Hírhozó, 2013 (23. évfolyam, 1-16. szám)
2013-01-30 / 1. szám
KULTÚRA „A zene és az élet sosem szakadhat el egymástól” Interjú Hegedűs Endre zongoraművésszel Kerületünkbe évről-évre ellátogat Hegedűs Endre, a nemzetközi és a hazai hangversenyélet ismert szólistája. Zongoraművész és tanári diplomáit 1980-ban szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneakadémián, tanárai Antal István, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc, Schiff András és Hajdú Anna voltak. A virtuóz művész tíz nemzetközi zongoraverseny díjazottja. Szólistaként és kamaraművészként rendszeresen hangversenyezik itthon és külföldön; eddigi fellépéseinek száma meghaladja a 2600-at. Új évi koncertjén Schumann Karneválját (opus 9.) adta elő a Gázon Színházban. Miért erre esett a választása?- A téma kézenfekvő volt, hiszen vízkereszt után az emberek vigaszságra vágytak, hogy elűzzék a tél ridegségét, szomorúságát. Ez az egészséges válasza az embernek a külvilág mostoha természetére. Ennek a hangulatnak az egyik legzseniálisabb megfogalmazója pedig Schumann, aki fiatalkori szerelméhez írta ezt a művet húsz kisebb tételben.- A koncertjein szinte mim dig kotta nélkül játszik. Menynyi időt vesz igénybe megtanulni ekkora zeneműveket?- Ha az ember mindennap szenvedélyes szeretettel és valamennyi tehetséggel foglalkozik a hivatásával, akkor képes benne fejlődni. Ha érzékenyek vagyunk a dallamokra, a harmóniákra és a ritmusokra, jóval könnyebb a hangokat megjegyeznünk. A Karnevált nagyon régóta játszom, iszonyatos munkát fektettem bele, több ezer órát. Ez a darab egy kincs, amelyet oda kell adnom az embereknek, nem tarthatom meg magamnak.- Milyennek látja a klasszikus zenei életet manapság?- A felszín itt is szebb, mint amit belülről megtapasztal az ember. Nagyon sok ezen a pályán is az akadályoztatás. Minden zenész úgy hiszi, hogy sokkal több koncert jár neki, mint amennyi jut. Ilyenkor tenni kell azért, hogy több legyen a fellépés. Ez sokszor anyagi kockáztatással jár. Feleségemmel mi is kibéreljük a MUPA koncerttermét a konyhapénzből, ezzel a „kulturális raftinggal” emeljük adrenalinszintünket.- Ön egy hitvalló keresztény ember egy olyan korban, amely nagyon sötétnek tűnik.- Amikor reggel kinyitom a szemem, az első gondolatom, hogy mekkora ajándék az élet, és köszönettel tartozom Istennek azért, hogy részese lehetek mindennek. Négy olyan közúti balesetem is volt, amelynél esélyem sem volt a túlélésre, mégis itt vagyok. Volt, hogy elaludtam a volánnál, de a Jóisten átrendezte a terepet, mint a Mátrix című filmben, és a hajam szála sem görbült. Úgy gondolom, azért mert van még feladatom, elsősorban az, hogy szeretetet adjak. Kincseimet meg kell osztanom, ez vezet el engem a hithez.- Az ateizmus pusztító hatása a kommunista éra megszűntével sem csökkent.- Vajon Jézus idejében jól mentek a dolgok? A világ változik és sokszor nem jó irányban, de a történelemnek van egy titkos vonala, amely arra a reményre bíztat, hogy igenis vigyáznak ránk. E nélkül már régen kipusztította volna magát az emberiség.- Mivel szokott feltöltődni szabadidejében?- Az én szenvedélyem a családom, a családi élet. A nagyobb fiam szerzetes, a kisebbik pedig egyházi önkéntes munkát végez Chicagóban. Szeretném, ha mindhármuknak tartalmas és gazdag lenne az élete. Régebben a nyelvtanulás volt a hobbim, ami összefüggött a karrieremmel is, hiszen egy zongoraművésznek sok nyelven kell tudnia. Társalgási és levelezési szinten megtanultam angolul, németül, olaszul, franciául és kicsit oroszul is, hiszen háromszor is jártam a nagy Szovjetunióban. 1989 és 1992 között pedig Szapporóban tanítottam zongorát az ottani főiskolán, itt japánul is meg akartam tanulni, de ez nem sikerült teljesen.- Ön kit tart a zenetörténetem legnagyobbjának?- Beethoven megmondta, hogy Bach neve hibás, hiszen az csak patakot jelent németül. Öt azonban óceánnak lenne illő nevezni, mint a legnagyobb zeneszerzőt. Számomra Liszt Ferenc az etalon, aki nélkül elképzelhetetlen a romantika, és aki minden zongorista példaképe. Az ő zenéje mindig az ég felé viszi az embert, ezt igyekszem én is megvalósíta- - ni a koncertjeimen.- Hogy áll Bartókkal?- A Kodály-módszeren nevelkedtem, így Bartók muzsikáját gyerekkoromtól játszottam, anyanyelvi szinten beszélem a zenéjét. Bartók valóban zseni volt, népdalfeldolgozásai dallamosak, és ő is romantikusként kezdte. 1926-os szonátáját is sokat játszottam. Szent Ágoston mondta, hogy az embernek azért adta Isten a zenét, hogy emlékeztesse őt szellemi hazájára. A muzsika és az élet sosem szakadhat el egymástól, ezért a modem irányzatok kompozícióit is csak ennek fényében tudom megérteni és interpretálni. Horváth Tibor 16 HÍRHOZÓ
