Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-12-21 / 16. szám
HITÉLET „Az igaz barát” „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Biblia, Ószövetség, Példabeszédek könyve 17,17 Általában is igaz, de karácsonyra készülve talán még fokozottabban érezzük azt, hogy mindnyájan vágyunk arra, legyen valakink, legyen egy barát, akivel a meghitt kapcsolatunk arra tesz szabaddá, hogy önmagunk lehessünk. Olyan beszélgetésekre vágyakozunk, ahol nincs szükség mentegetőzésre, gondos fogalmazásra, helyesbítésre - amelyben meghallgatnak bennünket elvárások, ítélkezés, gúny nélkül. Ugyanakkor arra is vágyunk mélyen, hogy ez a barát hűséges legyen, s ha lehet, kísérjen végig minket egy életen át, legyen mellettünk a legnehezebb időszakokban. Olyan beszélgetésekre vágyunk, ahol nem kell mindent kimondanunk, anélkül is értenek bennünket, szavak nélkül is; amelyben nincs szükség mindent elölről elmondani, mert beszélgető- társunk velünk élt át mindent, egybe látja életünket. Azaz olyan igaz barátságra vágyunk, amelynek kiterjedése van: mélysége és hossza... Megértésre, befogadásra, támogatásra van szükségünk - arra, hogy minden pillanatban, minden időszakunkban a szeretet és az elfogadás biztonságában vagyunk. A legfontosabb kapcsolatainkban ezt keressük (szüléinkkel, házastársunkkal, barátainkkal). Sokszor meg is kapjuk... Azonban olyan mértékben, olyan intenzitással, mint a szívünk vágyik rá, csak nagy ritkán. Isten áldja ezeket a barátokat, kapcsolódásainkat ebben az életben! Ugyanakkor ki kell mondanunk: ezek ezer meg ezer veszélynek vannak kitéve, törékenyek s tökéletlenek - sok sebet és csalódást hordozunk szüléinktől, házastársunktól, barátainktól... A Szentírásban sok rész úgy beszél Istenről, mint aki, formáltatásunkat is ismeri - tökéletesen ismer. Teremtőnk ért is bennünket, egészen, szavak előtt, szavak nélkül is. Jézus Krisztusban pedig mindez egészen konkrétan megtapasztalható valóság a tanítványok és minden vele szív szerint találkozó számára! Az értünk született Jézus barátainak nevezi az őt követeiket. Olyan barát Jézus, akinek benne vagyunk, maradunk mindig, minden időben a szeretettség biztonságában. Igaz barátságát, szeretetének komolyságát pedig kereszthalálával mutatja meg! Az utolsó földi életében ránk hagyott ígérete sem véletlenül ez: „Veletek vagyok a világ végezetéig...” Ezt ígéri a keresztségben. Mert Isten egyedül olyan barát egészen, aki előtt önmagunk lehetünk, aki előtt nincs szükség mentegetőzésre, gondos fogalmazásra, helyesbítésre; aki meghallgat bennünket elvárások, ítélkezés, gúny nélkül; aki hűséges, és végigkísér minket egy életen át; aki mellettünk van a legnehezebb időszakokban; akinek nem kell mindent kimondanunk, hiszen szavak nélkül is ért; aki előtt nincs szükség mindent elölről elmondani, mert velünk élt át mindent, egybe látja életünket. Az a Jézus, aki ott Betlehemben megszületett, később felnőve ilyen barátként mutatkozik be, akik megismerik, általa ilyennek tapasztalják Istent, így élik meg a szere te tét! Azonban a nyomorúság idején, a mélységben Isten egészen közel jön. Ilyenkor porba hullik sok fal... Ugyanis Isten közelségét azért nem érezzük, mert mi magunk építünk falakat gőgből, bűnből, dacból, butaságból, hitetlenségből, okoskodásból. Magam is úgy tapasztaltam, hogy a mélységben az Istennel való kapcsolatunk más minőségű lesz, testvérré lesz!. Maga Jézus is a mennyei magasságból jött le karácsony este a föld szegénységébe, megvetettségbe, szenvedésbe, hogy mellénk álljon, mint Aki ért, ismeri a mélységeinket, mint Aki velünk érez... Így akar barátként „mellénk szegődni”! Erre hív bennünket idei karácsonyi ünneplésünk is: meglátni Jézusban azt, akire igazán szüksége van a Szívünknek, családunknak... Sóskúti Zoltán rákoskeresztúri református lelkipásztor 2011. december 21. 17
