Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2010-10-07 / 16. szám

|yj KÖZREND - KÖZBIZTONSÁG

Elköszönt a rendőrkapitány és helyettese

s

Salgó László: Életem legszebb négy évét itt töltöttem el

Salgó László rendőr őrnagy, XVII. kerületi kapitányságvezető és Fuxreiter Róbert rendőr őrnagy, kapitányságvezető-helyettes október 4-től a Vili. kerületi kapitányságot vezeti tovább. Salgó László 2006 nyarán érkezett Rákosmentére, Fuxreiter Róbert két évvel később. Az elmúlt évek tapasztalatairól beszélgettünk a vezetőkkel.

— Kapitány úr, milyen élmé- nyekkel gazdagodott kerüle- tünkben?- Salgó László: 2006 augusztusában az akkori XVII. kerületi kapitányságvezető, a mostani budapesti rendőrfőkapitány, Tóth Tamás kért fel arra, hogy bűnügyi osztályvezető legyek. Amikor megérkeztem, erős létszámhiánnyal és magas aktaszámmal kellett megbirkóznom. Elsőként a humán oldalt kellett megerősítenem, mert megfelelő emberek nélkül nincsen minőségi munkavégzés. Fél év alatt sikerült konszolidálni a létszámhiányt, aminek a későbbi hatékony felderítési mutatót is köszönhetjük.- 2008 júniusában aztán kapitány lett.- Riz Levente polgármester teljes támogatásáról biztosította a főkapitányt, a testület pedig egyhangúlag támogatta a kinevezésemet. Helyettesemnek Fuxreiter Róbertét választottam, akit VIII. kerületi alosztályvezetőként ismertem meg. Öt tartottam a legalkalmasabbnak erre a posztra. Így került hozzánk századosként bűnügyi osztályvezetőnek, kinevezésekor őrnagy- gyá léptettük elő.- Milyen érzés volt az ún. „nyóckerbóí” átjönni egy csendes kertvárosba?- Fuxreiter Róbert: A VIII. kerületben 2000-ben kezdtem a rendőri munkát. Minden lépcsőfokot megjárva lettem alosztályvezető 2007-ben. 30 fős csoportot vezettem, ami rengeteg munkával járt, de büszke voltam arra, hogy józsefvá28

rosi zsaru vagyok. Az ottani évek az extrém terhelés miatt duplán számítanak, sokáig nem is tudtam elképzelni, hogy máshol dolgozzak. Az itteni felkérést kihívásként éltem meg, hiszen nagyobb egységet irányíthattam komolyabb beosztásban. Az ottani túlfeszített munka sok energiámat felemésztette, ezért is fogadtam el a kapitányi felkérést.

— Jó döntést hozott?- F. R.: Mindenképpen. Egy működő bűnügyi osztályt kaptam, feltöltött állománnyal, nekem csak a szakmával kellett foglalkoznom. Az első probléma abból adódott, hogy a főváros legnagyobb kerületében a legkisebb létszámú bűnügyi

osztály működött mindösz- sze húsz fővel, maradi tagozódással és teljesen eltérő munkaterhekkel. Döcögött a munka az ésszerűtlen munkamegosztás miatt. A kapitánnyal egyetértésben fogtunk hozzá a régi szerkezet átalakításához: a hierarchikus tagozódás helyett köny- nyen átcsoportosítható teameket hoztunk létre. így rugalmasan tudtunk reagálni minden helyzetre. Egy hónap elteltével már csökkent az ügyszámúnk. A 60 napon túli ügyek aránya 40% alá csúszott, aminek az állampolgárok lettek a nyertesei.- Igaz, itt csupán bő két évet töltött el, de remélhet tőleg ez elég volt arra, hogy Rákosmentét megszeresse.

— F. R.: Nagyon szép volt ez az időszak az életemben. A VIII. és a XVII. kerület között rendkívül éles a kontraszt. Itt nyugodt szívvel végig lehet sétálni bármikor bármelyik utcán. Józsefvárosban még rendőrként is folyton a hátunk mögé kellett nézni. Itt barátságosabbak a rendőrökkel az emberek. Ezért fájó szívvel hagyom itt Rákosmentét, de most máshol van rám szükség.

— Ezt a kérdést a kapitány úrtól is meg kell kérdeznem.

— S. L.: Szinte azonnal megkedveltem a XVII. kerületet a közvetlen emberek miatt. Bizton állíthatom, hogy életem és szakmai pályafutásom legszebb négy évét itt töltöttem el. Későbbi feleségemet is itt ismertem meg és szakmai pályám kibontakoztatásához is ideális volt ez a környezet. 29 évesen itt lettem az ország legfiatalabb rendőrkapitánya. Mindezeket fantasztikus volt megélnem. Ha viszont máshol van nagyobb szükség a munkámra, arra erkölcsi alapon nem mondhatok nemet. Ebből a kerületből kapitányként jelenleg is nagyon fontos pozíciót betöltő emberek kerültek ki: a budapesti és a Pest megyei rendőrfőkapitányok. Tisztában voltam viszont azzal, ha itt rendben mennek a dolgok, egy idő után át kell mennem máshova, hogy ott is bizonyítsak. A pillanat most jött el. A rákosmentieknek köszönjük a rendőrséghez való hozzáállásukat, bizalmukat és munkánk segítését.

Horváth Tibor gs

HÍRHOZÓ