Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-03-09 / 4. szám
INTERJÚ éZ% RÁKOSMENTE „Tízmillió függő országa vagyunk” Interjú dr. Zacher Gábor toxikológussal Zacher Gábor a Péterfy Sándor utcai Kórház toxikológiai osztályának főorvosa, munkája elismeréseként 2010-ben megkapta a Magyar Mentésügyért Emlékérmet. Teljesen kizárt olyan kígyó- és bogármará- sos, kábítószeres eset és hír, hogy szakmai véleményéért különböző tévés stábok ne kopogtassanak az ajtaján. Az ismert médiaszemélyiséggel ezúttal kivételesen nem a drogokról, inkább mindennapi függőségeinkről, az alkohol- és gyógyszerfogyasztásról, dohányzásról beszélgetünk.- Sokak szerint szenvedélyek nélkül lehet élni, csak nem érdemes, és bizonyára ez inspirálta önt is egy interjú során a címben szereplő megállapításra. Valóban ennyire rosszul állunk?- Bár igaz az állítás, azért fogalmaz- zunk árnyaltabban. Kétségtelen, hogy a függőség önmagában is egy pszichopatológiai kórkép, és egyes területeken kimondottan rossz a statisztikánk, ennyire azért nem rossz a helyzet. Függőségnek számít például a családfüggőség, ami azért mégsem annyira káros, mint tegyük fel a drogfüggőség. Ilyen tekintetben én is függő vagyok, de pozitív értelemben. Akadnak azonban olyan élethelyzetek is, amikor egy férfi állandóan veri a feleségét, aki ennek ellenére nem hagyja el, mert szintén családfüggő. Ugyanakkor vannak olyan függőségek, amelyek bizonyos határig akár hasznosak is lehetnek, gondoljunk csak a munka- vagy edzésfüggőkre. Ilyen értelemben utaltam a tízmillió függőre, hiszen valamilyen szinten jó dolog, ha az embernek vannak függőségei, azok jelentik az élet sava-borsát.- Az alkoholfogyasztás területén nem sok dicsekednivalónk van, sőt, a szakemberek szerint egyenesen népbetegségről beszélhetünk.- Magyarországon körülbelül 800 ezer regisztrált alkoholbeteg él, ami azért rémisztő, mert szinte majd minden családra jut egy „fekete bárány”. Az alkoholisták 60 százaléka férfi, 40 százaléka nő, mégis az a csalóka érzésünk, hogy ennél jóval több a férfi alkoholbeteg. Bár az élettani hatás szempontjából nincs jelentősége, a válasz a szokásrendben keresendő. A férfiak alkoholbetegsége többnyire a nyilvánosság előtt — kocsmákban — zajlik, míg a női alkoholisták jellemzően inkább zugivók, otthon, a spájzban kortyolgatnak. Európai viszonylatban az egy főre eső alkohol- fogyasztást tekintve az első nyolcban vagyunk, de ha a mennyiségen túl az elfogyasztott italok minőségét is vizsgálnánk, akkor ennél sokkal rosszabb lenne a helyzet.- Mi lehet az oka annak, hogy hazánkban oly keveset hallani a gyógyszerfüggőségről, sőt, ha minden igaz, ilyen jellegű elvonókúra nem is létezik:1- Miután sem a szakma, sem a politika nem beszél róla, a probléma nem létezik — a valóságban azonban legalább 50 ezer altató- és nyugtatófüggő él Magyarországon. Szerintem a gyógyszerfüggőség alapjait az egyébként jól működő alapellátási rendszer teremti meg azzal, hogy szinte csak percekre csökkent az orvos-beteg találkozók időtartama. Marad a félmegoldás, a fájdalomcsillapító, altató felírása, amelyek persze hatnak, és az illető máris függővé válik. A valós gondokat megkerülő csapda azonban más veszélyeket is tartogat. A gyerek azt a mintát látja, hogy ha a szülőnek valami baja van, akkor gyorsan bekap valamilyen gyógyszert, így aztán később ez lesz majd az ő konfliktuskezelő módszere is.- Végezetül essék szó a dohányzásról, annál is inkább mivel ön is pipázik, tehát függő. Mint érintett, hogyan fogadta azt a rendelkezést, amely a börtönök és a pszichiátriai intézmények kivételével lényegében minden zárt helyen megtiltja a dohányzást?- Úgy gondolom, hogy a tiltás önmagában nem elegendő visszatartó erő, de azt sem állíthatom, hogy nem értek vele egyet, viszont komoly aggályaim is vannak. Az új rendelkezés szerint nem csak a kórház épületeiben, az udvaron is tilos a dohányzás. Mit mondhatok annak a betegnek, aki napi három csomaggal is elfüstöl egy nap, kicsit be is van állva, hol gyújthat rá? Számomra az is furcsa, hogy a börtönökben, ahol jószerével életerős fiatalok töltik a büntetésüket, és van reményük a szabadulásra, engedélyezett a dohányzás, az utógondozókban viszont nem. Morbid ötletnek tartom, hogy 70-80 éves, jószerével gyógyíthatatlan betegek, akiknek csak heteik, hónapjaik vannak hátra, nem gyújthatnak rá, és a halál küszöbén kell rátalálniuk az egészséges életmódra. Kili Tamás JiS 2012. március 9.
