Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-05-15 / 7. szám
A közönség szeretete mindennél fontosabb Q KULTÚRA A rákosmenti Majálison Molnár Ferenc Caramel valósággal fürdött a sikerben, mert ekkora tömeget ritkán látni a Ferihegyi úton. Miután a koncert előtt egy lépést sem tehetett anélkül, hogy meg ne szólították volna, a népszerű művészt csak nehezen sikerült elrabolni a rajongók gyűrűjéből egy rövid interjú erejéig. A rendkívül szimpatikus, és szerényen nyilatkozó énekes élete azonban nem volt mindig fenékig tejfel, a pokol legmélyebb bugyrából tornászta fel magát következetes elszántsággal, egészen a csúcsig. Interjú Caramellel Egy törökszentmiklósi cigánytelepen nó'ttem fel, ahol igazi mélyszegénységben, szinte napról napra éltünk. Elég sokat nélkülöztünk, sőt éheztünk, mert a rendszer- váltás után a szüleim - akik korábban gyári munkásként dolgoztak - nem kaptak munkát. A gyerekkorom jórészt így telt, sokat jártunk napszámba, jobb híján mindenféle munkát elvállaltunk, hogy a napi betevő meglegyen. A helyzet kilá- tástalansága miatt 16 éves koromban a családot elhagyva Budapestre költöztem abban a reményben, hogy talán a fővárosban jobbak a munkalehetőségek.- Budapesten dolgoztál néhány évet segédmunkásként, aztán egyszer csak jött a Megasztár, ami szinte pillanatok alatt az égig repített. Hogy élted meg ezt a hirtelen jött sikert, az öledbe csöppent sztár - ságot?- Az esélytelenek maga- biztosságával jelentkeztem a megmérettetésre, mert nem volt mit veszítenem. Önmagában már az is felemelő érzés volt, hogy egyáltalán átestem az első rostán, és beválogattak. Amikor azonban megnyertem a versenyt, rá kellett döbbennem, hogy ez nagyon csalóka dolog, mert a Megasztáros győzelem csak abban a pillanatban siker. Nyilván sokat köszönhetek a Megasztárnak, de az igazán érdemi, nagy munkát utána kellett elvégezni, mert a szerencse és a tehetség kevés. Aztán majd a közönség dönti el, hogy az illető igazán hiteles-e, vagy csak egy hullócsillagról van szó.- Egyik dalodban azt énekeled: „Mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem”. Országszerte ismert művész lettél, mi maradt meg a régi Molnár Fe- rencből?- Kétségtelen, hogy szinte egyik pillanatról a másikra fenekestől fordult fel az életem, ennek ellenére nagyon remélem, hogy minden. Az ember önmagát nehezen tudja kielemezni, így ebben a tekintetben a külvilágra hagyatkozik, viszont az ismerősök barátok felől olyan nagy változásra utaló jelzés nem érkezett. Valamit bizonyára változtam, de inkább azt hallom vissza, hogy sztárság ide, vagy oda nem lettem nagy arc, maradtam a földön, és ennek borzasztóan örülök.- Öt albummal, számtalan videoklippel, koncertekkel a hátad mögött elégedetten tekintesz vissza az elmúlt tíz évre? — Minden tekintetben elégedett és boldog vagyok. En nem akarok azonnal mindent, szeretek piciket álmodni, és inkább apró lépésekkel igyekszem építgetni a karrieremet. A legfontosabb dolgot, a rajongók szeretetét mindig megkapom, mert a közönség szeretete mindennél fontosabb, és talán ez is a siker egyik fontos eleme lehet. Korábban komoly párkapcsolati problémáim voltak, ami nyilván érintette a szakmai munkát is, hiányzott a harmonikus háttér. Szerencsére rátaláltam életem párjára, boldog kapcsolatban élünk Szilvivel, aki egy babát hord a szíve alatt. Rettentő büszke vagyok, hogy hamarosan igazi család leszünk, és egy kicsi lány apukája lehetek. — Az eddigi sikereken felbuzdulva, gondolom, nem dőlsz hátra. Hogyan tovább? — Gőzerővel dolgozunk egy új albumon, amelynek stílusa nagyban hasonlít a korábbiakhoz. Folytatom a járt utat, ugyanakkor nyilván változott a zenei ízlésem. Bizonyos tekintetben könnyű a dolgom, mert mind a zenét, mind a szöveget jómagam írom, így semmilyen kötöttségem nincs. Rendkívül érdekes utazás vegyíteni mindazt a zeneiséget, ami körülvesz, sokféle zenei irányzat kavarog állandóan a fejemben, de ezeket egységgé kell kovácsolni. Különösen fontosnak tartom, hogy ne egy ön- megvalósító, „művészkedő”, hanem egy fogyasztható, szórakoztató muzsikát tárjak a közönség elé. Kili Tamás 20 HÍRHOZÓ
