orgonán játszott a tabáni templomban, majd Rákoshegyen, a katolikus templom kántoraként vett búcsút szeretett hangszerétől pár évvel ezelőtt. Kirándulni is egyedül járt a budai hegyekbe, szerette a csöndet. - Minden madár a barátom volt - emlékezik vissza. Majd hozzáteszi, Fekete István írót, aki nagy barátja volt a természetnek, nagyon szerette. Az író fiával, Istvánnal, aki Chicagóban él, ma is tartják a kapcsolatot. Béla bácsi minden találkozásunk, vagy telefonbeszélgetésünk alkalmával beszámol, hogy a világ mely pontján járnak tehetséges gyermekei, unokái, és éppen hányadik dédunokát várja a család. 1950 óta él Rákoshegyen, ahol öt gyermeket neveltek fel feleségével, Nem jön zavarba, amikor sorolni kezdi a tizenkilenc unoka és a tizennyolc dédukona nevét, majd gyorsan hozzáteszi, szeptemberben már a dédunokák létszáma is azonos lesz az unokákéval. Örömmel mondja, milyen sok szeretetet kap a családtól, most éppen Zsuzsa lányával készül a Balatonra. Tavaly még be tudott sétálni a vízbe, igaz, kellett egy kis segítség, az idén már nem tervezi. Gyorsan hozzáteszi, én úgy tartom, százszor inkább járjak bottal, de tiszta fejjel, mint fürgén, szenilis hülyeként mondja Béla bácsi. Ezzel egyetérve búcsúzom, miközben még elmeséli, hogy 1939 óta olvasója a Magyar Nemzetnek, és kér, hogy kollégáimnak adjam át üdvözletét. Szakács Zsuzsa ^ APÍPTiú PK GYO R S N YO M DA Ml www.papirtigris.hu NÉVJEGYKÁRTYA, BÉLYEGZŐ KÉSZÍTÉS AKÁR EGY ÓRA ALATT SZÓRÓLAPOK, MEGHÍVÓK, ÉTLAPOK TERVEZÉSE, KIVITELEZÉSE. CÉGEK NYOMTATVÁNY ELLÁTÁSÁT VÁLLALJUK RENDELÉSRE IS. IGÉNY SZERINT HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. BÉLYEGZŐ 1173 Budapest, Pesti út 146. TELEFON/FAX: 256-0114 PAPIRTIGRIS@PAPIRTIGRIS.HU nyitva: H-P: 9-18, Szó: 9-13 2014. július 21. 17
