Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)
2011-06-13 / 8. szám
iií^Sbhmhhhhhhhhhhhhhhhhhbi „Remekül érzem magam itt” Interjú Abaházi Csaba rádiós műsorvezetővel Aki a kilencvenes években még, vagy már nem járt rockkoncertre, nem hallgat rádiót, annak aligha cseng ismerősen Abaházi Csaba neve, pedig régóta itt él köztünk Rákoshegyen feleségével, Laurával, fiaival, Rómeóval és Demeterrel. Mire viszont ezek a sorok megjelennek, több tízezer rákosmenti fogja személyes ismerősének vallani, hisz az új városközpont átadási ünnepségen és a késő estig tartó majálison ő konferálta fel a műsort, sorolta a programokat, vagy éppen aggódva hívta fel a szülők figyelmét, ha elveszett egy kisgyerek, és tőle kért segítséget a színpad mellett. Még a „hivatalos" bemutatkozás előtt, otthonában kerestem fel Abaházi Csabát, a sikeres rádiós műsorvezetőt, aki még mindig nem tud múlt időben beszélni egykori zenekaráról, a Sing Singről.- A szerelem tartott itt, de a zenekarom, a Sing Sing hozott ki először a kerületbe a kilencvenes évek elején. Akkoriban Balogh Zoli szervezésében rendszeresen felléptünk a Hősök terén lévő művelődési házban, a mai Csekovszkyban, még a Szív TV is rögzítette koncertjeinket. Tíz éven át énekeltem a Sing Sing együttesben, az albumunk aranylemez lett, országszerte és külföldön is nagy sikerrel mutattuk be. Mielőtt abbahagytuk a közös zenélést, a bátyám már egy évvel előtte kivált a zenekarból, ami engem nagyon megviselt. Aztán a csapat is feloszlott, az utolsó hónapok kínszenvedései után ez már szinte megváltás volt mindenki számára.- 1999'ben elmaradtak a koncertek, a turnék, a fellé' pések és elkezdődött Abaházi Csaba rádiós élete, amivel talán már nagyobb nép' szerűségnek örvend, mint rockzenészként.- Tényleg többen ismerik a rádiós hangomat, mint a Sing Sing egykori énekesét. A huszonegyedik század számomra egyértelműen a rádiós népszerűséget hozta, ami a Rádió 1 hangjaként kezdődött, a Danubius Rádióval folytatódott, a Class FM kívánságműsora pedig a jelen.- Sok zenekar szűnik meg, de kevés énekesből lesz sikeres rádiós műsorvezető.- Tényleg így van, de nekem szerencsém volt. Garami Gábor, a Danubius egykori műsorvezetője az énekes Abaházival csinált interjút, Rókusfalvi Pál szerkesztőnek megtetszett a beszédhangom, és mivel karácsonykor sokan voltak szabadságon a rádió- csatornán, így lehetőséget kaptam egy éjszakai műsor vezetésére. Nem mondom, hogy nem volt furcsa, pedig soha nem okozott gondot a szereplés, de a színpadon egyből jött a reakció, a stúdióban viszont egyedül voltam. Akkoriban még nem volt internet, SMS-fal, és ha hibáztam, csak másnap derült ki. Nagy bakikat azonban nem követtem el, a Hajrá magyarok! című műsorom tizenkét hónap után elnyerte az Év műsora címet, egy év múlva pedig engem választottak az év műsorvezetőjének.- Akkor ez egy sikeres idő- szak volt.- És nem csak szakmailag. Kollégáimmal nem rohantunk haza, ha véget ért a műsorunk, együtt töltöttük a szabadidőnket is, tényleg úgy éltünk, mint egy család. Sok zenész volt köztünk, így adott volt, hogy megalakítsuk a Best Of zenekart, ahol három évig énekeltem. Éalunapokon, fesztiválokon léptünk fel, őrült nagy sikerünk volt. De mivel fiatal társaságról volt szó, az egyre másra születendő gyermekek megváltoztatták az életünket. Rómeó születése után fél évvel én is kiszálltam a zenekarból. — Tavaly ősszel a rákoshegyi általános iskola szüreti mulat' ságán Halál a májra! című nagysikerű nótáját a tanári kartól kezdve a szülőkig, szinte mindenki önnel együtt énekelte. A siker óriási volt. Tény, hogy a mikrofon mim den nap szerepet játszik az életében, de nem hiányzik a zenekarral való fellépés?- A zenélés mindig felbukkan a vágyaimban, hisz leszokni róla nem lehet, csak ideig, óráig abbahagyni. Ha felkérnek, mindig örömmel megyek vendégzenélni, nemrég egy Sing Sing Plusz nevű bandával léptem fel a Tét nevű kisvárosban. Három évvel ezelőtt készítettem egy önálló szvinglemezt, a jelen pedig azzal biztat, hogy nyáron egy zöld, budai szórakozóhelyen zenélhetünk társaimmal.- Hogy érzi magát Rákosmentén? — Tizennégy éve élek Rákoshegyen, és azt tapasztaltam az évek során, hogy egyre több barátom, ismerősöm találja meg itt a nyugalmat, a boldogságot, mint ahogy én is. Amikor Laurát megismertem még nem volt jogosítványom, így sokszor tettem meg az utat biciklivel a nyolcadik kerületből, most kerékpárúton, biztonságosan tekerhetünk a családdal, ha úgy hozza kedvünk. Nagyobbik fiam integrált óvodába jár, neki már természetes, hogy a gyerekek is sokfélék, iskolát is ez alapján szeretnénk majd neki választani. És hogy a kérdésére is válaszoljak, remekül érzem magam itt. Szakács Zsuzsa 2011. június 13. 21
