Hírhozó, 2012 (22. évfolyam, 1-16. szám)

2012-03-30 / 5. szám

INTERJÚ „Nemzeti identitásunkat minden nap meg kéne élnünk” Interjú Jankovics Marcekei Jankovics Marcell volt kerületünk díszvendége a március 15-i ünnep­ségen. A hetvenéves Kossuth- és Prima Primissima-díjas grafikus, rajz- f i I m rendező, művelődéstörténész, író lapunknak exkluzív interjút adott.-Legutóbb a Civil Kaszinóban arról be­szélt, hogy a magyar nem rebellis nép. Legnagyobb történelmi alakjainkat viszont a forradalmi hevület vitte előre. Nincs eb­ben ellentmondás?- Nincsen. Ez a paraszti gondolko­dásból fakad, amely egy sokat tűrő em­berfajta. Csak úgy lehet küzdelembe vinni, ha nagyon erősen provokálják. 1848-ban sem volt ez másképp. Az a vád, amelyet ma is megkapunk, hogy nem férünk a bőrünkbe, inkább a vá­rosi réteget jellemzi. A szabadságharc viszont alapvetően népi megmozdulás volt, amelyet a Pest-Budai fiatalság is erősített.- Nemzeti önérzetünk az Aczél-érától kezdődően erősen sérült, sokan kocsi mo­sással és wellnesszel „ünneplik" március 15-ét. Hogyan tehetnénk élőbbé ezt az ünnepünket?- Élővé nem tudjuk tenni ezeket a nagy napokat, ha nem kötjük a má­hoz. Nem elég, ha csak az ünnepekre szorítkozunk, nemzeti identitásunkat minden nap meg kéne élnünk. Az Egyesült Államokban például min­den létező helyen ott lobog az ameri­kai zászló. Én a karácsonyra is nemzeti ünnepként tekintek, hiszen az európai magyar keresztény királyság az 1000. év karácsonyán született meg István meg­koronázásával, ez a nap akkor egyúttal a rákövetkező év első napja volt. Több fórumon is forszíroztam már, hogy le­gyen ez a negyedik nagy ünnepünk. Sajnos suta még a konzervatív, polgári oldal is ezen a területen.- Három évtizedes gyiirkőzést követően tavaly végre elkészült Az ember tragédiája rajzfilmjével.- 1982-ben kezdtem vele foglalkoz­ni. A londoni színnél vittem bele a 12 XX. századi történelmünket: az ’56-os lobogónál hol Rákosi, hol Kádár feje látszik át a lyukon. A 2006-os tünte­tés is benne van, amikor a rendőrök sorfalával áll szemben egy nemzeti tri­kolort tartó férfi. Ez az élmény teljesen megrázott, mert Zrínyi Miklós Tábori kis tracta című művére asszociáltam, amelyben a zászlótartó kötelességéről írt. Itt azt írja, ha megsebesül a tartó kezed vedd át a másikba. Ha az is meg­sebesül, vedd a fogaid közé. Ha halálos sebet kapsz, abba burkold magad, úgy halj meg.- Az ön filmje is kísérlet arra, hogy a történelmet és az Istentől való teremtettsé- get próbálja beemelni a mai deszakralízált, célt tévesztett világunkba. — Én ennek a képviselője vagyok, ezért is igyekszem minden percemet tu­datosan élni még olyan pillanatokban is, amikor például eszem. Ezzel lehet igazából életmintát adni. — A nők szerepének fontosságát számta­lanszor hangsúlyozta. — Ok az anyáink. A legnagyobb vesz­teség édesanyám halála volt az életem­ben. Házasságomat követően pedig a feleségem kormányozza az életem. Ar­ról se feledkezzünk meg, hogy a nevelés a legfontosabb életkorban az anyákon keresztül történik, sőt már az anyaméh­ben megkezdődik ez a folyamat. Az unisex nevelés hátulütőit ott is tapasz­talom, hogy a nők manapság sokkal ag­resszívebben vezetnek autót. A nőkre a család szempontjából egy életen át szükség van. — Hogyan látja hazánkat ma? — Pesszimista vagyok az országra nehezedő hihetetlen nyomás miatt, amely sok magyart is elbizonytalanít. Annak idején a szabadságharc is más­ként alakult volna talán, ha a lakosság­nak nem csak egy jelentéktelen hánya­da vesz abban részt. 16 milliós ország volt akkoriban, amely belső, nemzeti­ségi háborúktól volt terhelt. Most is ezt érzékelem.- Ez egy örök átok?- Nem. Ez az elmúlt 60 év következ­ménye, de ezt a folyamatot meg kell tömi. Külföldön is egyre több helyen adnak nekünk igazat, persze nem a balliberális orgánumokban. Nagy baj, hogy sokan még mindig a II. világhá­ború veszteseként tekintenek ránk. Rá­adásul csupa „győztes” ország vesz min­ket körül, de ez a lobbi is ki fog fulladni remélhetőleg,- On egy köztudottan munkamániás ember.- Ameddig élek, addig strapálom magam. Széchenyivel együtt vallom, a depressziónak a mánia az egyetlen ellenszere, s akkor már legyen jó ez a mánia. így van értelme az életemnek. Pannonhalmán ezt nevelték belém, és látom is az eredményét. Horváth Tibor HÍRHOZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents