Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)

2013-12-05 / 15. szám

KULTÚRA Verdi operagála Rákoshegyen Méltó gálaműsorral ünne­pelte Giuseppe Verdi szü­letésének 200. évfordulóját a Rákoshegyi Bartók Zene­ház november 17-én. Verdi muzsikája és néhány kiváló hazai operaénekes már ön­magában is a garantált siker záloga, amelyhez oly mérté­kű érdeklődés párosult, hogy a pótszékek is mind elkeltek. A zeneház emlékműsorá­nak repertoárja viszonylag széles körben ölelte fel Ver­di munkásságát, lényegében minden fontosabb operada- rabból hangzottak el részle­tek, áriák: Szilfai Márta két Verdi-dalt énekelt, majd az Álarcosbál című darabból Amália áriáját Szolnoki Fa- time adta elő. A Traviatá­ból Violetta áriáját Cecília Lloyd énekelte, míg Ardó Mária és dementis Tamás egy duettet énekelt. Bokor RÁKOS MEMTE Jutta sokadszorra remekelt Azucena áriájával a Tru­badúrból, majd egy szoprán következett, A végzet ha­talma című, négyfelvonásos operából Leonóra áriája Szolnoki Fatime előadásá­ban. Egyiptom királyának lánya, Amneri, és Aida rab­nő (Amonasro etióp király lánya) duettjét Ardó Mária és Bokor Jutta énekelte, vé­gül Berczelly István kiváló művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja a Don Carlosból Fülöp király áriáját énekelte. Zongo­rán közreműködött Köteles Géza karmester és Alföldi Mária. Kili Tamás JS*Í A medve nem játék Zenetörténeti utazás a Vigyázóban Kelemen Dénes Lehel, Rákoskerten élő festőmű­vész első alkalommal mu­tatkozott be alkotásaival a Vigyázó Sándor Művelődési Fíáz Ballonyi Galériában - A medve nem játék! - cím­mel. Ádám Ferenc történész muzeológus megnyitójában — némi iróniával - szintén a meghívón lévő igazságra hívta fel a figyelmet, misze­rint a medve valóban nem játék, hacsak nem plüssma- ci. A fiatal művész szinte minden festményével hir­deti, talán még nem késő a természetért tennünk, hogy megmentsük a klímaválto­zástól az erdőkben élő bar­na-, az Északi-sarkon élő jegesmedvéket. Kelemen Dénes a kortárs magyar művészet jól ismert és több neves díjjal elismert alkotóművésze. Igen ter­mékeny festő, aki szívesen fest zöld képeket, ahogy ő nevezi alkotásait, így szeret­né felhívni a közvélemény figyelmét az erősen szeny- nyezett, törékeny világunk védelmére. A kiállításon közreműkö­dött Oláh Lili. Szakács Zsuzsa £$ November 15-én a Vigyázó Sándor Művelődési Házban a „Házhoz megy a Zenede” című interaktív műsorban Bordás József dobművész, Bebe, a Back II Black éne­kese, Balogh Roland gitár­művész és Balogh Zoltán zongoraművész nem kisebb feladatra vállalkozott, mint bemutatni a mai könnyű­zene történetét, az 1920-as évektől napjainkig, a magyar zenei kultúra legjavát, a ma­gyar népzene hatását, annak ötvözését a mai kortárs mu­zsikával. Ugyanakkor abla­kot nyitni a zene sokszínű világára, és felhívni a figyel­met a zenetanulás, zenehall­gatás fontosságára. Bordás József a swing korszakkal kezdte előadá­sát, majd a blues, továbbá a gospel kialakulásával foly­tatta, amely mondandóját tekintve is a rabszolgatartás egyenes következményeként fejlődött ki az amerikai kon­tinensen. Az elektronikus hangszerek térhódítása te­remtett igazán kellő hátteret a rock and roll elterjedésé-: hez, amelynek egyik ikonja Elvis Presley volt. Aztán jött a soul Amerikában, a beat Európában, amelynek legsi­keresebb és legnagyobb ha­tású előadója volt a Beatles és a Rolling Stones, Ameri­kában pedig James Brown és Ray Charles. Szó esett a ma­gyar zenekarokról, a Hungá­riától az Omegán át az Illés együttesig, valamint az ame­rikai és az európai pop-, vé­gül pedig a diszkózenéről. A betétdalok között olyan re­mek örökzöldek csendültek fel, mint a napjainkig is tö­retlenül népszerű keresztény egyházi ének, az Amazing Grace, minden idők legis­mertebb reggae zenésze, Bob Marley egyik nagy slágere, a No woman, no cry, vala­mint a Beatles A Hard Day’s Night, a Rolling Stones Satisfaction, végül az Illés Az utcán és az Omega Petró­leumlámpa című száma. Kili Tamás J&í 21

Next

/
Thumbnails
Contents