Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-11-10 / 14. szám
Deutsch-Kreßtur (Német>Keresztúr) Az eltűnt falu fővárosunkban A XX. század elejére a kreßturi németek már elég nagy vagyonnal rendelkeztek, és a 20-as években elkezdték építeni szép új, fakapus házaikat („száraz kapuk”), amelyek védték a házba érkezőket az eső ellen, és legtöbbjük olyan széles volt, hogy szekér is behajthatott alatta. Az épületek olyan szorosan sorakoztak egymás mellett, mint a kisvárosokban. Bennük egy vagy két generáció élt békésen együtt. Házaikat, (amelyeknek többségét fokozatosan komfortossá tették) udvaraikat nagy gonddal tartották rendben. Szombatonként az utcákat és a járdákat felsöpörték, majd vízzel meglocsolták. A 20-as és a 30-as években a kreßturi németek már élénk kulturális életet folytattak. Nemcsak tánccsoportjuk és kórusuk, hanem zenés műkedvelő színházuk is volt. A színjátszók vezetője Friedrich Hagemann volt, akinek unokája a közismert kedvelt operett színészünk, Harsányi (Hagemann) Frigyes. A fúvószenekar első emberét Paul Altzieblernek nevezték (ő volt egyben a színház zenei vezetője is). Paul Altziebler unokája a mi nagyszerű, szeretett színművészünk, Bitskey Tibor. Bitskey Tibor már jó néhány éve „tisztelt polgára” a XVII. kerületnek. Gyermekkorát itt töltötte Kreßturon, édesanyja Altziebler-lány volt. A leggyakoribb német családnevek Kreßturon az Altziebler mellett a Burger, Derzbach, Gebele, Mayer, Ruppl és a Schleckmann. A századfordulótól kezdve egyre több német-szlovák vegyes házasságot kötöttek. A „dupla” esküvő (Doppelhochzeit), azaz két testvér egyidejű esküvője igen gyakran előfordult Kreßturon. A krefitúri németeket nem űzték el a II. világháború után, viszont kb. 300 fiatal férfit és nőt hurcoltak el malenkij robotra szovjet lágerekbe. Néhányan még élnek azok közül, akik 16- 18 éves kamaszként kezdtek el dolgozni a Szovjetunióban. Sorsuk a későbbiekben is szomorúan alakult. A 70-es évek közepén elveszítették otthonaikat, műhelyeiket, üzleteiket, állataikat, földjeiket, zöldséges kertjeiket. Házaik helyén ma tíz- és négyemeletes toronyházak és lakótömbök sorakoznak. Ok sajnos nem a lakóházaik és vagyonuk értéke alapján kaptak kárpótlást. A kapott összegből vagy egy kicsiny, csekély értékű, gyakran romos házat tudtak csak vásárolni a kerületben, vagy -amennyiben két generáció lakott egy portán — valahol Budapest területén egy tanácsi lakást utaltak ki számukra, amelyekért természetesen havi lakbért kellett fizetniük! Az új lakásokba kerülés után igen sok idős keresztúri német hirtelen halála igencsak összefüggésbe hozható a falurombolással! N éhány család közülük — egy-két évtizednyi takarékoskodás után - a honvágytól űzve visszatért Keresztárra, és itt vásárolt vagy épített magának egy szerény családi házat. 2011-ben az új rákoskeresztúri főtér avatásán a Rákosmente polgármestere, Riz Levente bocsánatot kért a falurombolásért. Az elhurcolás után a keresztúri németek már nemigen mertek németül megszólalni. „Otthonról hozott” németséggel már szinte senki nem beszél az itt maradottak közül. Identitásuk meggyengüléséhez a főváros közelsége is hozzájárult. A rákoshegyi Erdős Renée Ház muzeális gyűjteményében egy ún. „német szoba”, a kerület iskoláinak régi évkönyveiben és osztálykönyveiben a német családnevek és az — érthető módon — meggyengült identitásuk újra erősödéséért tevékenykedő kisebbségi önkormányzatuk emlékeztet már csak az egykori Deutsch-Kreßturra. Köszönet a segítségért és az archív fotókért Tóth Péter helytörténész úrnak. Györffy Sarolta (dr.Szulyovszky Imréné) NY. MAGYAR-NÉMET SZAKOS KÖZÉPISKOLAI TANÁR Az írás a szerzőnek a Neue Zeitungban (Ungardeutsches Wochenblatt) 2011. szeptember 2-án megjelent cikké- nek fordítása. Kettős" esküvő Kreßtüron (1932) Friedrich Hagemann operett társulata (1938)
