Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-10-08 / 16. szám
2009. OKTÓBER 8. 15 Ballonyi Pál Margit életmű-kiállítása Ballonyi Pál Margit rákoshegyi festőművész munkásságát bemutató életmű kiállítás nyílt szeptember 27-én az Erdős Renée Házban, ahová a barátok, tisztelők és rokonok ezúttal virággal érkeztek, hisz a művésznő a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. 'S. Szakács Zsuzsa A megnyitóra, rendhagyó módon az udvaron került sor, hisz oly sokan jöttek el - a vendégek között külön köszöntötték a székelyföldről érkezett küldöttség tagjait, akik a művésznő szülőfalujából, Bereckről érkeztek -, hogy ezúttal szűknek bizonyult a kiállítóház. Dunai Mónika Rákosmente Önkormányzatának gratulációját tolmácsolta, Paloj tay-Érsek Ágnes énekművész magyar népdalokkal, Ballonyi Fanni, a művésznő tehetséges unokája verssel köszöntötte az ünnepeltet. Hódos Mária művészettörténész - aki egyben a kiállítást rendezte - megköszönte a bizalmat, hogy őt kérte fel Ballonyi Pál Margit életmű-kiállításának megnyitására, majd végigvezetett bennünket a művész korszakain, kiemelve, kevesen engednek ilyen őszinte betekintést teljes életművükbe, művészi fejlődésük sokszínűségébe, úgy technikailag, mint szellemi-gondolati oldalról. Ballonyi Pál Margit mestere a Vasutas szabadiskolában Kiing György festőművész volt, akinek színvilága a mai napig hatással van művészetére, az okkerek, a meleg zöldek, a lendületes, széles expresszív ecsetkezelés meghatározzák alkotásai hangulatát és technikáját. Ebből az időből láthattuk a kiállításon az Uszályok, a Hátsó udvar és a Cseresznyevirág alkotásokat. A nagyon intenzív és sikeresnek induló pályakezdés után tizenhat év alkotói szünet következett, ebben az időszakban a családé volt a főszerep, de a művészettől ekkor sem szakadt el teljesen, hisz szabadidejében verseket írt, művészetelméleti szakkönyveket olvasott, készülve a visszatérésre. A hetvenes években az Artexnél helyezkedett el, lemondva saját elképzeléseiről, megrendelésre festett. A nyolcvanas években végre megkezdhette önálló alkotói munkáját, és beleszeretett a realizmusba. Ezt az időszakot a Gázórás, a Konyhai csendélet és a Pitypang című festmények fémjelzik. A precíz fotó-realista módszert lassan felváltja a felsza- badultabb, impresszi- onisztikus látásmód. E korszak drámai kompozíciói, sötét, tragikumot sejtető színvilága a művész magánéleti nehézségeit vetíti elénk, mint a Pannon ugar, Vegetáció, Hagymatánc, Didergők, Tépett címerek, Szőlőtőke című művek. Az elmúlt tíz év felfedezése Ballonyi Pál Margit számára a pasztell, egész lényével belevetette magát a kísérletezésbe, minden idejét a festésnek szentelhette, gyermekei kiröpültek, és házasságába is beköszöntött a harmónia. Ebből a korszakból láthatjuk a Madártávlatból, a Teremtés, az Eli- zium-sziget, az Elveszett horizontok és a Babérliget című alkotásokat, de ekkor született meg az Angyali üdvözlet is. A közelmúlt évei Pál Margit életének legnehezebb korszaka volt, férje és társa, Ballonyi László festőművész elvesztésének tragédiája meghatározza ekkori művészetét is. Alkotásaiban - Kozmikus magány, Fáradt borzongás, Befejezetlen történet, Remény, Keresem a lábnyomát - láthatjuk tükröződni fájdalmát, őszintén megosztva velünk mély érzései a képein keresztül. Az alkotás izgalma és a kísérletezési vágy azonban tovább lendítette, a hagyományos pasztell tehcnikájának határait szétfeszítve izgalmas kísérletezésbe kezdett, melynek eredménye a kollázs lett, amelyet a Keresem a lábnyomát, Fáradt borzongás, Az álom köny- nyei, Éjszakai vetítés című alkotásain követhetjük nyomon. Közben vissza-vissza tér festményein a realizmus, ezt a látásmódot és technikát bizonyos helyzetekben nagyon közelinek, sőt kifejezetten szükségesnek, kike- rülhetetlennek érez, amit művésztelepi meghívások alkalmával készült képein figyelhető meg. Ilyenek a Kora tavaszi táj, Keceli Bárány utca. Az idén készült munkák közül kiemelkedik az Arkangyalok című sorozat, mesterien megszerkesztett, kiegyensúlyozott kompozíciójú képei, a néző felé olyan harmóniát közvetítenek, amely szinte csak a vágyainkban létezik. Az alkotások Pál Margit hitét közvetítik felénk, miszerint a mai világ beteg társadalmának és az embernek kiszolgáltatott természetnek van esélye a gyógyulásra. A kiállítás október 18- ig tekinthető meg. A kiállítás után pár nappal rákoshegyi házában kerestem fel Ballonyi Pál Margitot, hogy a Hírhozó olvasóinak nevében köszöntsem, és gratuláljak életmű-kiállításához. Csöngetésemre kutyájával jön kaput nyitni, sajnálkozva mutatja, hogy a nyári vihar derékbe törte óriásira nőtt ezüstfenyőjét. „Most olyan a ház, mintha csupasz lenne.” - mutatja. Majd belépünk otthonába, kézen fog, visz szobáról szobára, mutatja szeretett férjének munkáit, megcsodálom meghitt hangulatú műtermét, és szinte zavarba jövök az őszinte kitárulkozástól, ugyanúgy érezve, mint tavaly megjelent könyvük - „A gyümölcsfák elballagnak” - olvasásakor. Meséli, hogy az augusztust Erdélyben töltötte, szülőfalujába hívták, hogy a berecki gyerekek tőle tanulják meg a rajzolás, festés örömét. „Első nap tizenkét ragyogó szemű gyerek jött el, de pár napon belül híre ment a kurzusnak, a hónap végén már harminchét gyerek búcsúzott el tőlem. Nagyon elfáradtam, de megérte, any- nyi szeretetet kaptam tőlük. ” Szerencsés embernek tartja magát, hisz remek gyerekei és unokái vannak, mellette álltak a legnehezebb időkben, nem hagyták, hogy a magányban elsüllyedjen. Fia, Gyula műszaki pályán találta meg számítását, Nóri lánya pedig az írásban leli örömét. „Fanni unokám viszont nagyon ügyesen rajzol, fest, sok versenyt nyert már rajzaival, ő talán tovább folytatja a nagyszülők útját.” Nevetve meséli, hogy közel a hetvenhez beiratkozott lányával a Magyar írók Akadémiájára, ahol két szemesztert sikeresen el is végzett, de most nem ér rá folytatni, hisz any- nyi dolga van, szerencsére.
