Hírhozó, 2014 (24. évfolyam, 1-16. szám)
2014-03-13 / 4. szám
||||j KULTÚRA Raoul Wallenberg emlékére A Magyar Holokauszt Em- lékév programjaként, a Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány rendezésében február 25-én nyílt meg a Vigyázó Sándor Művelődési Házban az Ember az embertelenségben című vándor- kiállítás a Svéd Intézet és a The Living History Fomm támogatásának köszönhetően. Fohsz Tivadar alpolgármester köszöntőjében kiemelte, különösen fontosnak tartja, hogy Rákosmente ifjúsága, a mai generáció is megismerje a legendássá vált svéd Raoul Wallenberg életútját, aki jelképe lett az emberi helytállásnak, az üldözöttek mellett való kiállásnak. A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány - az egyik legrégebben működő kisebbségi emberjogi egyesület - jelen lévő elnöke, Sebes József megnyitójában hangsúlyozta, több mint huszonöt éve ápolják a svéd embermentő emlékét, aki a nácik által megszállt Magyarországon, 1944-45-ben zsidók tízezreit mentette meg a biztos haláltól. A kiállítást azzal a céllal hozták létre, hogy az ide látogatók gondolkodjanak el a vészkorszakról, érezzék, értsék, hogy mindig van választás, mindig lehet a jó oldalra állni, az üldözötteknek segíteni. A Berlint, Bécset, Egyesület Államokat és Kanadát is megjárt vándorkiállítás paravánjaira erősített installált képek nagyobbik része a Wallenberg család archívumából származnak, tudtam meg Sebes Józseftől, az alapítvány elnökétől. Pár fénykép a gyerekkorból, a haifai nyárról, egy olaszországi nyaralásról, igazolványképek, illetve olyan dokumentumok a sok ezer megmentett életéből, akiket svéd és magyar munkatársak segítségével, svéd papírokkal és amerikai pénzzel mentett meg Wallenberg a szinte biztos haláltól. Raoul Wallenberg kozmopolita neveltetésben részesült, szoros érzelmi szálak fűzték diplomata nagyapjához, aki nagyban befolyásolta a fiatal fiú szellemiségének fejlődését. Iskoláinak befejezésekor már öt nyelven beszélt, majd az Egyesült Államokba ment építészetet tanulni. Sokat utazott, és csak huszonnyolc évesen fogadta el a Magyarországról kivándorolt Kolomar Lauer által felkínált állást a zsidó származású üzletember stockholmi kereskedelmi vállalatánál. A harminckét éves Wallenberg 1944 tavaszán érkezett Budapestre és szinte azonnal bekapcsolódott a zsidómentésbe, mint a svéd követség titkára. Munkatársaival több ezer, úgynevezett Schutz-Passt, védőútlevelet állítottak ki magyar zsidók számára. Igaz, hogy ez az úti okmány minden nemzetközi jogalapot nélkülözött, de a magyar külügyminisztérium engedélyezte a kiadását, és Danielsson követ aláírásával egész meggyőzőnek tűnt. Más külföldi útlevelekkel ellentétben ezt rendkívül nehéz volt hamisítani, ennek köszönhetően az ellenőrök is megbíztak benne. Általában még a nyilasok is elfogadták. A svéd embermentőnek is bujkálnia kellett a nyilasok elől, majd a szovjet hatóságok 1945-ben letartóztatták, és máig tisztázatlan körülmények között a Szovjetunióba hurcolták. Egy levelében arról írt, maga sem tudja, vendég-e, vagy fogoly... Azt, hogy Wallenberg hol és mikor halt meg, a vándorkiállítás sem tudja pontosan megnevezni, hiszen ha léteznek egyáltalán ilyen bizonyító erejű dokumentumok az orosz levéltárakban, azok egyelőre nem hozzáférhetők. Hódos Mária történész megemlékezett a háború idején kerületünkben élő majd kétezer zsidóról, akiknek többsége soha nem tért vissza lakóhelyére. A rendezvényen közreműködött Fedoszov Júlia, Gusztin Rudolf és Loch Gergely. Szakács Zsuzsa 16 HÍRHOZÓ
