Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-09-24 / 15. szám

2009. SZEPTEMBER 24.

NKORMÁNYZAT

9

lengyel szeptember Ráhosmeetén

A lengyel menekültek magyarországi befogadásának 70. évfordulója alkalmából a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége kezdeményezésére lengyel és magyar intézmények közös szervezésében Lengyel szeptember címmel országszerte megemlékezéseket tartanak szeptember 1-30. között. A programok fővédnökei Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnökök.

'S. Km Tamás

A náci Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, majd a német-szovjet megnemtámadási szerződés (ismertebb nevén Molo- tov-Ribbentrop-pak- tum) szigorúan titkos záradékának köszönhetően a Szovjetunió szeptember 17-én tette ugyanezt kelet felől. A háború borzalmai elől civilek és katonák tízezrei menekültek, és indultak útnak a két tűz közé került országból. Becslések szerint legalább 40 ezren Magyar- országon leltek ideiglenes hazára, miután a Teleki-kormány 1939-ben hivatalosan is megnyitotta országunk határait a lengyel menekültek előtt. Közülük sokan Rákoscsabára kerültek, az egykori Laffert- kastélyban 1941 márciusáig közel 20 ezer lengyel tisztnek és családtagjainak biztosítottak szállást, élelmet a rákoscsabaiak.

A történtekre emlékezve a XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Ön- kormányzat a rákoscsabai Szent Filoména Katolikus Kör udvarán emelt Lengyel-kegyosz- lopnál rendezett koszorúzással egybekötött megemlékezést szeptember 17-én. A szemerkélő őszi eső miatt az ünnepséget a Katolikus Kör épületében tartották meg amelyen részt vett Joanna Stempinska lengyel nagykövet, Andrzej Guzik, Rákosmente testvérvárosa, a Krosnói járás elöljáró-helyettese, Teresa Sirko, a Krosnói járás körjegyzője, Riz Levente, Rákosmente polgármestere és Fohsz Tivadar alpolgármester. Közreműködött a Lengyel Wysocki Légió, a rákoscsabai 140. számú Pro Patria Cserkészcsapat, és a Diadal úti Általános Iskola énekkara.

Buskó András, a helyi Lengyel Kisebbségi Ön- kormányzat elnöke először Riz Leventét kérte fel ünnepi köszöntőjének elmondására. A polgármester a XX. század olyan eseményéről beszélt, ami nem egy dicsőséges katonai siker, egy államépítő nagy király műve, hanem egy fantasztikus történelmi pillanaté, egy olyan szívből jövő történelmi

barátságé, szolidaritásé, amelynek nem nagyon akad példája sem Európában, sem a nagyvilágban. Nem sok siker ért bennünket a múlt században, elveszítettünk két világháborút, az 1956-os forradalmat vérbe fojtották, átéltünk egy balul sikerült rendszerváltozást, de mégis van egy olyan XX. századi esemény, amire büszkék lehetünk. Óriási dolog volt, amit a magyar nemzet 1939-ben tett, ezért tisztelet és elismerés jár az ország akkori vezetőinek, akik a

nyilvánvaló háborús kockázatot félretéve cselekedtek. Megtették azt, amit a két nép közötti ezeréves barátság megkövetelt, szolidaritást vállalva befogadták azokat a lengyel barátainkat, akiknek a második világégés kezdetén el kellett hagyniuk hazájukat. Külön megtiszteltetés, hogy erről a lengyelek azóta sem feledkeznek el. Idén márciusban, a Krosnóban megrendezett lengyelmagyar barátság napjának központi ünnepségén Lech Kazcynski lengyel államfő díszoklevelet adott át a lengyelek hálájának kifejezéséül a menekülteket befogadó hetven magyar városnak, köztük a korábban önálló Rákoscsabának, amely ma a XVII. kerület egyik városrésze. Amit Rákoscsaba népe cselekedett, az Budapesten példa nélkül áll, erre minden itt élő ember büszke lehet - hangsúlyozta a polgármester.

Joanna Stempinska külön köszöntötte a gyerekeket, a cserkészeket, hiszen Isten igazából nekik szánták ezt a megemlékezést, hogy megtudhassák, mi történt itt Rákoscsabán 70 évvel ezelőtt. Utalt a II. világháború kezdetére, amikor két oldalról aljas támadás érte Lengyelországot, beszélt a katyni vérengzésről, ahol tizenötezer lengyel tisztet gyilkoltak meg a szovjetek. Elismeréssel adózott az akkori magyar kormánynak, hiszen annak ellenére nyitotta meg az ország határait a lengyel menekültek előtt, hogy Magyarország politikailag a német agresszor szövetségese volt. A hetven évvel ezelőtti történelmi események olyan erős szálakkal kötik össze népeinket, hogy a lengyel nép soha sem fogja elfelejteni a rákoscsabaiak szolidaritását.

Ugyanakkor a helyieknek és utódaiknak is jó például szolgál, hogy milyenek voltak az akkori emberek, milyen szeretettel fogadták a lengyel menekülteket. Mint ahogy arról egy lengyel tiszt a naplójában is megemlékezett, nagykövet asszony köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért, támogatásért, amely egyben biztatás arra is, hogyan kell a jövőben erősíteni a lengyel-magyar kapcsolatokat.

Az ünnepi program során egy szemtanú, a II. világháború elején a 30-as éveiben járó, ma 98 éves Kandiké László személyes élményeit osztotta meg a megem- lékezőkkel. Hangsúlyozta, hogy Rákoscsaba polgárai, kis- és nagygazdái szinte kivétel nélkül példamutató emberséggel munkát és élelmet biztosítottak a lengyel tábor lakóinak. Dombóvári Antal hely- történész a menekülttábor történetére emlékezett vissza írásos emlékek, naplóbejegyzések nyomán, majd a küldöttségek megkoszorúzták a Szent Filoména Katolikus Kör falán elhelyezett emléktáblát és a lengyel tábor intemált- jai által emelt Lengyel- kegyoszlopot. A program záróeseményeként Galambossy Endre plébános mutatta be a vendégeknek az 1762-ben újjáépített, egyhajós barokk stílusú rákoscsabai Ne- pomuki Szent János katolikus templomot.

Az ünnepségen a lengyel nagykövet asszony koszorúzott