Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-08-24 / 10. szám
jgjf HITÉLET Soli Deo Gloria Interjú Szombathy Gyula református lelkésszel A 80. születésnapját ünneplő Szombathy Gyula nyugalmazott református lelkész a felvidéki Nagyráskán gyerekeskedett, ahol édesapja tanítóként kereste az öttagú család kenyerét. Középiskola után, 1951-ben Miskolcon kezdte meg teológiai tanulmányait, amelyet 1956-ban végzett el, majd a városban maradt két éven át, mint kántor és segédlelkész. Püspöki meghívásra a debreceni nagytemplomban folytatta pályáját, majd Budapesten: Budafokon, a Szabadság és a Kálvin féri református templomban szolgálta az Urat. 1975-ben került a ma már 100 éves múlttal büszkélkedő rákosligeti református gyülekezethez. Abban az időben bizony akadt bőven tennivaló a gyülekezetnél, mégis hálaadással sok örömet könyvelhetek el. Felépítettük a gyülekezeti termünket és a lelkészlakást, mert az sem volt, bevezettük a villanyt, gázt, vizet, rendbe tettük a kertet, új kerítést készítettünk, majd kívül-belül tataroztuk az épületegyüttest. Úgyhogy nem csak prédikáltam a ligeti templomban, és látogattam rendszeresen a gyülekezeti tagokat, hanem rengeteg fizikai munkát is végeztem a feleségemmel együtt, aki mindig mellettem állt. — Milyen benyomások terelték Isten szolgálatába1 — Kicsi koromban apámék állatokat is tartottak, köztük két tehenet, s mivel én vigyáztam rájuk, minden vágyam az volt, hogy tehénpásztor legyek, aztán egy jókora kerülővel végül lelkipásztor lettem. Komolyra fordítva a szót, egyenes volt az út, mert számomra megszólalt a Biblia, és valami megérintett az élő Krisztus erejéből. Örökségként kaptam, hogy a mi családunkban nagyon sokan választottak papi és tanítói hivatást. Református gimnáziumba jártam Sárospatakon, bár érdekes módon talán ez befolyásolt a legkevésbé. Sok, ma már jelentéktelennek tűnő momentum segítette az utamat, például az is, hogy a nagyráskai lelkész nagyon ügyesen vezetett be gyerekként a gyülekezet életébe. Az sem mellékes, hogy nekem mindig volt mondanivalóm, ami azért fontos, mert az egyháznak is akkor lesz igazán jövője, ha lesz mondanivalója, lesz olyan üzenete, és olyan élete, ami példaértékű ebben a példa nélküli világban. Az embert sok külső hatás éri, az élet pedig folyton igazolta, hogy mindig is ott a helyem, ahová szegődtem. — Templomépítőként is emlékezhet majd önre az utókor, hiszen a Rákoske- resztúri Református templom felépítésé- ben elvitathatatlan érdemeket szerzett. év elteltével, 2000-ben Tóth Sándor püspökhelyettes felszentelhette a református templomot Keresztúron. Az ünnepi eseményre népes amerikai és svájci vendégsereg is érkezett, és itt volt a svájci nagykövet is. Szóval hatalmas munka volt, de a templom falára emelt márványtáblára mégis azt a szöveget vésettük, hogy Soli Deo Gloria, vagyis egyedül az Istené a dicsőség.- Hogyan telnek a nyugdíjas évek?- Miután 2003-ban nyugdíjba vonultam, egy kicsivel több időm maradt olyan dolgokra, amelyek aktív időszakomban már nem fértek bele a napjaimba. Feleségemmel minden délelőtt — Nincs kétségem afelől, hogy 1995- ben óriási fába vágtuk a fejszénket. Bár nem pénz nélkül kezdtünk bele a munkába, hamar kiderült, hogy segítségre lesz szükségünk, ami Isten akaratából meg is érkezett Amerikából, majd később Svájcból. Egy New York-i református gyülekezet hírét vette, hogy nagy bajban vagyunk, és adományokat gyűjtöttek a közösségünk számára. 105 ezer dollárt kaptunk tőlük, de sajnos még ez is kevésnek bizonyult. Szerencsére a svájci hittársaink végül kisegítettek bennünket olyannyira, hogy öt szívesen kapálgatunk a kertben, délután pedig gyakran tollat ragadok. Saját kiadásban három könyvem jelent meg az utóbbi években, az Igehirdetések, a Beszélgetések és utazások, utoljára pedig az Életutak - mártírsorsok - a XX. századból. Hamarosan elkészül a következő kötet is, amely Élő kövek címmel kerül majd a könyvespolcokra. Persze nem szakadtam el véglegesen a rákosligeti gyülekezettől sem, és amíg tehetem, mindenhová elmegyek, ha hívnak. Kili Tamás JSS HIRHOZO 8
