Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-12-10 / 20. szám

2009. DECEMBER 10. L... . 11 Az adventi koszorú már az ünnepi hangulatot jelzi túléli-e a díszítés nehe­zékeit. Ha mégis az igazit részesítjük előnyben a műanyaggal szemben az alábbi fajtákból vá­laszthatunk: duglász fenyő (enyhén na­rancsillatú, tűlevelei fénylő zöld, alig hul­lik), ezüst fenyő (ágai sűrűek, rövidek, az egyik legdrágább), luc fenyő (legnépszerűbb, legolcsóbb, legerősebb fenyőillattal rendelke­zik, de fűtött lakásban 4-8 nap után hullatni kezd), nordmann (ára borsós, de amúgy szin­te tökéletes: törzse és ágai ezüstösek, a tűle­velek teteje sötétzöld, fényes, ágai nem gyan­tásak, a tűlevelek pu­hák, szinte mindegyik tökéletesen szabályos, a leveleit egyáltalán nem hullatja). Még egy jó tanács: ha mégis az élő fenyő mellett dön­töttünk, ne felejtsük vásárlás után vízbe ál­lítani és betekerni egy vizes lepedővel. Készülődés a művelődési házakban Már hagyomány, hogy a Rákoshegyi Közössé­gi Ház az első adventi gyertyagyújtás előtti szombaton koszorúké­szítésre hívja a családo­kat. Az idén is Rácz Ka­talin képzőművész és Molnár Eszter - a nyári kreatív táborok vezető­je - segített az elképzelt ötletek megvalósításá­ban. Szabó Katika, a ház vezetője, miközben zsíroskenyérrel, teával és kávéval kínálta a vendégeket, örömmel mesélte, hogy nagy volt itt a forgalom dél­előtt, ötven-hatvan gyerek is megfordult a házban, alig fértek el az óriási asztalok körül. Szalmakoszorúk, hófe­hér gyertyák, több do­boznyi fenyő-, tuja- és borostyánág, különbö­ző termések, szalagok várták, hogy az ügyes kezű kisgyerekek és szüleik elkészítsék a család adventi koszo­rúját. A Csekovszky Művelődési Ház ne­gyedik éve rendezi meg közös karácsonyi programját, ahol tíz asztalnál készítették a különböző színű és dí­szítésű adventi koszo­rúkat. Örvendetes volt, hogy ezúttal meglepő­en sok tizenéves lány is részt vett a közössé­gi ház családi prog­ramján. Budai Ilona, Magyar Örökség díjas népdalénekes felejthe­tetlen műsorával hoz­zásegítette a jelenlévő­ket, hogy ne csak a csil­logó koszorúkkal, ha­nem lelkűk díszbeöl- töztetésével is készül­jenek a közeledő ün­nepre. Adventi naptár a Sugársuliban Kérdés az orállékhoz A z őrségben eltöltött szolgálatok egyik legne­hezebb szakaszai a téli reggelek voltak. Haj­nali négytől hétig kint állni a hidegben, és várni, hogy végre kivilágosodjon, végre visszatérhes­sünk a meleg őrszobába, erősen igénybe vette ki­tartásunkat. Ugyanakkor szerettem is ezeket a hajnalokat. Ne­kem addig csak nagyon ritkán volt részem abban, hogy ébren töltsem az éjszaka nagy részét, lássam, hogyan sötétedik be, hogyan jelennek meg a csilla­gok, hogyan halad át a hold az égbolton, hogyan kezd pirkadni, hogyan lesz a derengésből nappali világosság. Az volt az egyik szórakozásom, hogy megfigyel­jem: mikor jön el az a pillanat, amikor ugyan még sötét van, de az égbolt feketéjébe egy kis kékség ve­gyül, egyértelművé téve azt, hogy a sötétséget le­győzi a világosság. Az adventi időszak természeti jelenségei közé tartozik az a folyamat, amikor befejeződik az éjsza­kák hosszabbodása, sőt karácsonykor már - ugyan alig észrevehetően, de mégis egyértelműen - elkez­dődik a nappalok hosszabbodása. Ezsaiás könyvében (21,11-12) kérdést intéznek az őrállóhoz: meddig tart még az éjszaka, meddig tart még az éjjel? Az őr egész éjszaka fent volt, fi­gyelte az égboltot, figyelte a változásokat, így csal­hatatlanul meg tudta állapítani, mennyi is van még hátra a sötétség időszakából. Az őr válaszát is olvashatjuk ebben a próféciá­ban: közeleg a reggel, de még éjjel van. Természete­sen ennek a próféciának is van másodlagos jelenté­se. A nép arra kíváncsi, meddig tart még a fogság, ahova elhurcolták őket. A próféta, mint őrálló jele­nik meg ebben a párbeszédben, aki figyeli a nép kör­nyezetében zajló folyamatokat, figyeli a változás be­következésének lehetőségeit. Örömmel újságolja, hogy közeleg a reggel! 0 már látja azt a halovány kékséget az égbolton, ami a reggel közeledtét hirde­ti. Ugyanakkor még éjszaka van, amikor szükség van lámpásra ahhoz, hogy haladjunk. Az adventi időszak ezt a kettősséget jelképezi. Maga az advent szó már a megérkezésre utal. Ugyanakkor ennek a négy hétnek a nagy részében a sötétség előretörését figyelhetjük még meg, s csak a legvégén van egy-pár nap, amikor már alig észrevehetően ugyan, de a nappalok kezdenek hosszabbodni. Az advent szó - megérkezés - Jézus Krisztus megjelenését jelenti számunkra. Jóllehet ő megje­lent ezen a világon, ő a világ világossága, s az ő megjelenésével egyértelműen múlik az éjszaka, és erősödik a világosság, de ehhez arra is szükség van, hogy az emberek beengedjék életükbe ezt a világos­ságot. „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben." - mondja Jézus (Jn. 12,46). Advent időszakában figyeljünk a Jézusban kö­zénk érkezett világosságra, hogy annak fénye ra- gyogja be ünnepünket! Szabó Lajos, a Rákosligeti Református Egyházközség lelkipásztora

Next

/
Thumbnails
Contents