Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-09-22 / 12. szám
y Laborcz Mónika életmű-kiállítása a Vigyázóban Laborcz Mónika keramikus szobrász 70. születésnapja alkalmából nyílt életmű-kiállítás a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum termében augusztus 31-én. A képzőművész 70 alkotását közszemlére bocsájtó tárlatot Szakonyi Károly Kossuth-díjas író nyitotta meg, közreműködött Bajovics Milán hegedűművész. A 70 évesen is rendkívül aktív Laborcz Mónikát a művelődési intézmény dolgozói is felköszöntötték. A művész műhelye az Isten-utánzás műhelye, és Laborcz Mónika tudja ezt — mondta beszédében Szako- nyi Károly. Agyagot gyúr, formáz, gipszet önt, csiszol, vés, éget, és egyszer csak létrejön egy teremtmény. Ősi anyaggal dolgozik: a földdel, a tűzzel. A nagy masszából veszi anyagát, kimarkol valamennyit az enyészetre ítélt világból, hogy hite szerint megmenekítse az örökkévalóságnak. E nélkül a hit nélkül vajmi keveset ér a művészet. Alakokat álmodik a jövőbe: egy káprázatosán karcsú nő kalappal, vagy három csúfondáros néni, akik néznek minket furcsa grimasszal, vagy egy egyiptomi szépség. Nők, akik szebbek a szépeknél. Az egyik levelek közül emelkedik ki, mint egy szent iván éji Titánia, egy másik nő élete csigaházából bújik elő gyanakvó tekintettel. Százféle alak, alakzat, mind azért, hogy vitázzon a valósággal, ami mindig kevesebb értékű, mint a fantázia. Mónika fantáziája határtalan. Néha színek követelik a teret. Laborcz Mónika festményein fák hajladoznak, nyúlnak a fény felé, a művész belső villanásai. Miért is lenne más a kép meg a plasztika, hiszen ugyanaz az indulat támasztja életre valameny- nyit. Ezek a művek egy erős egyéniség alkotásai. Azért jöttünk, hogy lássuk Mónika műhelyének titkait, hogy beértve ide, megpihenjünk egy kicsit az odakinti világból, és felvidítsuk szellemünket. Meg azért is, hogy ezek között az alkotások között megtaláljuk önmagunkat. Laborcz Mónika Évek hídja 70 év, 70 mű, 70 haiku című könyvkatalógusát Lovag Zsuzsa művészettörténész mutatta be a szép számban megjelent nagyérdeműnek, a művész pályatársainak, barátainak. Kiemelten méltatta a könyvben is megjelent verseket, véleménye szerint a haikuk teszik nagyon értékessé a kiadványt. A japán költészet egyik versformája, a három soros, 5-7-5 szótagos haiku rendkívül jól illik a művészhez és közeli rokonságban van munkáival. Mint ahogy Laborcz Mónika alkotásaiban, az általa megfogalmazott haiku is mindig valami természeti képből indul ki, az örökkévalóságból egy megállított pillanatot akar befogadni és kisugározni. Kili Tamás JgZ LABORCZ MÓNIKA 1941-ben született Budapesten. Édesapja, laborcz Ferenc szobrászművész műhelyében nőtt fel agyaggal a kezében, ahol a szabadfoglalkozás, az önfegyelem, az alkotás létszükséglete ivódott belé. 1959-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1 965-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskolán. Kezdetben kerámia dísztárgyakat, később samott kerti plasztikákat, majd porcelán figurákat készített. Festményeinek kizárólagos témája a fa, kerámiáiban a raku technika a fő kifejezési formája. Alkotásai fellelhetők többek között a budapesti Iparművészeti Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban és a hódmezővásárhelyi Kerámia Gyűjteményben. ló HÍRHOZÓ
