Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-11-23 / 14. szám
KULTÚRA Búcsú Szinte Gábortól ♦♦♦♦♦♦♦♦♦ 1. oldalról Riz Levente polgármester köszöntötte a jelenlévő családtagokat, barátokat, volt tanítványokat. - 2008-ban engem ért az a megtiszteltetés, hogy átadjam Szinte Gábornak Rákosmente díszpolgára címet - emlékezett a polgármester. - A díj átvétele után, a művész a színpadon elmondta, készített pár évvel ezelőtt ennek a művelődési háznak egyik termébe egy angyalt ábrázoló fa- intarziát, Kölcsey Ferenc 1814-ben íródott Oda Rákos nimfájához című verse nyomán. Itt Kölcsey arra kéri a nimfát, aki valahol itt lakozik a Rákos-patak mentén, hogy jöjjön végre el, hozzon ide boldogságot, tavaszt, jólétet és kultúrát. Én úgy gondolom, hogy az nimfa most itt van köztünk, mint ahogy Szinte Gábor is, és reményeink szerint ez a jövőben is így lesz. Kerületünk mindent meg fog tenni, hogy ápolja és óvja Szinte Gábor hagyatékát, ennek nyomán jövő év elején kiállítást tervezünk a műveiből - ígérte Riz Levente polgármester. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott olyan álló csillagnak nevezte az elhunyt festőt, aki nem csak zseniálisan festett, de művészi szintre emelte színpadi terveit, kiválóan írt, tanított, és történészként, elméletalkotóként is remek volt. A Magyar Művészeti Akadémia nevében Zelnik József alelnök levélben búcsúzott, Szinte Gábort igazi reneszánsz embernek tartva, aki nem csak festőművész, de kiváló díszlettervező, grafikus, üveg-, faintarzia-művész, egyetemi tanár, művészettörténész és mindenek fölött hívő ember volt. Szinte Gábort külföldön is nagyra becsülték. Franciaországban felkérték a Saint-Simon-i templom 130 négyzetméteres falképeinek a megfestésére. Mezei Gábor olvasta fel a St. Simon-i önkormányzat levelét, amelyben megköszönik II. Szilveszter pápa életét ábrázoló falfestményeket, amely örökké emlékezetes marad az egész település számára. A St. Simon-i templom baráti körének elnöke, Janine Feuillade, így búcsúzott: „...hite, nagylelkűsége és tehetsége lenyűgözött. Elképesztő munkabírása és a vállalt feladat iránti elkötelezettsége meglepő volt. Neki köszönhetjük, hogy szép fekvésű falunk ma már célpontja a kulturális turizmusnak, a világ minden tájáról érkezők nem fogynak ki a templomot betöltő műalkotás dicséretéből. Neki köszönhetjük, hogy gyerekeink, akik látták őt dolgozni, soha nem felejtik el, és büszkék lesznek falujukra. Megőrizzük kedves festőnk, Szinte Gábor emlékét, aki szinte honfitársunkká és barátunkká vált.” Prokopp Mária művészettörténész diavetítéssel mutatta be Szinte Gábor munkásságát. Dávid Zsuzsa színház- rendező, a művész özvegye Reményik Sándor: Mi marad meg című versével emlékezett. Befejezésül a jelenlévők - Horesnyi Balázs díszlettervező, egykori tanítvány; Tény István filmrendező, portréfilmet forgatott Szinte Gáborról; Dénes János, a gyerekkori barát, Szigyártó László, aki megtanította az idős mestert a számítógép kezelésére - osztották meg emlékeiket. Szakács Zsuzsa J&5Í lm memóriám... Szinte Gábor 1928. augusztus 28-án született Budapesten. Édesanyja Csíkménaságból, édesapja Sepsikőröspatakról származott. Rákoshegyre 1931-ben költözött a-család. Elemi iskolába is itt járt, majd a Szent László Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Jeles tanulóként Klebesberg- ösztöndíjat kapott. A Képzóművészeti Főiskolára 1946- ban vették fel, ahol Bemáth Aurél tanítványa volt. Itt ismerkedett meg első feleségével, Mihalkovszky Erzsébettel. Először a Nemzeti Színház, majd a Madách Színház jelmeztervezője lett. János fiúkl955-ben született. 1956 decemberében Ausztrián át Olaszországba ment, ahol Firenzében az Accademia déllé Belle Arti freskóosztályában folytatta tanulmányait. Első kiállítása a Pál. Stozziban volt, amit az olasz köztársasági elnök nyitott meg. A nyugati művészkarrier helyett 1959-ben a hazatérést választotta. Itthon nem kapott megbízást. Ekkor kezdődött díszlet- tervezői munkássága. Júlia lánya 1961-ben született. Ebben az évben áttörő sikert aratott a Madách Színházban a Kaukázusi krétakör díszlettervezőjeként. Ezt követte egészen 2000-ig 115 színmű díszlete. A Színház és Filmművészeti Főiskolán „Stílus és szcenika” tárgyat tanított. 1978-ban újjászervezte a díszlet- ős jelmeztervező képzést a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 13 éven át volt tanszékvezető. Második feleségével, Méhes Emőkével 1972-ben kötöttek házasságot. Az együtt töltött közel harminc év alatt 35 közös útjuk volt. Az olaszországi utazásokról írott könyvei apró részletességgel kalauzolja el az olvasót szeretett városaiban. Nem sokkal felesége halála után kap felkérést legnagyobb munkájára 2003-ban. Franciaországban Saint-Simon mellett Aurillachban született a későbbi II. Szilveszter pápa, aki a koronát adta Szent István királyunknak. Az ő életútját festette meg közel 130 négyzetméteres faliképen, amely a legjelentősebb magyar vonatkozású zarándokhellyé vált 2006-os felszentelése óta. Több mint hetven egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Munkái megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galéria, múzeumok, magánszemélyek birtokában. Üvegképei, üvegablakai, faintarzia alkotásai számos középület díszei az országban. Váratlanul hunyt el szeptember 30-án. Elment, de keze nyoma, mit itt hagyott, az mindig emlékeztet majd az örökhagyóra. Köszönjük. 20 HIRHOZO
