Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-04-25 / 6. szám
Radnóti-est a Vigyázóban „A költő ír, a macska miákol és az eb vonít ...” Q KULTÚRA A magyar költészet napja tiszteletére, a Magyar Holokauszt Emlékévhez is kapcsolódva Ügy éltem életem címmel, a Filter Színészi Társulás közreműködésével rendezett irodalmi estet a Vigyázó Sándor Művelődési Ház április 13-án. Az előadás Radnóti Miklós versei és Gyarmati Fanni, valamint a kortársak levelezései és emlékiratai alapján készült színpadi játék, amelyben költőóriásunkat Végh Péter színművész személyesíti meg, közreműködött Holl Zsuzsa, Molnár Csaba és Schramek Géza, a pódiumjátékot Tucker András rendezte. Radnóti Miklós naplójának részletei, a levelek és a versek lehetőséget adnak arra, hogy közelebb kerüljünk Radnótihoz, az emberhez. Legismertebb versei (Töredék, Éjszaka, Két karodban, Nem tudhatom és a Második ecloga) átszövik a cselekményt, bepillantást engednek a harmincas évek és a II. világháború zavaros időszakába is. Az emlékezetes színdarab segítségével az életét kísérhetjük végig: a gödörbe lövés puskadördülé- se után, visszatekintve, mint egy nagy játékfilm. Még gyermekkori élmények is felelevenítődnek, jönnek az egyetemi évek, az első publikációk, megjelenések, elismerések, kötetek, barátok, társak, ahogy egy életben lenni szokott. Fs a háború, a közben folytatott küzdelem, a kitartás, hogy márpedig ő nem fog elbújni, hiszen az ember vallástól, származástól, bőrszíntől függetlenül ember, nem tagadhatja meg önmagát. A költő embersége pedig ebben az időszakban mutatkozik meg igazán, hiszen végül mindent eldob — megrázó bocsánatkérés közepette még a jegygyűrűjét is kenyérre cseréli -, hogy élhessen. Minden megaláztatást elvisel, hogy megtarthassa igazi méltóságát, magyarságán kívül pusztán egyhez ragaszkodik: a művészethez, vagyis az önkifejezéshez, önmagához, vagyis az emberséghez. Nem csupán a költőről van szó, hanem az emberről, aki egy zavaros időszakban a helyét keresi, bizonyítva magának és a környezetnek saját létét egészen addig, amíg a történelem át nem csap a feje felett. Elveszíti sorsa irányítását, és csak a remény az, ami megmentheti őt a teljes pusztulástól, de az sem segít, csak a vers, ami örökéletűvé teszi lelkét, emberségét és művészetét. Ebből a küzdelemből örök alkotások születtek, amelyeknek üzenete a mai napig érvényes. Kili Tamás jSZ Költészet napja A magyar költészet napját immár ötven éve április 11-én, József Attila születésnapján ünnepli az ország. A rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínház évek óta vendégül látja ez alkalomból Rákosmente versszerető közönségét, mindazokat, akik úgy tartják, hogy a költészet több mint egyszerű rímbe szedett verssorok ösz- szessége. A színház művészei különleges, majd háromórás „versfolyammal” készültek megünnepelni az ötvenedik évfordulót. Fehér Ildikó színművész, az est háziasszonya köszöntötte a szép számban megjelent hallgatóságot. A költészet napi műsorban fellépett Haik Viktória, Horváth Zsuzsa, Horváth Gyula, Horváth László, Mészáros András, Mucsi Sándor, Nagyváradi Erzsébet, Petyi János, Pintér Gábor, Széli Attila, Takács-Kiss Zsuzsanna, Turóczi Éva, Zeck Júlia színművészek, Gerendás Péter gitárművész, Ballonyi Fanni tanuló, Albert Ferenc, Farkas Viola, Jakab Anikó, Kábái György- né és Kiss Sarolta költők. Mucsi Sándor színművész a költészet napi műsort a előadásában József Atti- Gózon Gyula Kamaraszínia Hazám című verse zárta házban. Szakács Zs. jS.S’ HÍRHOZÓ
