Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-02-26 / 3. szám
Visszavárják Áron atyát A rákoskeresztúri egyházközség imádkozik nagybeteg papja gyógyulásáért 27 Mindenki visszavárja Áron atyát ~2S. Tarcsay Péter Ő szintén szólva nem tudom, mit is írhatnék... Áron mondta pár nappal korábban, hogy nincs minden rendben a vérképével, de nem hittem, hogy ekkora a baj. Az egészet úgy tudtam meg, hogy felhívtam valamiért Gyuri atyát, és <5 mondta, hogy neki is van egy „jó" híre... Áront benntartották a kórházban leukémia miatt. Azt hittem leesem a székről. De amikor délután bementem Áronhoz, megnyugodtam. O úgy állt hozzá, hogy meg fog gyógyulni, nem esett kétségbe, humoránál volt. És az a legszebb az egészben, hogy egyetlen pillanatra sem esett kétségbe, nem mondott le. Amikor karácsonykor hazajött, akkor is ugyanúgy viselkedett, mint másfél hónappal korábban, mindenkivel kedves volt, nevetett - persze az orvosi előírásokat betartva - pedig az már az első komoly kemoterápia után volt. Most is, amennyire ereje és ideje engedi, tartja a kapcsolatot velünk, keresztúriakkal is, és minden alkalommal mondja és/vagy írja, hogy mennyire hiányzunk neki és menynyire szeretne már itthon lenni - Keresztúron... mert neki az otthon a szülői ház után itt van... és nagyon szeret itt lenni. Mi is szeretjük őt, mert remekül szót ért velünk, fiatalokkal, tudja, hogy mivel lehet minket lekötni, szervez nekünk programokat és a józan ész határain belül minden „őrültségben" benne van. Amilyen hirtelen jött ez a betegség, ugyanolyan hirtelen jött a jó hír is, hogy ha nincs komplikáció, akkor Áront ezen a héten kiengedik a kórházból. Ősz vége felé voltunk kint négyen egy ásatáson Áronnal és két barátommal. Az egyik közülük életében talán templomba nem tette a lábát, mégis utólag pozitív vélemény alakult ki benne Áronról, szimpatikus volt, mert egy volt az emberek közül, nem azt nézi soha, hogy mennyit vagy templomban, hanem csak az embert. Ha egy Istentől távol lévő ember elsőre ilyen képet alakít ki róla, akkor azok, akik kicsit jobban ismerik, tudják, hogy tényleg ilyen. Kevés olyan embert ismerek, aki fiatal kora ellenére ennyire megértő, segítőkész és igazi barát lenne, mint Áron. Végül pedig hadd idézzek Áron egyik leveléből, amit a napokban kaptam: „Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon megszenvedem ezt a betegséget. ... Próbálom nap mint nap felvenni a keresztemet ... Továbbá a szeretteimtől való el- szakítottsággal szembenézni, messze lenni az otthontól, a megszokott környéktől, emberektől, és nem úgy megélni a hivatásomat, ahogy eddig. Hiányzik minden, és mindenki. Amúgy is alapvetően nehezen viselem, ha beteg vagyok. ...A jó oldala a betegségnek úgy érzem, hogy tisztult a hitem, gondolkodásmódom. Nagyon számítok az imáitokra! És köszönöm az eddigieket, mindenkinek!" Az egész rákoskeresztúri egyházközség nevében: Mielőbbi gyógyulásodért rengeteget imádkozunk és várunk vissza minél előbb! Jókai Anna Rákosligeten „Bárányok vagyunk ugyan, de birkák nem" is. Km Tamás I mával kezdte előadását Jókai Anna József Attila-, Kossuth-, Príma Primissima- és Stepha- nus-díjas írónő a zsúfolásig megtelt Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban február 21-én. A jobboldaliságát nyíltan felvállaló írónő bevallottan nagyon nem szereti a politikát, ugyanakkor azt gondolja, hogy az írók nem zárkózhatnak be saját maguk ezoterikus szellemi tornyocs- kájukba, hanem reagálniuk kell a közéleti eseményekre. Vélemény- formáló erőként kell fellépniük még akkor is, ha az események éppen a politikai életben zajlanak. Elmondta, hogy számára az anyagi világ a mérlegnek csak egyik serpenyője, a másikban pedig ott kell, hogy legyen a keresztény ember tartása és értékrendje. Ennek a mérlegnek a nyelve pedig nem más, mint a kétezer éve született Jézus Krisztus. A történéseket és a közszereplőket mérlegre kell tenni - ő is ezt teszi. Egyik könyvének is ezt a címet adta: A mérleg nyelve. Az írónő nincs híján a humornak sem. Elmesélte például, hogy egy újságíró mekkorát tévedett, amikor egy telefoninterjúban azt feltételezte, hogy az említett könyv címadója egy politikai párt volt. Egyébként politikusainknak kötelezővé tenné a Jézus Krisztus-i bölcsesség szerinti töprengést, és hangsúlyozta azt a politikusok felé sugallt gondolatot, hogy a keresztény társadalomban fontos leszögeznünk: bárányok vagyunk ugyan, de birkák nem. Kitért a család szerepe mai elembertelenedett világunkban. Nagyon fontos lenne, hogy több gyermek szülessen Magyarországon, és menynyire fontos, hogy ennek jelentőségét azok is felismerjék, akikre nemzetünk vezetését bíztuk.
