Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-04-25 / 6. szám
KULTÚRA Márai Japán kertje a Szimetrommal Március 30-án egy rendhagyó irodalmi estre invitálta szépszámú, fiatal közönségét a Szimetrom Művészeti Egyesület a Vigyázó Művelődési Ház nagytermébe. Pető Attila Dániel rendezésében Márai Sándor fiatalkori cikkeit, elbeszéléseit és kritikáit állították színpadra megfelelő arányérzékkel. A XX. század egyik legjelentősebb írójának 1920-as évekbeli megfigyelései, következtetései rháig sém vesztettek súlyukból és aktualitásukból. Hogy miért nem? Mert korok és divatok felett álló, örök érvényű kérdéseket feszegetnek: istenkeresés, hazaszeretet, európaiság, kultúra, háborús traumák, emberi gyarlóságok. Hogy a zsenik kortalanok, azt Mozart és József Attila is tudomásunkra hozta. Most Márainál döbbenhetünk rá, hogy 21-22 évesen micsoda bölcsességgel, éleslátással és malíciával nyugtázta az I. világháború utáni, ezer sebből vérző Európa történéseit Berlinből figyelve. Pető Attila Dániel az élő szövegeket teljesen mai környezetbe áthelyezve nem feledkezett meg a lényegről, Márai mélyenszántó gondolatainak a közléséről. Kellő empátiával ábrázolta a hajléktalanokat (Nyomorékok), korunk halálosan magányos digitális nemzedékét (Fiatalemberhez), a márkafüggő, gyorséttermi, közösségi hálós, „valótlan világos” droidokat (Egy hóhér naplója) és a hazaszeretetnek azt a formáját, amely nem merül ki a tarsolylemezes hasitasi viselésében (A fa Elzászban). Az est fénypontját az Urszinyi Ádám által megformált Chaplin jelentette, „aki azokban az időkben jött közénk a földre, mikor igazán mindent eltanultunk már az Istentől, még a halál titkait is nagyszerűen kitanultuk, csak éppen a mosolygást felejtettük el.” Pető a kultúraterjesztés kerületi fiatal keresztes lovagjaként azokhoz juttatja el a szépirodalom remekműveit, akiket pokoli nehéz ilyen irányba terelni: a virtuális világ bennszülötteihez, a mai fiatalokhoz. Ez akkor is dicséretes lenne, ha nem igazán sikerült előadásokról lenne szó, erről azonban szó sincs. Ha csak néhány tucat emberrel sikerül megismertetni Gogolt, Márait vagy Dosztojevszkijt, már megvalósult a legfontosabb a cél: különbséget tenni az actus humánus (az emberi méltóság szerinti cselekedet) és az actus hominis (az ember cselekedete) között. Várjuk a folytatást! Horváth Tibor &S’ Borbély László koncertje Fotó: T. Szántó György Bokor Jutta, a Rákoshegyi Bartók Zeneház vezetője köszöntötte a közönséget április 12-én, a Kortársak Bartókéknál Rákoshegyen című előadássorozat harmadik előadásán, amelyen Ördöglétra címmel Borbély László zongoraművész adott koncertet. Borbély László neve ma már fogalom a kortárs előadóművészek között. Bármely szerző örömmel komponál számára. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett diplomát 2007-ben, ma ugyanitt professzorként oktatja tanítványait, nem félve a megmérettetéstől. Európa és Amerika számos színpadán koncertezett szólistaként és kamarazenészként egyaránt. Dolgozott együtt Alessandro Carbonaréval, Csaba Péterrel és Tsuyoshi Tsutsumival. Részt vett több ízben a Szombathelyi Bartók Szemináriumon, fellépett a hegymagasi Rondino Fesztiválon. Koncertjein mindig örömmel válogat Ligeti György munkáiból, akiről köztudott, hogy kevesen játszák szerzeményeit, hisz nehéz, elvont, rendkívüli tehcnikai fel- készültséget igénylő szerző. Borbély László a megújult Zeneakadémián is óriási sikert aratott koncertjével, állva tapsolt neki a közönség. A rákoshegyi hangversenyen, Magyarországon elsőként Borbély László előadásában hangzott fel Csapó Gyula, Kanadában élő zeneszerző „Meg nem szakított utazás Galapagosz felé” című műve. A bemutató után a fiatal zongorista Ligeti György műveit - Capriccio, Invention, Zongoraetüdök III. kötet — játszotta el, végezetül pedig Dukay Barnabás A kútnál - áradó vizek idején, és az Egyedül az éjszakában című műve zárta a kortárs zeneszerzők harmadik rákoshegyi hangversenyét. Szakács Zsuzsa & 26 HÍRHOZÓ
