Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-11-05 / 18. szám

10 „Arany földünk van” Interjú Durst Dezső rákosligeti borásszal Nem is olyan régen, ha ősszel végigsétáltunk Rákosmente utcáin, szinte kivétel nélkül, min­den háznál láthattunk szőlőfürtökkel teli luga­sokat, vagy katonás sorokban álló szőlőtőké­ket. Mint annyi minden más, mára ez a kép is alaposan megváltozott, de szerencsére a borok ismerete és értő fogyasztása manapság megint egyre többeket érdekel, ezért felkerestük rákosligeti otthonában Durst Dezső nyugdíjas borászt, hogy meséljen nekünk arról a sok-sok évtizede tartó szerelemről, amely a mai napig a szőlőhöz és a borhoz köti. hs. Szakács Zsuzsa _______ C s öngetésemre Er­zsébet asszony nyit kaput, és a ház helyett a présház felé terelget, ahol Dezső bácsi éppen fiatal barátaival az idei friss borról beszélget. Ha már eljöttem, invi­tál, nézzem meg a pin­céjét, amit hatvanhét évesen egyedül, három­száz talicska föld kihor­dásával épített. Miután megcsodálom borral te­li palackjait, a húsz éve­sek fürgeségével megy előttem fel a lépcsőn, hogy mutassa az utat, de még útközben ne­vetve mondja, hogy a sok-sok sütőtök azért van még mindig kint a ládában az udvaron, mert azt szereti, ha megcsípi a dér, akkor lesz édes. Erzsi néni vi­rágokkal teli verandá­ján ülünk le beszélgetni Dezső bácsival a föld szeretetéről, a szőlőről, a borról.- November 24-én töltöm be a 92. évemet, de - én úgy mondom - szerencsére még min­den napom munkával telik. Azt tanultam va­lamikor a bencésektől, hogy imádkozzak és dolgozzak. Én a mai na­pig így élek, és valószí­nűleg ennek köszönhe­tem, hogy most is egészségesen, teljes éle­tet élhetek. Tavaly még felmentem a tetőre is, hogy megigazítsam a félrecsúszott cserepet, de kaptam is érte a fele­ségemtől - mosolyog cinkosan.- Hogyan kezdődött a szőlővel való kapcsolata?- Őseimet még 1726- ban telepítették a Tisza partjára, Rakamazra El- zász-Lotaringiából. Én is itt éltem négy testvé­remmel tizennyolc éves koromig, Tokajban ki­jártam a négy polgárit, majd elvégeztem a sző­lészeti, borászati isko­lát, szőlőkezelő pince­mester lettem. Magyar- országon 1901-től van ilyen magas szintű pin­cemesterképzés, a Ba­dacsony Vidéke Pince- gazdaságnál dolgoz­tam egészen 1978-ig, akkor mentem nyugdíj­ba, huszonöt éven ke­resztül voltam főpince­mester.- Ebben az időben még Tapolcán éltek, hogy ke­rültek Rákosligetre?- Egy újságban meg­jelent hirdetésnek kö­szönhetjük, hogy most itt élünk. Miután a munkám már nem kö­tött Tapolcához, az egyik fiam viszont itt él Pesten, így 1984-ben be­levágtunk a cserébe. So­kan nem hitték, hogy hatvan év felett lesz bá­torságunk új életet kez­deni. Miután ideköltöz­tünk, első dolgom volt, hogy telepítettem 85 tő ezerfürtűt és rizlingszil­vánit. Majd megépítet­tem a présházat, a pin­cét, és csak utána követ­kezett a ház rendbetéte­le. Meg van itt minden a szőlőfeldolgozáshoz, a borkezeléshez, folyta­tom a szakmámat, a csa­lád, a barátok örömére. A must erjed a présház­ban, amikor lefejtem megy a pincébe. Az idén rekordmennyiségű szőlő termett, hat és fél mázsát szüreteltünk, amiből körülbelül négy hektó bor lesz. A szüret­nek megadtuk a módját, eljöttek a fiaim is a csa­láddal, mind a négy unokám segített.- Ma már kevés helyen szüretelnek Rákosmentén.- Sajnos. Oda van a kert, a föld szeretete. Mindenütt gyepes ud­varok, díszfák állnak - lehetőleg a levelük se hulljon -, pedig nekünk magyaroknak arany földünk van. Sajnos egyre kevesebb fiatal ért a föld műveléséhez, sem a szülőktől, sem az iskolában nem szerez­nek ilyen fajta tudást, tapasztalatot. A szőlő­höz pedig szakértelem kell, és legyünk őszin­ték, ez egy igen nehéz fizikai munka. Egy-egy udvarban azért még lát­ni lugas művelésű sző­lőt, de a hagyományos termelés szinte eltűnt a környékről.- Amíg teljesen el nem vész ez az igen értékes tu­dás, át kellene adni azok­nak a fiataloknak, akik ér­deklődnek ...- Azért nincs minden veszve, Ligeten, a Gre­gor József Általános Is­kolában már évek óta működik a kertbarátok köre András Károly ker­tészmérnök vezetésé­vel. Negyven-ötven ta­gunk van, sok fiatal is, havonta összejövünk, szakmai tanácsokat adunk egymásnak, au­gusztus húszadikán pe­dig minden évben ter­ménykiállítást rende­zünk. De a kertészke­dés nem csak a megter­melt, egészséges javak miatt fontos, tavasztól őszig karban tartja az izmokat, közben gon­dolkodásra is késztet. Ezt a fajta mozgást a sporttal nem lehet ösz- szehasonlítani, hisz az csak egy erőltetett izommunka. Ez a leg­jobb orvosság, nekem az életemet jelenti.- Végezetül hadd kér­dezzem meg, Dezső bácsi milyen bort szeret inni?- Kvaterkázásra a legjobbak a könnyű, íz­letes, tisztán kezelt bo­rok. Én legjobban az al­földi kövidinkát, riz­lingszilvánit és az olasz rizlinget kedvelem, de ne legyen fa hordóban, azt nem szeretem, mert drága, nehézkes és el­öregszik, elvénül benne a bor. Én a friss borok híve vagyok. Ha Ma­gyarország bortermő helyeit kell rangsorol­nom, hát Tokajt nem le­het utánozni, de nálam mégis Badacsony az el­ső, ami talán érthető ré­szemről, itt éltem éle­tem javát, de jók a Füre­den és Csopakon termő borok is, amit a vörös talaj és a Balaton közel­sége tesz különlegesen ízessé.

Next

/
Thumbnails
Contents