Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-11-10 / 14. szám
a 1956 RÁKOSMEN1 „Az igazságnak van egy jellegzetes szövete, ezt az emberek megérzik” Interjú Bereményi Géza író-rendezővel Október 23-án Bereményi Géza volt kerületünk díszvendége a Kegyeleti Emlékparkban megtartott 1956- os ünnepségnek. Az Eldorádó című filmklasszikus Kos- suth-díjas rendezője ünnepi beszéde előtt lapunknak exkluzív interjút adott.- Ön tízéves gyermekként élte meg a forradalmat. Hogyan hatott ez önre?- Számomra nagyon nagy jelentőségű volt az a tizenkét nap, és mindenki másnak is, aki részt vett benne. Minden órájára emlékszem az időjárással együtt. Az ekkora történelmi események úgy hatnak az emberre, mint a földrengés: mindenki pontosan tudja, hol volt akkor, amikor kezdetét vette.- 1956 kiváltságos pillanatában egyszerre mozdult meg a népiélek.- Ilyen évszázadonként egyszer szokott lenni.- Enélkül az élmény nélkül biztosan nem rendezte volna meg az Eldorádát...- Ez így van. Az a filmem egy kereskedőről szól, és egy piacon játszódik. Később megbántam, hogy drama- turgiailag 1956-tal fejeződik be a története, de később rájöttem, hogy mégiscsak jól van ez így. Most már büszke vagyok rá.- Korábbi interjúban említette, hogy filmjeinek szerves része a halál. Ez 1956-hoz is vastagon hozzátartozik. Ön hogyan viszonyul a halálhoz?- 65 éves vagyok, s ez már veszélyes évtizednek számít. „Hatvan felé hazafelé.” — mondta a nagyanyám egykoron. Egy latin mondás jól adja vissza a halálhoz való viszonyulásom: Memento móri. Emlékezz a halálra! Nem szomorúan viszonyulok hozzá. Az idős emberek hihetetlenül tudják élvezni a jelent, én még nem tartok itt, de igyekszem.- Az írást egyfajta betegség2011. november 10. nek tartja, amely egy olyan állapot, amikor az ember a valóság elől a fikcióban merül el.- Az emberi cselekedetek indítékai mindig homályosak. A 70-es évek elején, amikor megjelentek az első novelláim, szerencsém volt, mert sokan mellém álltak. Most már tudom, hogy a lelkifurdalásuk vitte erre őket, amelyet beleneveltek az emberekbe. Az idősebbeknek volt féltenivalójuk. Senki sem azt mondta, amit gondolt, és nem azt tette, amit szeretett volna. Nekem ez a segítség javamra vált.- Ön az utolsó reneszánsz emberek egyike: novella- és drámaíró, forgatókönyvíró és rendező egy személyben.- A körülmények változásával mindig felbukkanhatott egy fiatalabb művész, aki színre léphetett. Nekem nem az volt a célom, hogy ennyi minden legyek. Ami adódott, azzal foglalkoztam, és hála istennek ahhoz értettem is.- Hogyan tudunk egy 55 évvel ezelőtti történelmi eseményt a maga valóságában és jelentőségében megjeleníteni.- Az igazságnak van egy jellegzetes szövete, ezt az emberek megérzik. A történteket a maguk ellentmondásosságában és igaz voltában kell felidézni, mert ettől lesz érdekes. Az élet önmagában ellentmondásos, ezt elleplezni csak giccsesen és hazug módon lehet. A hazugság viszont unalmas.- Melyik a kedvenc ’56-os filmje?- Nincs ilyen, mert általában hazugok ezek a filmek. Nagy probléma, hogy egyelőre nem készült 1956-hoz méltó nagyságú film.- Nem önnek kellene megrendeznie ezt a filmet?- Nem tudom. Én nem dokumentáló vagyok. Az is lehet, hogy ’56 akkora esemény, ami nagyobb nálam. Az Eldorádóban egy gyerek szemszögén keresztül ábrázoltam az eseményeket. A forradalom feszítő bonyolultságát akkor felnőtt fejjel átélők közül kellett volna, hogy megrendezze valaki ezt a filmet, de ez nem történt meg. Az viszont nincs kizárva, hogy valamikor rendezek egy ’56-os filmet. Horváth Tibor JSŐi 13
