Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)

2013-10-31 / 13. szám

A szabadság napja Rákosmentén Nemzeti ünnepünk alkal­mából az 1956-os forrada­lom és szabadságharcra emlékeztek Rákosmentén. Az ünnepségsorozat ok­tóber 22-én vette kezdetét Rákosligeten és Rákos­csabán, a helyi polgári körök szemezésében. Rákosmente Önkormány­zatának központi ünnep­ségére október 23-án ke­rült sor a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban, az 1956-os emlékműnél. Rákosliget, Rákoscsaba Rákosligeten és Rákoscsa­bán az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfor­dulójának előestéjén tartot­tak megemlékezést a helyi polgári körök szervezésében. Ligeten, a Hősök terei Or- szágzászlónál a Gregor József Általános Iskola 8. osztályos tanulói elevenítették fel a forradalom eseményeit, majd Kiss Gábomé mondott ün­nepi beszédet. Személyes em­lékeiből idézve nem magáról a forradalmi eseményekről, inkább annak előzményeiről, az emberek érzéseiről beszélt. Arról a vészterhes időszak­ról, amikor a magyar nemzet megalázottságban, télelem­ben és kiszolgáltatottságban élt. Az ország gazdaságilag is a csőd szélére jutott, min­dennaposak voltak a kira­katperek, amelyekben nem csak ismert politikusokat, közszereplőket, de egyszerű kisembereket is elítéltek, ki­telepítettek, vagy kivégeztek koholt vádak alapján. Rákoscsabán, a Csaba ve­zér téri Hősök Emlékművé­nél a Rákoscsabai Polgári Kör tagjai közreműködésével zenés-verses összeállítással tisztelegtek a forradalom és áldozatai emléke előtt. Du­nai Mónika ünnepi beszé­dében emlékeztetett, 1956 őszének eseményei nehezen teledhetők azok számára, akiket megkínoztak, akikben soha el nem múló sebeket ej­tettek, akik hozzátartozóikat veszítették el, de azoknak is, akiknek szabadságát, fiatal­ságát, fél, vagy egész életét tette tönkre egy ma már - re­méljük - végleg elmúlt dik­tatórikus, igazságtalan rend­szer. „Október 23-a a magyar nép szívének és lelkének da­rabja, ahol egyszerre lakozik a büszkeség, a fájdalom és a hit. Büszkék vagyunk arra, hogy ki mertünk állni önmagun­kért, hittünk a nemzet erejé­ben és mertünk harcolni cél­jainkért. Ugyanakkor gyász és fájdalom lakozik bennünk a külvilág akkori értetlensé­ge és a megtorlás áldozatai miatt. Ez az ünnepnap a sza­badság napja, amelyért nem­zedékeken keresztül komoly áldozatokat hoztunk. Ma már képesek vagyunk meg­élni ezt a szabadságot, mert Magyarország egy íüggetlen, autonóm, szabad nemzet. Csak úgy maradhatunk hí­vek Magyarországhoz, 1956 örökségéhéhez, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Cselekvőképes kormány és összetartó nem­zet - erre volt 1956-ban, és erre van ma is szüksége Ma­gyarországnak. Az ország, így Rákosmente is attól erős, és áll stabil lábakon, ha a jövő építéséért, a jó ügyért, egy­más segítéséért nap, mint nap közösen, egységben végzi mindenki mindennapi mun­káját a maga területén. Ne feledjük: 1956 hősei a sza­badságunkért áldozták éle­tüket, ezért legyünk méltóak áldozatvállalásukhoz! ” A rákosligeti és a rákos­csabai megemlékezésen részt vett, illetve koszorúzott Riz Levente polgármester, or­szággyűlési képviselő, Fohsz Tivadar és Horváth Tamás alpolgármester, Rózsahegyi Péter, Dunai Mónika, Virág Mihály, Szabó Tiborné, dr. Piláth Károly, Fachet Gergő, Kovács István, Lukóczki Ká­roly, Ruthner György önkor­mányzati képviselő, továbbá a Rákosligeti Polgári Kör, a Rákoscsabai Polgári Kör és civil szervezetek képviselői. Rákoskeresztúr Rákosmente Önkormány­zata központi ünnepségén részt vettek a kerületi 56-os hősök, Riz Levente pol­gármester, országgyűlési képviselő, Szilágyi György országgyűlési képviselő, a lengyelországi testvérváros, Krosno járás küldöttsége Jan Juszczak elöljáró vezetésével, Fohsz Tivadar és Horváth Tamás alpolgármester, dr. Rúzsa Ágnes jegyző, vala­mint a Polgármesteri Hi­vatal vezető tisztségviselői, munkatársai, kerületünk díszpolgárai, önkormányzati képviselői. A koszorúzással egybekötött megemlékezé­sen beszédet mondott Boross Péter, Magyarország volt mi­niszterelnöke, a Szabadság- harcosokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke. Közre­működött Dóczy Péter szín­művész, valamint a RáZene 16 HÍRHOZÓ Q 1956 Városi Fúvószenekar Dely Csaba és a Missio Cantorum Vegyeskar Bartal Lajos ve­zényletével. Ünnepi beszédében Boross Péter utalt arra a II. világ- háborús időszakra, amikor Amerika és a Szovjetunió kijelölte a háború utáni ha­tárokat, amelynek az lett az ára, hogy Kelet-Európa szov­jet fennhatóság alá került. „Ebbe a nyugodtnak tűnő állapotba robbant bele 1956 októberében egy nemzet el­képesztő ereje, és telkeit a legyőzhetetlennel szemben. Felkelt, mert ezt az öröksé­get hordozta magában, mert az elődök is így tettek, és nem számolt a realitásokkal. Miért kell, hogy nemzeti önérzetünk és büszkeségünk erősítésének napja legyen ez a mai nap! Azért, mert egész történelmünk tolyamán - miután hatalmi csillagunk leáldozott Mohács meze­jén - soha nem tette le ez a nemzet a légy vert. Mindig harcolt. Ez öltött formát a XVIII. században is a Rákóczi szabadságharc képében. Ezzel egy évszázad lezárult, és úgy tűnt, hogy valami béke, be­lenyugvás következik, hiszen eltakarodott a török, elpusz­títva az ország lakosságának a 60 százalékát. Szabadok let­tünk, de jöttek a betelepülők és betelepítettek. De vajon ki számított arra, hogy a XIX. után a XX. század is meghoz­za a maga szabadságharcát? A kívülállók, a mások bizonyo­san nem, mert nem ismerik ennek a nemzetnek a lelkét, melynek a köztudatát - a mai napig - sokszor, és sokan rongálták. Mégis kritikus időkben egyértelműen tudott talpra szökkenni - minden számítgatás nélkül -, mert a magyarságot ösztönösen ve­zérli a szabadság utáni vágy, és az idegen befolyások eluta­sítása. Erre legyünk büszkék! Nagyon erősnek kell lennie bennünk annak a tudatnak, hogy az igazi: az áldozatok árán szerzett szabadság. Ezt senki sem veheti el tőlünk, és hogy ha elbukik, szellemi napsütése a későbbi gene­rációkat is jókedvre deríti. Mert van történelmünk, van múltunk, van mire hivatkoz­ni. így kell hivatkozni azok­ra, akik 1956-ban felkeltek, és kegyelettel gondolnunk azokra, akik már nem le­hetnek közöttünk, mert hó­hérok vetettek véget fiatal életüknek. Kijár nekik a tisz­telet, az elismerés, és kijár a magyar létezésnek, a magyar szellemi áramlatoknak is az a vonzódó elismerés, hogy mi nem akármilyenek vagyunk! Bennünk tetterő van, és ami­kor a nemzet sorsa a tét, ak­kor mindig tudjuk, mi a kö­telességünk. És tudjuk azt is - Szent István parancsaként —, hogy megmaradni itt, ezen a vérrel szerzett földön min­denáron! Ügy, ahogy lehet! Nem úgy, ahogy szeretnénk, mert az sosem sikerült! Ez legyen október 23-a üzenete mindenki számára!” Boros Péter szavai után a kerületi 56-os hősök, Rákosmente Önkormányza­ta, pártok, civil szervezetek, iskolák rótták le kegyeletü­ket, és helyezték el koszorúi­kat az emlékmű talapzatánál, főhajtással tisztelegve mind­azok előtt, akik 1956-ban, majd a megtorlás éveiben életüket áldozták egy szabad Magyarországért. K. T. & 2013. október 31. 17

Next

/
Thumbnails
Contents