Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)
2012-05-25 / 7. szám
„A lényeg mindig a zene” Interjú Vukán György zeneszerzővel Megnyilvánulni műfaji korlátok nélkül, feloldódni a zenében. Ez belső szabadságunkhoz, önmagunkhoz, és ezáltal Istenhez vezet - vallja Vukán György, a sokat megélt, sok műfajú zeneszerző, aki élete során már írt operát, film- és balettzenét, jazz- és komolyzenei zongoraművészként a hazai és a világ számos koncerttermében ismerik és elismerik, évtizedekig dolgozott fogorvosként, tavasszal Kossuth-díjjal tüntették ki. Május 3-án, Mecseki Hargita szobrászművész meghívására a rákoshegyi Erdős Renée Házban a Nyolcszemközt című kiállításon óriási sikert aratott zenés tárlatvezetésével rajongói körében, akikből ezúttal sem volt hiány. a KULTÚRA Vukán Györggyel közvetlenül a nagy sikert aratott koncert után, már a kiállítóteremben elkezdtünk beszélgetni a reproduktív és a rögtönzött zene közti különbségről, hisz soha nem rejtette véka alá, életében igen fontosnak tartja az improvizatív művészet elismertetését, ezért tavaly, hetvenedik születésnapján megalapította és a Régi Akadémián Szakcsi Lakatos Bélával és Binder Károllyal átadták az első Creative Art díjat. — A zeneművészetnek kétféle aspektusa van, a reproduktív, amikor a zenészek kifogástalanul megtanulják Beethovent, vagy Bachot, nincs nagy rizikó az előadásukban, mindenki meg van elégedve, még akkor is, ha nem történik meg a katarzis. Pedig a művészetnek az lenne a lényege. Ha a színpadon nincs katarzis, semmi sincs. Elmarad a csoda. A rögtönzött zenének viszont pont ez a lényege, hogy olyan intenzitással tud előtörni, aminek nincs párja, vagyis létrejön a katarzis. Ha egy rögtönzés jól sikerül, annak sokkal nagyobb hatalma van, mintha fegyelmezetten, pontosan lejátszanám a legnagyobb zeneszerzők darabjait. Persze, szerintem akkor sem történik szentségtörés, ha Bac- hot úgy zongorázom, hogy hozzáteszek valamit, és úgy játszom, mintha én találtam volna ki. Ez a legnehezebb.- Ön mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg a jazz muzsikával? — Az ötvenes években egy Music USA nevű rádió adón hallgattam éjszakánként, hogy a zenészek mit és hogyan zongoráznak. Már akkor éreztem, hogy a jazz maga a szabadság. A Zene- akadémián akkoriban persze küzdöttek ellene, de aztán eljött az idő, amikor én is tanítottam, méghozzá diploma nélkül 1965-től 1980-ig jazz-éneket, hangszerelést és zeneszerzést. Végül azért hagytam abba, mert meguntam, hogy az órák csak reprodukálásról szóltak, és beláttam, a művészetet nem lehet tanítani. Nálunk rengeteg gyakorló zongorista, hegedűművész van, ami tulajdonképpen egy üzletág, hisz van, aki tanítja, és van, aki előadja, ezért indulhatnak minden évben különböző tanszakok a Zeneakadémián. Nekem az a véleményem, ne a papíron legyen a hangsúly, hisz legjobb színészeink sem jártak főiskolára, de maga Chopin sem tanult zongorázni.- Százharminc filmzenét írt.- A tanúval kezdődött, még a hatvanas évek végén. Fábri Zoltánnal nagyon szerettem dolgozni, előre felzongoráztam a zenés részeket, és ő arra forgatott. Ma már a legtöbb film olyan, mint egy videoklip. Én soha nem kérdeztem, mennyit fizetnek, hisz akkor sem tudtam volna jobbat írni, ha a dupláját kapom. Szerintem Mozartnak sem lehetett valami jó szerződése, amikor megírta a Requiemet, vagy Van Goghnak, mikor a Napraforgókat festette.- Tavasszal Kossuth díjjal tüntették ki.- Tudom, hogy már többször felterjesztettek, de eddig mindig volt, aki megakadályozta, hogy meg is kapjam. Természetesen nagyon örültem az elismerésnek, de nem hiszem, hogy ezáltal bármi is változott volna az életemben. Ha tehetem, most is azt csinálom, amit eddig, zenét hallgatok, írok és játszom.- A Budapesti Vonósok áprilisi hangversenyén, Szabadi Vilmos hegedűművész előadásában hallhatta először a közönség a Művészetek Palotájában legújabb kompozícióját, az öttételes Hegedű- versenyt.- Tavaly egy koncerten találkoztam Szabadi Vilmossal, arra kért, írjak neki egy új művet, és mivel már nem dolgozom fogorvosként rengeteg az időm, így alig négy nap alatt elkészültem vele. Tudja, az ember hallgatja a csöndet, és közben meghallja benne a hangokat, így született meg az öttételes hegedűverseny, amely így nem a szabályos versenymű formát követi, de hát ennyiféle zenei karakter kívánkozott ki belőlem.- Hogyan tud újra és újra megújulni, ilyen fiatal maradni?- Ez a Jóisten ajándéka, megadja nekem a lehetőséget, hogy művészként éljek, én meg élek vele. Játszom kocsmában, koncertteremben, írok szimfonikus versenyműveket, jazz kamaradarabokat, operát, átiratokat, vagyis a lényeg mindig a zene. Szakács Zsuzsa £$ 22 HÍRHOZÓ
