Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2010-03-11 / 4. szám

Kultúra 12 Fontos az, amit otthonról homok Interjú Dóczy Péter színművésszel Dóczy Péter színművészt - Wendell ügyvédet alakítja William Blinn Hajnali mellúszás című vígjátékban - a Gózon Gyula Kamaraszínház február 20-i premier utáni percekben két gyö­nyörű lány ölelésében találom, a húszéves Júlia és a tizennégy éves Orsolya gratulál édesapjá­nak, aki viszont nem sokáig időzhet lányai tár­saságában, hisz vissza kell mennie a többiek­hez, hogy Szabó Ágnes igazgató a hagyomá­nyokhoz híven egyenként bemutassa a darab létrehozóit. 'S. Szakács Zsuzsa A lányokat arról faggatom, a pre­mier előtti napokban, órákban mennyire elvi­selhető a „színész" a családban. Nevetve néznek egymásra, szin­te egyszerre rázzák a fejüket, majd Orsolya válaszol. „Nincs otthon semmi különösebb fakszni a bemutató előtti napokban, csak abból tudjuk, hogy kö­zeleg az a bizonyos időpont, hogy apa ki­csit idegesebb a meg­szokottnál" - amit vi­szont teljesen normá­lisnak tartanak a Dóczy lányok.- Színészi pályám a Nemzeti Színház stúdi­ójában, Bodnár Sándor növendékeként kezdő­dött, a főiskolán Mon- tágh Imre mutatta meg a színház, illetve a film világába vezető utat. Ennek már több mint harminc éve - idézi pá­lyájának kezdetét Dó­czy Péter színművész -, közben maga is elcso­dálkozik a kimondott számokon - a Hajnali mellúszás főpróbájá­nak szünetében, már elegáns, szürke fellépő ruhában.- Merre járt, mielőtt beleszeretett a rákosligeti színházba?- A diploma után a veszprémi Petőfi Szín­házban Csehov Sirályá­ban Trepljovot alakítot­tam Dömölky János ren­dezésében, utána Mis­kolcon játszottam nyolc évig, jött a buda­pesti Nemzeti Színház, illetve a győri Kisfa­ludy. Izgalmas évek következtek, szabad­úszó lettem, a Körön kívül, körön belül című előadással - Hervay Gi­zella, Szilágyi Domokos és Tóth László határon túli magyar költők mű­vei - bejártam a Kár­pát-medencei magyar városait, Nyugat-Euró- pát, Amerikát és Kana­dát.- Régóta próbálja rá­venni közönségét, hogy Szilágyi Domokos, Pi­linszky János, József Atti­la, Nagy László költemé­nyein, prózáin keresztül ismerjék meg saját létü­ket.- Harmincöt évvel ezelőtt, a Gyilkos-tónál olvastam először Szil­ágyi Domokos verseit, tíz év múlva a Kassák Klubban bemutattam a kényszerleszállást, er­ről Dér András és Iványi Marcel filmet is forga­tott. Szívesen mondok Pilinszky János-költe­ményeket, vele diákko­romban személyesen is találkoztam. A másik nagy kedvenc, József Attila, akinek Csöndes estéli zsoltár című ön­vallomásával léptem fel, Nagy László versein keresztül arra biztatom a nézőket, hogy a lét­nek ne csupán a felszí­nét birtokolja, mert egyszer mindenkinek el kell számolnia tettei­vel, környezetéhez fű­ződő viszonyával. Az én igazi önvallomása­im is e sorok mögött bújnak meg, a költészet továbbadását egyfajta missziónak is tekintem.- Legutóbb szlovén köl­tők antológiájából készült válogatása jelent meg Éj­szaka virágai címmel.- Sok-sok véletlen ta­lálkozás és beszélgetés hozta össze ezt a mun­kát, amelynek üzenete: azzal foglalkozzunk, ami összeköt bennün­ket, és ne azzal, ami szétválaszt.- Egy kis kitérő után, végre itt vagyunk a Gózon Gyula Kamara- színházban.- Tizenegy évvel ez­előtt, már az első be­mutatón is szerepel­tem, Szabó Ági hívott Füst Milán Máli nénijé­be Alfonzot játszani, utána pedig egymás után jöttek a szerepek, Molnár Ferenc Játék a kastélyban, a Kurázsi mama, Knott Várj, míg sötét lesz!, és két nap múlva megint bemuta­tó. Tudja, hiába hosszú az út Rákosligetig, ad­dig is együtt vagyunk, hisz egy kocsival jö­vünk. Ide el kell jönni, mert itt olyan társulatot talál az ember, amely­ben van összetartó erő, elkötelezettség.- Szombaton kit fog megszemélyesíteni ? Ügyvéd-mene­dzsert alakítok, aki at­tól életképes ebben a világban, sőt, mi több sikeres, hogy hihetet­len jó érzékkel veszi észre a lehetőségeket, és használja ki azokat, úgy, hogy közben ő a háttérben maradva mozgat, manipulál embereket. Márton Andrással - aki rende­zi, és egyben fordította a darabot - rengeteg időt és energiát fektet­tünk abba, hogy a jel­lemek és a szövegek mögött lévő valós szándékokat pontosan megfejtsük. Minden új darabnál tanul az em­ber, de most különö­sen mély volt az ösz­tönzés, hogy szándé­kaink tiszták és igazak legyenek.- Mit hozott otthonról, a családból?- Szüleim hatodik gyermekeként, a Bródy Sándor utcában nőttem fel, Piarista diákként. Múzeum-kerti fiú vol­tam, és ma is ragaszko­dom a környékhez, itt nőttek fel gyermekeim is, Gergő, Júlia és Orso­lya. Az ember érték­rendjében mindig meg­határozó az, amit ott­hon tapasztal, a felnőtt életünkbe akaratlanul is beágyazódik szülé­ink világa. Édesapám kilencvenkét éves, ma is jó egészségnek ör­vend, és bizton merem állítani, hogy az ő éle­tét hűen tükrözi az enyém.

Next

/
Thumbnails
Contents