Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2010-11-04 / 18. szám
gg KULTÚRA Az áldozatok hírvivője Interjú H. Bodó Józseffel Október 17-én A hársfa virága című családregényét mutatta be a közönségnek H. Bodó József a Rákoskerti Közösségi Házban. A zenés irodalmi összeállításban H. Bodó József, valamint Facskó Marica színésznő és Takács Bence előadóművész olvasott fel a kötetből részleteket, zongorán és hegedűn közreműködött Vörösváry Márton, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. H. Bodó József az 1956'os eseményeket követően megjárta a Rákosi-rendszer börtönét, szabadulása után csak szakmát tanulhatott, mert az ország összes egyeteméről bírói határozattal kitiltották. Bár sok-sok évvel később épületgépész képesítést szerzett, víz-, gáz- és központifűtés-szerelő szakmunkásként dolgozott egész életében. Nyugdíjasként írta meg első könyvét A hársfa virága címmel, amelynek első kiadását 2006-ban vehette kézbe az olvasó.- Elmondása szerint fizikai munkával kereste a kenyerét és sikeres embernek tartja magát, de korábban nem próbálkozott írással, és sehol sem tanulta a toliforgatás tudományát. Milyen okok vezették a könyv megírására?- Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy nem tartom magam írónak, annak ellenére, hogy kiváló ajánlóleveleket kaptam többek között Kondor Katalin újságírótól és Kiszely Gábor történésztől, nem beszélve az olvasóimról. Ügy hozta a sors, hogy az 1956-os forradalomnak és az azt követő megtorlásnak érintettje voltam. Bár nem vagyok forradalmár típus, nem vettem részt komolyabb harcokban sem, 1956. november 5-én mégis elfogtak az oroszok, és átadtak az AVH-nak. Ahogy manapság mondani szokás, rosszkor voltam rossz helyen. Amikor megtörtént az úgynevezett rendszerváltás, nem vettem részt politikai csatározásokban, és nem kérkedtem a kitüntetéseimmel, igaztalan meghurcoltatásommal. Láttam viszont, hogy azok, akik az 1956-os forradalom utáni megtorlást végrehajtották, megkoszorúzták az általuk kivégzettek sírjait. Tudja, erről Márai gondolatai jutnak eszembe, aki azt mondta: „a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszményt védi, hanem a zsákmányt.” Szóval ekkor született meg bennem az a gondolat, hogy mielőtt meghalok, meg kell írjam mindazt, én hogyan láttam a forradalmi eseményeket, engem hogy érintett meg 1956 szele, és személy szerint velem mi történt. A baj ugyanis az volt, hogy a korábbi hivatalos verzió és H. Bodo Jo/scf A HÁRSFA VIRÁGA H. Bodó József az én életem hús-vér valósága nem egyeztek.- Milyen emlékei vannak az 56-os forradalomról, a börtön- évekről és a szabadulásról? — Elfogásom előtt egy nappal, november 4-én a Corvin közben véres harcok dúltak, az oroszok olyan iszonyatos erővel támadtak, hogy aki ott megpróbált ellenállni, az meg is halt. Mi fel sem mertünk jönni az Üllői úti ház pincéjéből, olyan kegyetlen húsdaráló volt az egész környék. Másnap épp sebesülteket szállítottunk át Budáról Pestre, amikor az oroszok elkaptak a Szabadság hídon. 1959-ig voltam börtönben, mígnem legnagyobb meglepetésemre március 13-án váratlanul szabadlábra helyeztek. Csak évekkel később tudtam meg, hogy egy Gosztonyi Pál nevezetű kirendelt védőnek köszönhetem az életem, aki a két ÁVH-s hamis tanúvallomását összevetve követelte, hogy ejtsék a vádat ellenem. Óriási szerencsém volt. Ezért is örülök, hogy megírtam ezt a könyvet, amivel fontos küldetésként hírvivője lehetek azoknak a szerencsétlen áldozatoknak, akik 10-15 éveket kaptak, vagy soha nem látták vissza szeretteiket.- Most is a forradalmi emlékekről beszélgetünk, hobtt a könyv nem kimondottan 56-os regény.- Valóban ez nem egy úgynevezett ’56-os könyv, inkább családregény, amelynek egy része taglalja az ’56- os eseményeket is. Amikor az említett okok miatt belefogtam a jegyzetelésbe, először a saját 1956-os emlékeimet igyekeztem csokorba szedni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az édesanyám élete szerves része az én életemnek is, ezért a felnőttkori események megértéséhez vissza kellett nyúlnom 1919-ig, édesanyám gyermekkoráig. Az olvasó egy olyan szépirodalmi művet tart a kezében, amelyben rövid novellákból áll össze egésszé egy család igaz története. Megtudhatjuk mi történt velem, a családommal, cellatársaimmal, és ahogy előszavában Kondor Katalin fogalmazott a „korabeli szereplők jellemábrázolásán keresztül megérthetjük Magyarország mai helyzetének, kettéosztottságának múltban gyökerező okait” is. Ezzel a könyvvel állítottam emléket kivégzett sorstársaimnak, a forradalom és a Rá- kosi-rendszer áldozatainak, de talán legfontosabb üzenete mégis az, hogy a mélyszegénységből, a teljesen kilátástalan élethelyzetekből, a pokol legmélyebb bugyraiból is el lehet jutni egy boldog, tartalmas és sikeres élethez, ha az ember idejekorán felvértezi magát kellő akaraterővel, bátorsággal és hittel. Kili Tamás i£f 8 HÍRHOZÓ
