Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-09-12 / 11. szám
„Hiszek az élő zene gyógyító erejében” Interjú Tolcsvay Béla énekmondóval Közel ölvén éve áll a színpadon egy szál gitárral Tolcsvay Béla, a magyar beatzene nagy generációjának tagja, aki 67 évesen, töretlen alkotókedvvel járja az országot. A Magyar Mise társszerzője, dallamait több album és remek magyar film is őrzi, 1994-től a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetettje. Tolcsvay Béla felmenőitől örökölte zenei tehetségét, és elég hamar a zene oltárán áldozott játék helyett. KULTÚRA — Ez valóban így volt, hiszen apai ágon mindenki foglalkozott zenével valamilyen szinten, ki ének-zene tanár, ki tanító, vagy kántor volt. A várkertben nó'ttünk fel, de a játék helyett már hatéves koromban bőgó'zni tanultam, amit aztán később gitárra cseréltem. 1964-1968 között öcsémmel, Lászlóval tagjai voltunk a Strangers, majd a Wanderers zenekarnak, 1968-ban pedig megalakult a Tolcsvay trió. —Volt-e olyan mérföldköve a pályájának, amikor úgy tűnt, hogy leteszi a lantot?- Volt bizony! 1973-ban, amikor a Tolcsvay trió és az Illés együttes „fuzionált”, és megalakult a Fonográf együttes, az maga volt számomra a halálos ítélet, de nem csak nekem. Ugyanúgy Czipó Tibornak is, akivel a mai napig együtt zenélünk, és az Illés együttesből Illés Lajosnak és Pásztori Zoltánnak is. Ezt az egészet Erdős Péter igazgató vezényletével lemezgyári hatalmasságok erőltették, akik az akkori nyugati trendet majmolva exkluzív szerződéssel szupergruppot akartak Magyarországon, magyarán minden a pénzről és az életidegen country zenéről szólt. Amikor a „fiúk”úgy változtak, ahogyan a szél fújt, és leültek a pénz mellé, mi négyen nem nagyon értettük mi történik, és nem akartuk feladni azt a zenei pályát, amivel elindultunk, de hát az erősebb kutya győzött. Arra viszont büszkék lehetünk, hogy kisebb kitérőkkel ma is koncertképes a trió, és ugyanazt a muzsikát játsszuk, mint a hatvanas-hetvenes években. Ehhez a korszakhoz tartozik a következő meghatározó mérföldkő is, amikor teljesen magam alatt voltam - szerencsére volt mibe kapaszkodnom. Sor- szerűen összefutottam Kresz Albert fotóművésszel, aki épp a gyimesi csángókhoz készült, és elcsalt magával. Bükkhavaspataka Bikasarok esztena ma is a szívem csücske, azóta is odajárok minden évben feltöltődni. Az ottani túlélési reflexek és az ősiség előtti alázat adott erőt ahhoz 1973-ban nekem is, hogy tovább lépjek, és folytassam a zenélést.- Dalaiban törekszik a ma- gyár nyelv minden szépségét kihangsúlyozni, de összekötő szövegeiben is gyakran utal a magyar nyelv képességeire. Mit jelent önnek magyarul énekelni?- Mindent. Addig maradunk meg a világban, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. A magyar a földkerekség legrégibb és legtitkosabb nyelve. Ebben egészen biztos vagyok, és ennek a kultúrának a részeként ahol lehet, ezt igyekszem mindenütt a magyar lelkekben tudatosítani. A magyar nyelv az egyedüli a világon, amitől félnek, mert a magyar nyelvnek képessége van, képekben beszélünk. Csak néhány példa: egyéniség, azaz egy én is ég. Nem hiszem, hogy magyarázni kellene, de nézzünk más példát: Kicsoda vagy te? Azaz annyira tiszteljük embertársunkat, hogy csodának tartjuk, és nincs még egy nyelv a Földön, ami csodának tartja a másik embert, ha meg akarja ismerni.- Mit üzen a dalaival a kö- vetkező nemzedékeknek? — Semmi mást, csak harmóniát, én ebben hiszek, és a család mindenható erejében. Nekünk is volt részünk benne, de az utánunk következő generációknak még több csapda van az úton elrejtve, száz meg száz kihívással és megtévesztéssel. A megtévesztő - vagy inkább sátáni figura -, sokféle arcával hívogatja a fiatalokat, de vigyázat: ebbe bele lehet halni. A vasfüggöny eltűnése után olyan mértékű szemét ömlött be az országba, amiben fuldoklik a magyar lélek. A magyar lélek érzékeny, rögtön tudja, hogy baj van, de nem tudja az ellenszerét. Ezért én hiszek az élő zene gyógyító erejében, mert a zene - ha jó, és igazi -, akkor gyógyít. Teljesen mindegy, hogy nyugatról, vagy keletről jön, vagy itt született, lényeg a tisztességes szándék, a szolgálat, és nem a rombolás. Azt tanácsolnám mindenkinek, ne engedjék, hogy belepjen minket a szürkeség, mert mi fényes nép vagyunk. Tüzesek a boraink, és a leányaink, mert háztűznézőbe megyünk, és bennünk él valami olyan szikra, ami sosem fog kialudni. Az élet szent okokból élni akar, csak akarni kell, és a fiataloknak minden titkot elmondani. Kili Tamás jgZ 18 HÍRHOZÓ
