Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-03-08 / 3. szám
Kell egy jó bicska! Interjú Nagy Zoltán késes népi iparművésszel A mániákus bicskagyűjtők közül sokan a Hídi Vásárban, vagy Székelyföldön próbálnak szerencsét, mert hisz mindig kell egy jó bicska! Valaha eleink sem tettek egy tapodtat sem bicska nélkül. Bár a külhoni mesterek munkái sem ördögtől valók, legalább olyan míves szúró-vágó eszközök hazai földön, itt Rákosmentén is fellelhetők, Nagy Zoltán késes népi iparművésznél. A mester tiszteli ősi kultúránk tárgyi emlékeit, motívumait, olyan autentikus bicskákat is készít, amelyeket egykor felmenőink használtak évszázadokon át. Az Akadémia-újtelep egyik csendes utcájában élő és dolgozó szakember a betérő vendégnek nem kis büszkeséggel mutatja meg műhelyét, és egy fali szekreterben tárolt csillogó-villogó késeit, amelyek közül kétséget kizáróan a mintegy 80 centi hosszú bicskák viszik el a pálmát.- Nincs az a pénz, amiért ezektől meg tudnék válni- mondta a nyugdíjas éveit taposó Nagy Zoltán. A szar- vasagancsból készült nyelet olyan kézzel vésett szarvas, őz és vaddisznófejek ékesítik, amelyek értéke nehezen meghatározható, a fémműn- káról már nem is beszélve.- Mióta foglalkozik késkészí- téssel, és mikor szeretett bele igazán ebbe a mesterségbe?- Korábban lakatosként dolgoztam maszeknál, majd 1982-ben összeálltam egy keresztúri földimmel, aki bedolgozó volt egy TSZ- melléküzemágnál. Az idő tájt ezerszám gyártottunk késeket, bicskákat, szerencsére minden mennyiséget átvett a Vasedény és a Vasért. A rendszerváltás után azonban válaszút elé kerültem: vagy befejezem a szakmát, vagy önálló iparosként folytatom tovább. Ez utóbbit választottam, és 1998-ban kezdtem egyre jobban beleszeretni a szakma szépségeibe, folyton azon törtem magam, hogyan tudnék olyan termékeket készíteni, amelyeket mások nem. Önteltség nélkül mára kijelenthetem, hogy a hámozó késektől a komplett evőeszközkészletekig olyan választékkal tudok szolgálni, amelyre talán mindössze tíz késes szakember képes Magyarországon. — A késes mester manapság kereskedő is egyben. Van-e piaca a késeinek, és meg lehet-e ebből élni?- 2003-ban kaptam meg a késes népi iparművész címet, ami ugyan aprópénzre nem váltható, viszont sok olyan vásár van az országban, ahol csak iparművész kínálhatja portékáit. Szombathelytől Szegedig árusítunk, a vevőkör jó részét mindenütt a gyűjtők teszik ki, akik elsősorban díszített bicskákat keresnek, de sok a visszajáró kuncsaft is. Ebből megélni? Mára már oly mértékben megcsappant a kereslet, hogy a nyugdíj mellett valahogy elvegetálok, de főfoglalkozásban nem lehet erre a munkára alapozni egy család megélhetését.- Milyen bicskákra van leginkább igény, és milyen árakra számíthat a vásárlói- A legtöbben a fejes görbét, és a hagyományos magyar bicskát, a maskarát keresik, de legalább olyan népszerű a matrózbicska, a szalonnázó, valamint a juhászbicska. Tekintettel arra, hogy rendkívül munkaigényes termékekről van szó - egy bicskát 130-szor kell kézbe venni, amíg elkészül —, és minőségi anyagokkal dolgozom, a késeim, bicskáim drágábbak a tucat termékeknél. Háromezertől ötvenezer forintig terjed a skála, azonban a vevő biztos lehet abban, hogy a pénzéért az átlagosnál sokkal szebb kivitelezésű, rendkívül tartós eszköz birtokosává válik.- Miről ismerszik meg egy jó bicska?- A jó bicska összecsu- kásnál csapódik, és a pengének hajszálpontosan a nyél középvonalában kell folytatódnia inkább kicsit előredőlve, mint hanyatt, mert az borzasztó csúnya tud lenni. Becsukott állapotban nyomásra a pengének rugóznia kell, ezt hívják a szakmában „cukkolásnak”, a penge éltartósságát pedig a helyesen megválasztott élszög határozza meg.- Milyen anyagok felhasználásával születnek meg ezek a remekművekí- A késpengék rozsdamentes német acélból készülnek, a nyél tekintetében azonban szélesebb a választék. Legtöbbször agancs, szaru és bükk- vagy diófa az alapanyag, de dekoratív trópusi faanyagokat is használunk, úgymint ében, zebrano, paliszander.- Tovább tudja-e adni a szakma fortélyait a következő generációnak?- A késkészítés egy olyan nagy gondosságot igénylő, de rettentő koszos munka, amit szeretni kell, és ettől a mai fiatalok ódzkodnak. A friss közgazdász diplomával rendelkező fiam néha-néha besegít a műhelymunkába - igyekszem beavatni a késkészítés rejtelmeibe —, de ahhoz, hogy érdemben ezt a mesterséget tovább örökítsük, ennél sokkal többre lenne szükség. Kili Tamás J&í 22 HÍRHOZÓ
