Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-10-31 / 13. szám
A szabadság napja Rákosmentén Nemzeti ünnepünk alkalmából az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékeztek Rákosmentén. Az ünnepségsorozat október 22-én vette kezdetét Rákosligeten és Rákoscsabán, a helyi polgári körök szemezésében. Rákosmente Önkormányzatának központi ünnepségére október 23-án került sor a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban, az 1956-os emlékműnél. Rákosliget, Rákoscsaba Rákosligeten és Rákoscsabán az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulójának előestéjén tartottak megemlékezést a helyi polgári körök szervezésében. Ligeten, a Hősök terei Or- szágzászlónál a Gregor József Általános Iskola 8. osztályos tanulói elevenítették fel a forradalom eseményeit, majd Kiss Gábomé mondott ünnepi beszédet. Személyes emlékeiből idézve nem magáról a forradalmi eseményekről, inkább annak előzményeiről, az emberek érzéseiről beszélt. Arról a vészterhes időszakról, amikor a magyar nemzet megalázottságban, télelemben és kiszolgáltatottságban élt. Az ország gazdaságilag is a csőd szélére jutott, mindennaposak voltak a kirakatperek, amelyekben nem csak ismert politikusokat, közszereplőket, de egyszerű kisembereket is elítéltek, kitelepítettek, vagy kivégeztek koholt vádak alapján. Rákoscsabán, a Csaba vezér téri Hősök Emlékművénél a Rákoscsabai Polgári Kör tagjai közreműködésével zenés-verses összeállítással tisztelegtek a forradalom és áldozatai emléke előtt. Dunai Mónika ünnepi beszédében emlékeztetett, 1956 őszének eseményei nehezen teledhetők azok számára, akiket megkínoztak, akikben soha el nem múló sebeket ejtettek, akik hozzátartozóikat veszítették el, de azoknak is, akiknek szabadságát, fiatalságát, fél, vagy egész életét tette tönkre egy ma már - reméljük - végleg elmúlt diktatórikus, igazságtalan rendszer. „Október 23-a a magyar nép szívének és lelkének darabja, ahol egyszerre lakozik a büszkeség, a fájdalom és a hit. Büszkék vagyunk arra, hogy ki mertünk állni önmagunkért, hittünk a nemzet erejében és mertünk harcolni céljainkért. Ugyanakkor gyász és fájdalom lakozik bennünk a külvilág akkori értetlensége és a megtorlás áldozatai miatt. Ez az ünnepnap a szabadság napja, amelyért nemzedékeken keresztül komoly áldozatokat hoztunk. Ma már képesek vagyunk megélni ezt a szabadságot, mert Magyarország egy íüggetlen, autonóm, szabad nemzet. Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, 1956 örökségéhéhez, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Cselekvőképes kormány és összetartó nemzet - erre volt 1956-ban, és erre van ma is szüksége Magyarországnak. Az ország, így Rákosmente is attól erős, és áll stabil lábakon, ha a jövő építéséért, a jó ügyért, egymás segítéséért nap, mint nap közösen, egységben végzi mindenki mindennapi munkáját a maga területén. Ne feledjük: 1956 hősei a szabadságunkért áldozták életüket, ezért legyünk méltóak áldozatvállalásukhoz! ” A rákosligeti és a rákoscsabai megemlékezésen részt vett, illetve koszorúzott Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő, Fohsz Tivadar és Horváth Tamás alpolgármester, Rózsahegyi Péter, Dunai Mónika, Virág Mihály, Szabó Tiborné, dr. Piláth Károly, Fachet Gergő, Kovács István, Lukóczki Károly, Ruthner György önkormányzati képviselő, továbbá a Rákosligeti Polgári Kör, a Rákoscsabai Polgári Kör és civil szervezetek képviselői. Rákoskeresztúr Rákosmente Önkormányzata központi ünnepségén részt vettek a kerületi 56-os hősök, Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő, Szilágyi György országgyűlési képviselő, a lengyelországi testvérváros, Krosno járás küldöttsége Jan Juszczak elöljáró vezetésével, Fohsz Tivadar és Horváth Tamás alpolgármester, dr. Rúzsa Ágnes jegyző, valamint a Polgármesteri Hivatal vezető tisztségviselői, munkatársai, kerületünk díszpolgárai, önkormányzati képviselői. A koszorúzással egybekötött megemlékezésen beszédet mondott Boross Péter, Magyarország volt miniszterelnöke, a Szabadság- harcosokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke. Közreműködött Dóczy Péter színművész, valamint a RáZene 16 HÍRHOZÓ Q 1956 Városi Fúvószenekar Dely Csaba és a Missio Cantorum Vegyeskar Bartal Lajos vezényletével. Ünnepi beszédében Boross Péter utalt arra a II. világ- háborús időszakra, amikor Amerika és a Szovjetunió kijelölte a háború utáni határokat, amelynek az lett az ára, hogy Kelet-Európa szovjet fennhatóság alá került. „Ebbe a nyugodtnak tűnő állapotba robbant bele 1956 októberében egy nemzet elképesztő ereje, és telkeit a legyőzhetetlennel szemben. Felkelt, mert ezt az örökséget hordozta magában, mert az elődök is így tettek, és nem számolt a realitásokkal. Miért kell, hogy nemzeti önérzetünk és büszkeségünk erősítésének napja legyen ez a mai nap! Azért, mert egész történelmünk tolyamán - miután hatalmi csillagunk leáldozott Mohács mezején - soha nem tette le ez a nemzet a légy vert. Mindig harcolt. Ez öltött formát a XVIII. században is a Rákóczi szabadságharc képében. Ezzel egy évszázad lezárult, és úgy tűnt, hogy valami béke, belenyugvás következik, hiszen eltakarodott a török, elpusztítva az ország lakosságának a 60 százalékát. Szabadok lettünk, de jöttek a betelepülők és betelepítettek. De vajon ki számított arra, hogy a XIX. után a XX. század is meghozza a maga szabadságharcát? A kívülállók, a mások bizonyosan nem, mert nem ismerik ennek a nemzetnek a lelkét, melynek a köztudatát - a mai napig - sokszor, és sokan rongálták. Mégis kritikus időkben egyértelműen tudott talpra szökkenni - minden számítgatás nélkül -, mert a magyarságot ösztönösen vezérli a szabadság utáni vágy, és az idegen befolyások elutasítása. Erre legyünk büszkék! Nagyon erősnek kell lennie bennünk annak a tudatnak, hogy az igazi: az áldozatok árán szerzett szabadság. Ezt senki sem veheti el tőlünk, és hogy ha elbukik, szellemi napsütése a későbbi generációkat is jókedvre deríti. Mert van történelmünk, van múltunk, van mire hivatkozni. így kell hivatkozni azokra, akik 1956-ban felkeltek, és kegyelettel gondolnunk azokra, akik már nem lehetnek közöttünk, mert hóhérok vetettek véget fiatal életüknek. Kijár nekik a tisztelet, az elismerés, és kijár a magyar létezésnek, a magyar szellemi áramlatoknak is az a vonzódó elismerés, hogy mi nem akármilyenek vagyunk! Bennünk tetterő van, és amikor a nemzet sorsa a tét, akkor mindig tudjuk, mi a kötelességünk. És tudjuk azt is - Szent István parancsaként —, hogy megmaradni itt, ezen a vérrel szerzett földön mindenáron! Ügy, ahogy lehet! Nem úgy, ahogy szeretnénk, mert az sosem sikerült! Ez legyen október 23-a üzenete mindenki számára!” Boros Péter szavai után a kerületi 56-os hősök, Rákosmente Önkormányzata, pártok, civil szervezetek, iskolák rótták le kegyeletüket, és helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatánál, főhajtással tisztelegve mindazok előtt, akik 1956-ban, majd a megtorlás éveiben életüket áldozták egy szabad Magyarországért. K. T. & 2013. október 31. 17
