Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-03-13 / 4. szám
KULTÚRA Teltházas Galgóczy'est a Vigyázóban Az orosz klasszikus költészet egyik legavatottabb tolmácsoló] a, Galgóczy Árpád, József Attila-díjas író, műfordító előadói estjére sokan voltak kíváncsiak február 28-án. A Vigyázó Sándor Művelődési Ház zsúfolásig megtelt Fórum termében Riz Levente polgármester köszöntötte Rákosmente díszpolgárát. Galgóczy Árpád megjárta a Gulag poklát, ahol a fogságban eljegyezte magát az orosz irodalommal. A kényszermunkatáborból hazatérve fordítással kezdett foglalkozni, az elmúlt negyven év munkájának köszönhetően hatvannyolc rangos orosz költő versét ismerhették meg a magyar olvasók, illetve négyszázötven lírai darabot, hat epikus költeményt, köztük az Anyegint. A kiváló műfordító munkásságát az orosz állam külföldieknek adható legmagasabb kitüntetéssel - Orosz Barátság Rend, a Moszkva 850- és a Puskin-érdemérem - ismerte el. Galgóczy Árpádot egy ka- maszos csínytevésért állították szovjet hadbíróság elé, ahol húsz év szabadságvesztésre, kényszermunkára ítélték. 1948 januárjában érkezett meg az első lágerbe, az uráli Cseljábinszkba, majd Szpászkra került, ahol művelt orosz rabtársainak, költőknek, festőknek, államférfiaknak, egykori nemesek leszármazottainak köszönhetően beleszeretett az orosz költészetbe. Lermontov versei igen nagy hatással voltak rá, A démon című elbeszélő költemény fordításával próbálkozott meg először, majd Puskin, Tyutcsev, Biok következett. 1954-ben kiszabadult, de csak 1960ban tért haza. Itthon dolgozott segédmunkásként, volt műszaki fordító, szinkrontolmács, remek nyelvtudásának köszönhetően alkalmazták a Malévnál és a sporthivatalnál. A hatvanas évek közepétől XVIII., XIX. és XX. századi orosz és ukrán költők műveit fordította le magyar nyelvre. Az előadói esten Galgóczy Árpád felidézte a Gulágon töltött nyomorúságos éveket, őszintén beszélt az orosz nép, az orosz nyelv szere- tetéről, az orosz lélek és az orosz kultúra megértéséről. „Egyetlen nép szellemiségét, lelkiségét, művészetét sem szabad azonosítani az őt megnyomorító és elaljasító politikai rendszerrel. Az ilyen esetekben egyenlőségjelnek nincs helye, és nem is lesz soha.” — vallotta a művész. Családja egy teljes éven át győzködte, mire nekiállt lefordítani az Anyegint. A hír eljutott Oroszországba. Az Orosz Kulturális Minisztérium, az Orosz írószövetség és az ottani Magyar Intézet meghívta Galgóczy Árpádot Moszkvába. „Az oroszok figyeltek fel rám először. Anyegin-fordításomról oroszul tudó magyar irodalmároktól értesültek. Ki- lencvenháromban előadást tartottam Moszkvában, ahol főleg orosz írók, költők voltak jelen. Záporoztak felém a kérdések. Többen kérdezték, ki az a csodabogár, akit majdnem beletapostunk a betonba, akit majdnem megöltünk, akit hét évig kínoztunk, s aki ahelyett, hogy örökre meggyűlölte volta az oroszokat, elkezdte a klasszikusainkat fordítani. Egy államtitkár, földig meghajolva, az egész orosz nép nevében kért tőlem bocsánatot a lágerben eltöltött évekért. így ment híre az új magyar Anyeginnek.” Galgóczy Árpád fordításával igazi híveket szerzett hazájának Szentpéterváron is. 2012 májusában meghívást kapott díszvendégként arra, a Szentpéterváron megrendezett kongresszusra, amelyet fővárosi rangra emelkedésének 300. évfordulója tiszteletére rendeztek. (Nagy Péter orosz cár 1712-ben tette meg fővárosnak.) Az előadói esten közreműködött Herencsár Viktória cimbalomművész, aki erre az alkalomra írt át cimbalomra orosz klasszikus műveket. Szakács Zsuzsa 18 HÍRHOZÓ
