Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2010-04-22 / 7. szám

Kultúra Kivételes érték a civilek közössége Interjú Szabó Katalinnal, a Rákoshegyi Közösségi Ház vezetőjével Apai nagyszülei Rákoshegyen, a Gróf Csáky Al­bin utcában - ma Sóska utca - építették fel a szü­lői házat, ahol mindig nagy társasági élet folyt. Aztán volt idő, amikor távol élt Rákoshegytől, de Gergő fiát és Krisztina lányát már ott nevelte fel férjével, Szabó Tiborral. Azt mondja, talán min­den akkor kezdődött, amikor a nyolcvanas évek elején elhatározta, hogy az utcájukba bevezetteti a gázvezetéket. Házról házra járt, és mivel min­denkit ismert, nem volt nehéz meggyőznie erről az embereket. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy milyen kivételes értéket képvisel a civilek közössége. Szabó Tibomé, Katika - a Rákoshegyi Közösségi Ház vezetője a beszélgetőpartnerem. ■Js. Szakács Zsuzsa M ár több mint ti­zenöt éve, hogy Keszthelyi Attila vezeté­sével megalakult a Rá­koshegyi Polgári Kör. A Baross utcai Bedő- házban kaptunk helyet, ahol - miután rendbe hoztuk — kiállításokat, vacsorás rendezvénye­ket, nyugdíjas összejö­veteleket tartottunk. Ha nagyobb létszámú ese­ményre készültünk, megegyeztünk a Kép utcai iskolával, de így is hamar szűknek bizo­nyult a Baross utcai he­lyiség. Két év múlva, december 30-án átköl­töztünk a Podmaniczky Zsuzsanna utcai épület­be, sokan csak Paraj ut­cai napköziként isme­rik. Pedig valamikor pártházként is funkcio­nált az épület, amit az is bizonyított, hogy ami­kor társadalmi munká­ban elkezdtük leverni a vakolatot, előbukkant Sztálin elvtárs „freskó­ja", mellette a felirat hir­dette: „Sztálin elvtárs hetvenedik születés­napjára" . Természete- sen fotó dokumentálja a feltárt alkotást.- A polgári kör mellett létrejött a közösségi ház, aminek kezdetektől a mai napig ön a vezetője.- Ahogy átköltöz­tünk, hamar kiderült, hogy nincs miből fizetni az épület fenntartási költségét, és ekkor Solti Kati ötlete alapján a képviselő-testület hatá­rozott arról, hogy ez lesz a közösségi ház, ahol a helyi civilek, ön- szerveződő közösségek kapnak majd helyet. Azóta is a Vigyázó Sán­dor Művelődési Ház te­lephelyeként műkö­dünk. Rövid ideig a Vi- gyázóból járt ide valaki, de 1997-ben Orosz Már­ta igazgató asszony fel­kért, vállaljam el a veze­tést. Klubházként kezd­tünk el működni, amire igen nagy szükség volt, hisz templomon, kocs­mán és iskolán kívül nemigen tudtak hol ta­lálkozni az emberek. Legelőször a kártyaklub jött létre, minden ked­den kettőtől este tízig ultiztak az emberek. Majd jöttek a nyugdíja­sok, a képzőművészek. A legtermészetesebben módon, ami jó volt, ab­ból előbb utóbb rend­szer lett.- Például ?- Lakatos Péter, aki ci­vilként restaurátor, ren­geteg verset tud, min­den alkalomra elő tud „húzni" egy négysorost a fejéből, mert mindent kívülről mond, papírról soha. Például erre ala­pozva megrendeztük Péter első irodalmi est­jét, ami óriási siker volt. Palojtay-Érsek Ágnes ve­zetésével megalakult a népdalkor, tavaly óta bejegyzett egyesület, Rákoshegyi Rezedák néven, ennek is már tíz éve. Április tizenhetedi­kén volt a Baptista Ima­házban a jubileumi kon­cert. Sok a nyugdíjas a környéken, ők minden hétfőn itt vannak, de jönnek a gyerekek is bukfenc ovitomára, né­pitáncra, ovibalettra, ki­állításokat, koncerteket rendezünk. Szóval min­den napra ki lehetne tenni a „megtelt" táblát. Nyáron nagyon népsze­rűek a kézművestábo­raink. Ebben az évben már tizenharmadik al­kalommal rendezzük meg a Rákoshegyi Na­pokat, de a Rákoshegyi Sokadalom is igen nép­szerű a lakosság köré­ben.- Honnan a kapcsolat az imaházzal?- Az épület 1956-ig zsinagógaként műkö­dött, majd raktár lett. Gyülekezeti pénzből hozták rendbe a baptis­ták, és amíg folyt az építkezés, nálunk tar­tották az istentiszteletet. A templom elkészült, de a jó kapcsolat meg­maradt, olyannyira, hogy vasárnaponként - amíg a felnőttek a temp­lomban vannak - itt tart­ják a keresztyén gyer­mekfoglalkozásokat, mi pedig a nagyobb érdek­lődésre számot tartó rendezvényeinket.- A felsorolt programok alapján úgy tűnik, alapo­san kinőtték a házat.- Ez akár dicsekvés­nek is tűnhet, de így van. Már nem tudunk új dolgokba belevágni, nincs rá hely, pedig jó lenne a Helikopter lakó­parkban élőket is be­vonni Rákoshegy kö­zösségi életébe. A pol­gári körösökkel ezért ki­vittük a programokat a lakóparkba, volt már kismaraton futóver­seny, családi nap az új játszótéren, karácsony előtt gyertyát gyújtot­tunk, fenyőfát állítot­tunk, forró kakaóval, kaláccsal kínáltuk a csa­ládokat, a rákoshegyi templomból is sokan jöttek, hogy együtt éne­keljünk az ünnep előtt. Tavaszköszöntő napot tartottunk a Helikopter­játszóterén, ami nagyon jól sikerült. De nem csak a lakópark miatt lenne szükség egy nagyobb közösségi házra, hanem jó lenne a tizennégy- húsz év körüli fiatalok­nak is biztosítani egy olyan helyet, ahol őket érdeklő programokat tudnak csinálni.- Mi lenne a megoldás?- Az elképzelés már vagy tíz éve megszüle­tett, sőt a tervek is elké­szültek, csak pénzünk nincs a megvalósítás­hoz. Pedig már a telek is meg van, a Kép utcai víztorony mellett. A rákoshegyiek nagyon lelkesen támogatják az ötletet. Sokan a kezük munkáját ajánlották fel, de vannak szép szám­mal olyanok is, akik „téglajegyek" megvéte­lével járulnának hozzá az elképzeléshez. Per­sze nem adjuk fel, azért mert jelenleg nincs ke­ret, figyeljük a pályáza­tokat, és én hiszem, hogy a ciklus végére már az új Rákoshegyi Közösségi Ház ad he­lyet minden fontosabb események, illetve a he­lyiek rendezvényeinek, akár a keresztelőtől a halotti torig. Ahogy kísér kifelé, még elmondja, hogy csak azért tud ennyi energiát fektetni a mun­kájába, mivel férje nyugdíjasként minden­be támogatja, gyerme­kei pedig már élik önál­ló felnőtt életüket.

Next

/
Thumbnails
Contents