Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2010-10-21 / 17. szám

ÖNKORMÁNYZAT RÁKOSMENTE ban felállított tábori kony- ha amolyan mindenki kony­hájaként üzemel, itt étkez­nek ingyenesen a települé­sen dolgozó rendó'rök, kato­nák, tűzoltók, a polgári vé­delem és a katasztrófa elhárí­tás emberei. A konyha egyik önkéntese ismerős földiként köszöntötte Rákosmente polgármesterét, aki alapo­san meglepődött, milyen ki­csi a világ. Kiss György és felesége Rákoskertről érke­zett Kolontárra, hogy egyik itt élő barátjukon segítse­nek. Bár szerencsére a ba­rát háza és kertje nem vált az iszap martalékává, még­is maradtak, és már egy hete a konyhán segédkeznek. A Torna-patakon átcsapó 2-3 méteres iszapáradat legin­kább a patak környé­kén okozott nagy ká­rokat. A legnagyobb csapást elszenvedett házak közelében, a fa­luban álló hősi em­lékmű mellett nyúli vállalkozók örök me- mentóul „Az emberi hanyagság és kapzsi­ság természeti és em­beri áldozataiért” fel­irattal emléktáblát helyez­tek el a tragédia áldozatai­nak tiszteletére. Tili Károly, Kolontár polgármestere a Riz Leventével folytatott meg­beszélés során elmondta, na­gyon örül a lapátoknak, ta­licskáknak, ezekből most ép­pen hiány van, és jól jött az ásványvíz is, hiszen az itte­ni vízből senki sem mer inni. Eddig egy időzített bombán ültek, ami most felrobbant - tette hozzá, ezért kártala­nítást követelnek. Egyelőre nem tudja megmondani, mi lesz azokkal, akiknek a házát ugyan nem kell lebontani, de nem szeretnének vissza­költözni Kolontárra. Az alig két kilométerre fekvő szom­szédos Devecseren, valamint Somlóvásárhelyen is öröm­mel fogadták Rákosmente adományát. Riz Leven­te a Hírhozónak elmond­ta, Rákosmente Önkor­mányzata anyagilag is se­gít a rászorultakon. Össze­sen hat (Kolontáron három, Devecseren két, Somlóvá- sárhelyen pedig egy) család kap azonnali, 100-100 ezer forintos gyorssegélyt, majd egy éven át havi 50-50 ezer forint támogatást. Segített a Rákosmenti Mezei Őrszolgálat is Október 8-án hajnalban in­dult a katasztrófa sújtot­ta vidékre az őrszolgálat öt­fős, szabadnapos csapata, hogy segítsenek a bajbaju­tottakon. Oláh Csaba intéz­ményvezető, Sinkó György, Horváth Zsolt, Bartha Ist­ván és Kozma László nem üres kézzel érkezett az egy­napos misszióra, magukkal vittek 50 kilogramm kenye­ret is, amelyet Villás Pál, rá­koscsabai sütő kisiparos kül­dött a rászorultaknak. Az önfeláldozó kis kerületi csa­pat a kolontári Polgármeste­ri Hivatalnál kaptak eligazí­tást, szerszámokat, védőru­hát, és azonnal nekiláttak a munkának. Az iszaptakarítás mellett az iszap által elsodort különféle háztartási gépek, berendezések, ingóságok, ki­emelését kapták feladatul. Állatokat mentett a Noé Állatotthon Alapítvány Az iszaplavinát túlélő álla­tok mentése több napig el­tartott, melyben a XVII. kerületi Noé Állatotthon Alapítvány katasztrófacso­portja is részt vett. Sok sú­lyosan sérült kutyát, macs­kát, baromfit, pulykát, dísz­galambot és egyéb állatot sikerült kimenteni a terü­letről. A kitelepítés elle­nére az alapítvány önkén­tesei folyamatosan járják a kolontári utcákat sérült, se­gítségre szoruló állatok után kutatva. Etetik az udvarok­ban magukra hagyott álla­tokat, akiket a tulajdono­suk nem tud ellátni. Sándor Hédi, az alapítvány elnö­ke a Hírhozónak elmondta, tisztában vannak azzal, hogy ebben a helyzetben első az emberélet mentése, de úgy gondolják, hogy civilizált társadalmunkban el­engedhetetlen a baj­ban gondoskodni ál­latainkról. Az álla­tok kitelepítésére a mai napig nincs for­gatókönyv, és ezt a hatalmas feladatot az állatvédő szerve­zetek központi segít­ség nélkül nem tud­ják megoldani. A ki­menekített állatok állapo­ta súlyos, folyamatos ellá­tást, különleges bánásmó­dot igényelnek. Sajnos volt köztük olyan is, aki annyira súlyos állapotban volt, hogy az életét a gyors orvosi be­avatkozás ellenére sem tud­ták megmenteni. A soha nem látott támogatói össze­fogásnak köszönhetően sze­rencsére rengeteg gyógyszer és táptámogatás gyűlt ösz- sze, amely elengedhetetlen feltétele ezeknek az állatok­nak a kezeléséhez. Az álla­tok fényképes regisztrálása folyamatosan történik, hi­szen az elsődleges cél, hogy amint a körülmények meg­engedik, hazajuthassanak a saját családjukba. Kili Tamás &Z 2010. október 21. 7

Next

/
Thumbnails
Contents